Ismét és végre itt!

Mielőtt azonban bármit mondanék, eleget kell tennem egy rég vállalt kötelességemnek. Kati megbízásából most írok nektek a mértékelmélet gyakorlati alkalmazásairól.

… ööö…

Oké, bevezetni könnyebb volt.

Nos tehát. Azzal gondolom, mindenki tisztában van, hogy csak mértékkel! Csaaak mértékkel! (Köretnek választhatunk aggodalmas tekintetet, hamiskás hunyorítást vagy ingó-bingó mutatóujjat, melynek külön előnye, hogy a célszemély nemétől függően [esetleg attól függetlenül is, ne rekesszük ki a szexuálisan túlfűtött taperolni vágyókat] intenzív bökdösést hajthatunk végre annak bordaközi izmain, vagy ami még jobb, a szegycsonton [ha esetleg hülye libával kerülnénk szembe, ezt a lehetőséget hagyjuk ki, tudniillik a madaraknak tarajos szegycsontjuk van] [a plázacicák meg karmolnak], desszertnek pedig a szokásos „Na ugye, megmondtam!” jár hozzá, igaz, csak pár órával később.)

A közhelyszótár ugyan nem említi, de a témával kapcsolatban természetesen kötelező és kihagyhatatlan az „Inni csak mértékkel (ha valakinek esetleg lankadna a figyelme [amit nagyon zokon vennék], erről a szóról elmélkedünk!) és tartózkodással lehet!” kezdetű megjegyzés. (Amennyiben beszélgetőpartnerünk ennél a mondatnál abba is hagyja, úgy szöget üthet fejünkben a gondolat, hogy az illető le van maradva néhány évszázaddal, bár lehet, hogy csak berekedt, netán [ó, te jó ég!] komolyan gondolja, mely esetben [úristen!] azonnal hagyjuk ott azt a pancsert, majd híreszteljük el, hogy sajnálatos módon elhaláloztunk, amikor a fejünkre esett „A miniszterelnök értelmes mondatai” című sorozat negyedik, húszkilós kötete, és ne aggódjunk, mert el fogja hinni, sőt, még virágot is hoz a temetésünkre, persze azt, amit garantáltan a legjobban utálunk, de ha-ha, semmi baj, mert mi úgysem leszünk ott!!! Ha nem szeretnénk ilyen drasztikusan elintézni a dolgot, és a „társalgás” folytatása mellett döntünk, akkor is teljesen felesleges kimondani partnerünk helyett, hogy „Mérték [lám, ismét itt ez a szó!] a vödör, tartózkodás az asztal alatt”, mivel az ő nullához konvergáló humorérzékével úgysem fogná fel, nekünk meg már nem poén, bár! felmerül az ötlet! ha az elkövetkezendő néhány percben [másodpercben? nem, az kevés, bele kell számítanunk a reakcióidejét] a szokásosnál eggyel jobban sziporkázunk, magától távozik bűvkörünkből, mert iszonyúan fogja zavarni, hogy nem érti, amit mondunk, és ez talán még hatékonyabb módszer.)

E rövid bevezető után tárgyaljuk meg a mértékelmélet mibenlétét.

… ööö…

Előbb talán beszéljünk magáról a mértékről, mely olyan homályos és nehezen körülírható szó, hogy leghitelesebben nagy költőnk haikuja adja vissza összetett jelentésvilágát. (Mielőtt az olvasáshoz fognánk, figyeljünk fel arra az égbekiáltó és ügyesen kitalált paradoxonra, hogy a költőóriás épp a mérték megéneklése közben nem tudott mértéket tartani, és a szokásos [szabályos] tizenhét szótagon felül egy plusz szótaggal csordult túl a haiku keretein.) Mehet!

A lázmérő érték

A betegnek kérték

Azután meg mérték

(Mondotta a fenomén.)

Figyeljük még meg a mesteri ujjak nyomát a sorok elején (mindegyik sor ugyanazzal a betűvel kezdődik!!! aztaaa!!!), valamint a sorok végén (engedtessék meg nekem a következő mesterpoén) a legtisztább tiszta rímek képviselik a főnél is legfőbb értéket. (OVÁCIÓ, KACAGÁS és ŐRJÖNGÉS minden oldalon, kivéve a díszpáholyt, mert azokat a jegyeket nem adtam el…)

Miután mindenki számára Világos, miről van szó, lássuk a (le)tétel alkalmazását a gyakorlatban. (Mondotta G. Artúr.) (Tudom, tudom! Gombóc Artúr!!! – mondotta Picur, de nem volt igaza, ezért Pompom büntetésül benőtte a fejét.)

„Igen, az elmúlt hetekben team-munkában kutattuk a kérdést, és arra az eredményre jutottunk, hogy két alapvető koncepció lehetséges. Egy: túl kevesen viselnek kalapot. Kettő: az energia kérdése. A világegyetemben számos energiamező létezik, amelyeket nem érzékelünk. Vannak spirituális energiák, melyek a személy lelkében működnek. Namármost: a lélek nem létezik ab inito, ahogy azt az ortodox kereszténység tanítja. Úgy kell létrehozni egyfajta irányított önmegfigyelés által. Nagyon ritka, hogy az ember birtokolja ezt a páratlan képességet, mert a spirituális kérdéseket zavarják a mindennapok jelentéktelen részletei.”

Mindazonáltal ha megpróbáljuk ezen elméletet gyakorlatban alkalmazni, hamarosan arra a szomorú következtetésre kell jutnunk, hogy valahol az egyik iksz elől lefelejtették az együtthatót. Mellékhatásként jelentkezhet émelygés, hányinger, az éhségközpont zavara, hirtelen több mázsányi háj felhalmozódása a felső ajakon, totális szuicid depresszió, biztosítási ügynökök tömeges menekülése a lakókörzetből, valamint mókuspopulációk demográfiai robbanása a zoknis fiókban.

Áh, dőzsöljünk inkább.

Hátolvastam az eddigieket, pöttyet fragmentált. A www.poszt.hu -n visszakövethetitek a szakmai beszélgetések eseményeit, talán van rá igény. Asszem, a következő csomaggal még várok, addig egy kedvenc régebbimet olvashatjátok, igen, A MÉRTÉKELMÉLET GYAKORLATI ALKALMAZÁSAIRÓL című szösszenetem következik!!!

Hátolvastam az eddigieket, pöttyet fragmentált. A www.poszt.hu -n visszakövethetitek a szakmai beszélgetések eseményeit, talán van rá igény. Asszem, a következő csomaggal még várok, addig egy kedvenc régebbimet olvashatjátok, igen, A MÉRTÉKELMÉLET GYAKORLATI ALKALMAZÁSAIRÓL című szösszenetem következik!!!

Most már számlálóm is van. Azt nem értem, hogy lett hirtelen kettő, de figyelem, szemmel tartom a saját belépéseimet, úgyhogy nem lehet átvágni.

Most már számlálóm is van. Azt nem értem, hogy lett hirtelen kettő, de figyelem, szemmel tartom a saját belépéseimet, úgyhogy nem lehet átvágni.

Ha privát jegyzem be, akkor az min módosít?

Háhá!
Háháháhá!
Megpróbáltam különböző irányokból megközelíteni icurka-pinduri blogocskámat, és a "Zsámbéki" keresőkérdésre nem adta ki, a "Hizsnyan"-ra szintén nem, a "POSzT"-ra meg a negyvenharmadik oldalnál feladtam, úgysincs olyan állat (rajtam kívül), aki idáig eljutna. NEM TALÁLNAK MEG! Nem perelnek be!
Éljek én!

Azon filózok még, hogy széjjelebb kéne tördelni ezt az előzőt, mert így túl nagy falat, meg kommentelni sem lehet olyan könnyen. (Nem mintha!!!) Plusz akarok képeket mellé.
Majd meglátjuk.

DOLGOZZ! DOLGOZZ! DOLGOZZ!

Azért még megköszönöm Zelinek, hogy egész nap itt ült nálam, és megszüttyögtette a gépemet, hogy legyen netem! Köszönöm!!! (Legalább lesz egy kommentem, már ha sikerült szíven találnom.)

Háhá!
Háháháhá!
Megpróbáltam különböző irányokból megközelíteni icurka-pinduri blogocskámat, és a „Zsámbéki” keresőkérdésre nem adta ki, a „Hizsnyan”-ra szintén nem, a „POSzT”-ra meg a negyvenharmadik oldalnál feladtam, úgysincs olyan állat (rajtam kívül), aki idáig eljutna. NEM TALÁLNAK MEG! Nem perelnek be!
Éljek én!

Azon filózok még, hogy széjjelebb kéne tördelni ezt az előzőt, mert így túl nagy falat, meg kommentelni sem lehet olyan könnyen. (Nem mintha!!!) Plusz akarok képeket mellé.
Majd meglátjuk.

DOLGOZZ! DOLGOZZ! DOLGOZZ!

Azért még megköszönöm Zelinek, hogy egész nap itt ült nálam, és megszüttyögtette a gépemet, hogy legyen netem! Köszönöm!!! 🙂 (Legalább lesz egy kommentem, már ha sikerült szíven találnom.)

Tisztelt közönségem!

Már nagyon régóta nem vagyok közönség-es [két éve írom az uccsó körlevelet, és már nagyon hosszú, csak még nincs készen], de retorikából tanultam, hogy ez így illik [a megszólítás]. Sajnos a ma délelőtti vizsgán nem érték be ennyivel, így meghúztak. (Pedig tovább jutottam a megszólításnál! Sőt, azt hiszem, a stílusom bejött Antalnénak, de azért hamar kapcsolt, hogy nem a tételről beszélek. Hiába, nem jön be mindenkinél.) De fátylat rá, hiszen itt a POSzT! Naná, hogy megint zuhog az eső, mint tavaly. Bár emlékeim szerint akkor néha kisütött a nap. És a Tortúrát olvastam. [Hümm, ezt még nem olvashattátok… de meg van írva! Mármint nem a Tortúra… illetve az is. Na jó, abbahagyom. 🙂] Most József és testvérei vannak soron, mégiscsak Nagy Könyv. (szarkasztikus grimasz) Gyomorgörcseim sincsenek, mert TELE vagyok lóvéval, hiába, aki keres, az… talán. Bár tömérdek dologgal le vagyok maradva, és ettől mégsem olyan felhőtlen az ezt-végre-megérdemeltem-és-most-bulizok-egy-igazit hangulat, azért jó érzés, hogy harminc rugó feszíti a pénztárcámat, további hetven pedig a bankszámlámról hívható le. Csak sajna erről sem érzem, hogy megérdemeltem. Valahogy ma nem hatnak rám a műérveim. (argumentum) [Még erősen befigyelt a hülye retorikavizsga, pedig áltudomány, amit vagy általános iskolában kellene tanítani, vagy be kellene tiltani a használatát.]

Többen jeleztétek, hogy jobban szeretitek, ha elmélkedés helyett sztorizok. Nem tudom, valahogy nem érzek késztetést, hogy tintát pazaroljak a mai vonatkésésemre. Talán ezért írtam régen. Na, meglátjuk, mi történik az elkövetkezendő kilenc napban. Térjünk vissza Jákob történetéhez. (Jacob, Jacob and Sons – hajj, nem fogjátok megúszni színházi idézetek nélkül… Nem akarom, hogy ez legyen a szakmám. Szörnyű lenne megszokni az orgazmust. Jaj nem, nem arra a szakmára…!)

Nohát, itt vagyok a koliban. Judittal még nem taliztam, most aikidoedzésen van. Képzeljétek, Pécs egy óriási, ragyogó szivárvánnyal fogadott! Zuhogott (én balga, hát mi értelme energiát pazarolni arra a két -t-re meg a kötőhangra?), de picit kisütött a nap, és földtől földig ért! [NEM a nap.] Én még sose láttam ilyet, azt hittem, ezt csak rajzolják! [Remélem, érzitek, hogy ez költői túlzás volt. Biztos, ami biztos, gondoltam, jobb, ha szólok.] Hát remek volt! De mire leszálltam, eloszlott, pedig le akartam fényképezni NEKTEK.

Most jöttem rá, hogy amikor a POSzT-ra gondolok, és ez most mozaikvoltán túl is kapitális, akkor mindig az elsőt képzelem el [a NEKEM elsőt, ami gyakorlatilag a második, tehát a 2002-es], kánikula, hőguta, színészek az utcán, programok, minden, de most, hogy így zuhog az eső, felrémlenek dolgok tavalyról, amikor vagy esett, vagy beleptek a bogarak (az előbbi volt jobb), nappal is gyalog közlekedtem, mert buszra nem volt pénzem, programokra sem jutottam be, és magamban anyáztam, amikor az előző este megismert pincér másnap kedvesen leültetett egy asztalhoz, mert [így] muszáj volt ásványvizet rendelnem utolsó filléreimből. (Ez a Színésztársalgó c. program keretében történt, már nem is tudom, melyik étteremben [az Áfiumban], ahová első este alig tudtam benyomakodni, hogy lássam a Kulkát [de aztán megjött Jordán, és csak mellettem volt hely!!!], másnap meg abban bíztam, hogy Bodrogira még többen kíváncsiak, észrevétlenül beékelődhetek rendelés nélkül. Amint azt fentebb említettem, egyedül ültem egy négyszemélyes asztalnál, három deci ásványvízzel, amíg a (kis létszámban jelenlévő) procc népség négyfogásos vacsorákkal birkózott mellettem. Hah, élmény volt!)

Azt hiszem, tegnap volt Medárd, és nem esett. (Pesten legalábbis.) Hagyják abba, és legyen meleg! Napsütit akarok! Nincs is meleg ruhám. (Hideg sincs, miután az HBO késett a pénzemmel, otthon nem tudtam vásárolni, ezért úgy gondoltam, majd itt felújítom a ruhatáramat. De én nem akarok még egy télikabátot!!!)

Csákány mindenkibe, üdvöz legyetek az első programon! Szakmai beszélgetés a katonás Médeiáról, ki nem hagynám! Bár azt hiszem, a tömjénezéstől gutaütést fogok kapni, de oda se neki, lényeg, hogy Gabnait [Gabnai Katalin, drámatanár, színműíró, kritikus. Dramaturgiai alapfogalmakat hallgattam nála] nem látom sehol, február óta lógok neki három drámalevéllel. Idejövet aggódtam picit, mert tegnap megfogadtam, hogy azt a színészt, akit először látok, mindenképpen megnézem egy előadásában, és rájöttem, hogy akár a Pelsőczy Réka is szembejöhet!!! Szerencsére Jordán megelőzte, hm, erre mondjuk nagy volt az esély. A beszélgetést Fiala vezeti, itt van (naná) Fullajtár, Máté Gábor, Pelsőczy, Trokán Péter (ő mondjuk nem játszik a Médeiában, hát annál indokoltabb bajuszszélesítő mosolya). [Trokán a színészzsűri tagja volt Mécs Károllyal és Szilágyi Tiborral, mint utóbb kiderült.] Vannak még, de most nem akarok látványosan körbebámulni, egy-két kritikust is felismertem. Jajj, három éve, amikor először voltam itt [mármint a Dominikánus Házban], akkor láttam először élőben Papp Zoltánt!!! Áááh! Spilák Klára is itt van valahol! Olyan régóta szeretném tudni, hogy néz ki! (Lehet, hogy erre most sem derül fény.) Itt van a díszlettervező nőci. [Helyesbítést lásd lentebb.] Hát gratulálok neki őszintén a böszme kőrakásokhoz. [A Katona József Színházban előadott Médeia köveken játszódik. Alig bírnak rajta menni, meg egyéb hátrányai is vannak.]

ÁÁÁ! Három sorral előttem ül a Gabnai!!! Észre sem vettem, amikor bejött!!! (Valószínűleg nem ismert meg, mert amikor nála vizsgáztam, még hosszabb hajam volt. És nem volt csutra elázva.)

Miért nem bírják Médeiának mondani a Médeiát?!? [Jövőbe látok.] Agyam eldobom.

Ez az!!! Vörös hajú újságíró nőci [Bódis Kriszta, filmrendező, költő, író, pszichológia-esztétika szakon végzett, 1995 óta dokumentumfilmeket készít.] azzal kezdte, hogy miért okozott számára csalódást az előadás! Na végre valaki!

Igen! Értelmesen beszél!

Érdekesnek tartja a férfi-nő kapcsolatot. [Hiába akarják bemagyarázni, hogy erről szól az előadás, ez csak három helyen jelenik meg benne: amikor Iaszón teletűzködi Médea házát, amikor Médea bevonja Aigeuszt, és ahogy a Nevelő viszavonul Médea hisztije elől. Tény, érdekes pillanatok ezek, de hát azért! Nem mondhatom, hogy a Kitty Flynn érdekes volt, mert Tahi Tóth tisztára nyalta Buza Tímea cipőjét, pedig ez önmagában érdekes.]

Érzett benne szappanopera-szerű, kabarészerű és horrorszerű részeket, de ezek nem voltak egységben. [A hisztizés; a hisztizés; a hisztizés. Szerintem ezek tök nagy egységben vannak.]

Nem érezte a szenvedő anyát. [Jobb lesz, ha nem kommentálok mindent. Úgyis csak azt jegyeztem le, amit fontosnak találtam.]

Asszem, a főszereplők itt ülnek a hátam mögött. Közben én bőszen bólogatok a hiányosságokra.

Áh, Gabnai hátranézett! Szemet lesüt! (Nyilván azért, mert a Pelsőczy is mögöttem ül, és a három nőről van szó.)

Igggen! Negatívan fejezte be! (Fagyos csönd. Senki nem hiszi el, hogy csak negatívat mond.) Egyébként nem foglalkozik színházzal. [Kár. Van ízlése.] Ja, a Zsámbéki is itt van valahol. [Zsámbéki Gábor, rendező, 1981 óta a Katona József Színház igazgatója, 1979 óta a Színművészeti Főiskola tanára, satöbbi. Ő rendezte ezt a Médeiát.] Körülnézve nem látom, nyilván ő is a hátam mögött ül. Első kézből kapja képébe a kritikámat.

A másik nő [Csanádi Judit, díszlettervező] néha érzett elemien nagyszerű dolgokat. (De néha felhőből lelógó lábak tapodták ezeket a dolgokat. Mi?!?)

Tévedtem, nem a díszlettervező csaj van itt, ez csak egy díszlettervező nő, és Khell Csörsz építette be a Renault 5-öst a színpadra. Nő szerint ez [mármint a Renault 5-ös] a korosztály szimbóluma, ettől nem tud elvonatkoztatni.

Megjött Sándor Erzsi. [Hah! Nincs benne a Ki kicsodában. Tudtommal újságíróskodik, pedig van ám neki színészdiplomája is. Meg kutyája.]

A kövekről azt mondja (már a díszlettervező nő), hogy a falat alkotó (az ő kifejezésében) zacskókban úgy gyűlik a kő, mint életünk folyamán a nyomás a lelkünkben. [Ezt bármire rá lehet húzni. Habár frappánsnak tűnik.]

Most példát hozott, két ismerősét egy nap különbséggel hagyta ott a házastársa. Szerintem ezt nem kéne belevinni, bár valószínűleg egy érzéketlen tapló vagyok.

Szerinte sokkal gazdagabb, árnyaltabb, érzékibb az előadás, semhogy azt lehessen mondani, hogy összedőlt a világ. Szerintem meg sokkal szegényebb annál, semhogy azt lehessen mondani, hogy összedőlt a világ.

Otthon érezte magát ebben a világban, mielőtt elkezdődött az előadás. (Sajnos én akkor sem, mert előtte végigültem egy Györffy-órát, ahol már jól lefikáztuk.) [Györffy Miklós, író, műfordító, irodalomtörténész, habár én nem innen ismerem. ELTE-tanár, A drámától az előadáson át a kritikáig, 2004/2005, tavaszi félév. Azt mondta, jó a stílusom!!!]

Hizsnyan Géza szól. [Asszem, akiket csak most ismertem meg, azokról nem gyűjtök nektek háttérinfót. Ha ti képben vagytok, úgyis mindegy, ha meg nem, akkor az én első benyomásom legyen nektek is az első, úgyis az a cél, hogy mindenkit a magam képére formáljak – nem ám. Na jó, bevallom, de. Sajnos az első benyomás Hizsnyanról a hangja, azt meg így elég nehéz.] Ideje volt a kínos csönd után. Megdöbbentette az első nő leegyszerűsítése.

Ó, te jó ég!!! Itt van Sződy Szilárd!!! Először alig ismertem meg, mert nagy szakálla van, de hát!!! Bárkire számítottam, de rá nem!!! És észre sem veszem, ha nem nézek a Pelsőczy után, aki eltávozott.

Most leült párral mellém, rám bámult, köszöntem, visszaköszönt! Ááá! Másfél éve volt! Három óra! Hogy ismert meg?!? [Dramaturg. Ha jól tudom, már egy ideje a rádiónál dolgozik. A Rádiónál. A Rádiónak. Na, izé. Amikor Szalóky Dani és csapata színházi dramaturgokat akart képezni, Sződy tanár úr próbált bevezetni minket a lassú olvasás technikájába. Sajnos a tanfolyam rövidsége miatt A hetvenkedő katonának a második színéig ha eljutottunk. Oké, igazából elfogyott a lóvéjuk. Én szerencsére még nem fizettem bele – lehet, hogy miattam volt az egész? -, szívtak páran, akik előre sokat.]

Na, fickó [mármint Hizsnyan] is mondott negatívat. Ennek ellenére utóbbi évek egyik legjobb, legizgalmasabb előadását látta.

Zengzetes hangú ősz bácsi [Valkó Mihály, újságíró] kérdez Karsaitól. [Karsai György, klasszikus filológus – van ilyen? ha hülyeség, a Ki kicsoda szerkesztőit szidni, nem engem! -, színháztörténész, irodalomtörténész, tanít sok helyen. Az idei versenyprogram válogatója.] Csak a hátát látom. Hopp, Szilágyi Tibor is itt van. Vörös nő Bódis Kriszta. Karsai szerint M. nem démonizált, hanem itt egy kapcsolat megromlásáról van szó 2005-ben. [Mire a cselekmény elkezdődik, a kapcsolat már rég lezárult. Miről beszélnek ezek?] Jah, ha ő így látta, akár még tetszhetett is neki.

A beszélgetést felpakolják a netre.

Áááh, Karsai beszólt, hogy próbáljuk meg Médeiának ejteni a Médeiát! Halál jó! Igen beégette szegény nőt [Bódist] (jó, közönségreakció nélkül, mindenki továbblépett, de azért klassz volt), akinek egyébként tök igaza volt gondolatilag.

K. számára a tegnapi előadáson Máté G. Fullajtár mellé ért.

Amikor Pesten látta, nagyon hatásvadásznak érezte a végét. (De akkor miért válogatta be???) Azt írja, a gyilkosság pillanatában Médeáról is levedlik a ruha, és a gyerekek is lemeztelenednek, visszaérünk a születéshez. [Esküszöm, tutira biztos vagyok benne, hogy a szereplő neve Médea. Most a neten több ellenvéleménnyel szembesültem. Kövezzetek meg.]

Na, Fiala beszólt, hogy ő ugyan nem ért a színházhoz, de itt aztán baromira elbeszélnek egymás mellett!!! Végre egy kis pezsgés, végre egy kis felzúdulás! Királyi fensőbbség Karsainál. ["Mindezt olyan királyi fensőbbséggel mondja, amilyen királyi fensőbbség belőle hiányzott." – Fiala Karsainak Bódisról.] Köv. hozzászóló [Babarczy László] lecseszi Fialát. Fiala távozik. Kabátjáért vissza, lelép. Hát ez halál!!! Bezzeg a tavalyin nem történt semmi! (Igaz, akkor nem láttam az előadásokat, amelyekről beszéltek, de úgy éreztem, hogy csak kavarnak egy pocsolyát.) Végre beszól valaki, végre észreveszi valaki, hogy itt nincs SEMMI kommunikáció, erre leugatják, az meg besértődik és lelép ahelyett, hogy folytatná még és még és tovább!!! az a baj, hogy főként színházi emberek maradtak itt, áh, visszasüllyedtünk a posványba.

Fialakergető bácsi [még mindig Babarczy] szerint a félművelt közönség a legrosszabb, mert megértik egy részletét, és… ["Ezek a legrosszabbak, mert ezek csak egy szeletet értenek az egészből, abból aztán teóriákat produkálnak, és nem hallják meg azt, ami ott van."]

Visszajött Fiala. De így már méltatlan. Szerintem.

Zsámbéki megpróbál a primitív felé nyúlva elmondani nagyon modern tartalmakat. [Ezt nem én állítom, hanem Babarczy.] És ha az üvöltések mellett nem vesszük észre az apró mozzanatokat, az igen jelentős vakság. VALAKI ugassa már le!

Vörös nőt viszontválasz illeti meg. Bácsi nem is figyel rá, hát tök jellemző.

Na, Fiala végre beszól. Kikéri magának a minősítést, meg… hú, pörögnek az események, bácsi hólyagnak nevezi. Fiala azt mondta, a közönségtől nem várhatjuk el, hogy ismerje Zsámbéki minden rendezését.

Ősz bácsi háta [Valkónak csak a hátát láttam] végre értelmeset mond. Pöttyet elfajult a dolog, enyhíteni kell.

Sándor Erzsi: "Beszélhetek a Médeiáról egy pár mondatot?".

Hú. Számára az elmúlt évek legnagyobb színházi élménye volt az a hang, ami a Fullajtárból kijött.

Vörös szerint erősebb a hangszer, mint a lehetőség, amit kap.

Jordán. Kinyilvánítja, hogy provokatív beszélgetésre kérte fel Fialát. Hú, kezdek bepöccenni! [Nem azért, mert ezt mondja, hanem hogy el kell mondania. Hogy mentegetőznie kell!!!]

Szünet után Tóték.

Márton András becsüccsent. Én szünetre megléptem, nehogy Gabnai vagy Sződy lecsapjon rám, közben szereztem programot, most nem a Súgó, hanem a PM melléklete. (A hátam mögött Pelsőczy még mindig úgy beszél, mint Kerekes Éva A kopasz énekesnőben. [Ez olyan, mint mesterségesen eltúlzott életet keverni egy gép hangjába, úgy, hogy közben minden hang egyforma hosszúságú. A kopasz énekesnőhöz tökre illik, engem mégis a frász kerülget tőle.)] Visszatértemkor meglapultam az előcsarnokban, a lépcső alatt, így fültanúja lettem a fejmosásnak. [Jordán a Fialát, négyszem- és hatfülközt.] Konklúzió: Fialának igaza volt, csak a hangnemben nem.

Bah. Zsámbéki nem látja értelmét, hogy az eddig elhangzottakra reagáljon. [Ugyanis a szünet után jelezte, hogy szólani kíván.] (Újabb ember, aki elbeszél a többiek mellett.) ANNYIRA utálom, hogy mások véleménye befolyásol! Most Sándor miatt nem élhetem meg azt az élményt, hogy saját ösztöneimből ellenszenvesnek minősítsem Zsámbékit. [Lajos Sándor, színikritikus, dramaturg. Papíron A színikritika alapjai, Improvizáció és Előadáselemzés órák, gyakorlatilag csak az utóbbi kettő. Egyelőre. Elsőre mindent benyaltam, amit mondott, hónapos késéssel merülnek fel az ellenérveim. Roppant meggyőző. Radnóti Zsuzsa szerint gonosz tud lenni, jó értelemben. Asszem, én szimplán csak geci leszek.]

Most a fordításról beszél. Hogy jön ez képbe??

Koltay Gábor. [Már nem tudom, hogy miért áll itt a neve.]

Mindenki itt zsizseg belül, miközben azt hallgatjuk, hogy mi izgatta Zs-t a Médeia-kérdésben. Hát azt, hogy gyenge férfiak fogják körbe M-et. (Szerintem ezt nem úgy kellene érzékeltetni, hogy Médeát felemeljük, hanem a többieket kellett volna lenyomni.)

Roppant magával ragadó a hangja, muszáj rá odafigyelni, és nem csak zeneileg, hanem tartalmilag is. Csakhogy senki nem kérdezte. De komolyan, hol vita az, amikor fel-felállnak emberek, és elmondják a saját véleményüket és csak azt? Most miért jó, hogy negyedórája arról beszél, amit ő elképzelt a darabról? Hát csinálta volna meg! Hát ne most magyarázkodjon!!! Basszus! Tavaly ez még nem húzott volna föl, asszem, túl sok előadást láttam és túl sok színházi emberrel beszéltem azóta. Aigeusz került szóba. És jajj, miért nincs itt Elek Feri? Most esik le.

Ez annyira pofátlanul mű, hogy a rendező BESZÉL az értelmezésről! Még ha atomhülye közönségnek magyarázná, megérteném, ott kell, de hogy a kollégáinak, szakmabelieknek próbálja bemesélni, hogy minden így volt jó, hát komolyan! [Nekem ne, jó? Én is ebből élek! [idézet az Üvegtigrisből, egyik autónepper a másikhoz, biznisz közben]] Itt ülünk mi, majmok, és egy kövér Ká a székhez hipnotizál minket. Semmi ellenérzés senkiben! Nincs benne a levegőben! (Vagy ezt eddig is csak én gerjesztettem?)

Most lenne jó felállni és azt mondani, hogy én ezt nem hallgatom tovább. De vajon meghatna-e ez bárkit is?

Sződy nem jött vissza. Pedig vállalni kell a harcot.

KÉPMUTATÓK!!!

Hájj, de jókat írok majd a fórumra!

Asszem, a Tótékra már nem jut idő, Juditékkal megyünk pizzázni. Háromkor mennek Sándorfalvára, Vecsó szüleihez. Hétvégén egyedül leszek.

Jó, hogy a Médeiával kezdték.

Né, itt a Szinetár Miklós is.

De hát ne elemezze már! Miért nem rendezte bele?!

Na, kis mozgás. Többen unjuk.

Odakinn láttam Schillinget és Merényi Annát.

Díszlet: külvárosi helyszín.

Esküszöm, már értem, hogy tudta eladni ezt az előadást. Beszéljünk róla fél órán át anélkül, hogy bárki beleszólna.

Bagó Gizi Fullajtár énektanára, minden előadás előtt együtt gyúrnak.

Zs.: (sóh) Mit még?

Én: (BH) Semmit! Semmit! [BH: szinkronos szakkifejezés, kibontva belső hang. Remélem, a sóh egyértelműbb.]

Összedőlés: Iaszón tökéletesen kiürült élete. Díszlettervező nőci…

Fiala elmondja az eddigi gondolataimat.

Fialát fikázzák.

Beszólnak a Jordánnak is.

Többen távoznak. Sajna nekem is mindjárt kell, még félreértenek.

Tótéknál Szinetár szerint helyrezökkent az idő.

A Médeiát elsőrangú előadásnak tartja. [Mármint Szinetár.] Érdekes, ettől még szimpatikus maradt. Egyes teljhatalmú rendezőkkel ellentétben.

Asszem, nem lennék most a Jordán helyében. Fekély e kéj. Minden nap újabb négyzetcentiméterek.

És azzal sem értek egyet, hogy mögülem Fiala zárásakor távoztak a katonás színészek.

Ismét itt vagyok. Velem szemben egy kávézó teraszán ismerős srác. Pont olyan, mint a Harry Potter 1-ben Crak és Monstro fele. [A tesztközönség zavara miatt kénytelen vagyok megmagyarázni: két ruhásszekrény méretű és agyú, tök egyforma srác közül az egyik.]

Jajj, de nehéz bal kézzel kanalazni a McFlurryt.

Kinn tök jó idő van. Egyáltalán nem fúj a szél, és így észre sem venni, hogy szakad az eső. És ez komoly. ("Hát mikor hazudtam én magának, Bözsi néni, mikor?") [Idézet a Koccanásból. Ezt a poént nem lövöm le.]

Frász jön rám minden szakállas embertől. Folyton azt hiszem, Sződy "tanár úr" közeleg. Már kettőre majdnem rá is köszöntem.

(C+M)/2 távozik.

Nem tudom, miért képzelik egyes gyorsétteremláncok, hogy (anyámat és Mezősi Katit leszámítva) az emberek meg tudnak enni egyszerre egy bödön fagylaltot.

Most dagadtra eszem magam, aztán megint ott fogok ülni a színésztársalgóban egy pohár ásványvízzel. (Déjá vu tavaly, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy most egy teli üveg fog a táskámban lapulni.)

Inkább a netcaféba kellett volna beülnöm. Bár szerintem arra is jut idő.

Valaki elment az ablak előtt, és úgy nézett ki, …

Visszajött. Nem ő volt az. [Sajnos már nem emlékszem, kinek a vonalait véltem felsejleni a légypiszokkal homályított üvegablak megett. Buktuk.]

Aki ezt a pohárméretet kitalálta, annak kipeckelném a száját, és addig önteném bele a fagylaltot, amíg a fülén nem jön ki. (Lehet, hogy a Feketeország a várttal ellenkező hatást vált ki az emberekben?) [Bennem, mint látható, felhorgadt a kegyetlenség.]

Újabb Sződy-hasonmás. Kész idegbaj az ablakkal szemben üldögélni. De hát… különben mást sem látok meg! [És tényleg nem is jött sose, akit vártam. 🙁]

Értitek…

Huhhhhhhhh…
Meg nyüssz. Lekéstem a hülye buszt, és ahelyett, hogy megvártam volna a következőt, gyalog jöttem. Basszus, huszonöt perc alatt beértem. De sajnos túlöltöztem. Most itt ülök a terem végében, előttem tök nagy tömeg, Szinetár beszél a Feketeországról. Amit tegnap sikerült megnéznem! Délben még nem volt rá jegy, fél órával az előadás előttre hirtelen lett. Így csak húsz percet tudtam megnézni a (‘91-es?) vígszínházi Fekete Péterből, de hát az Eszenyi halál jó volt.

Megdöglök, olyan melegem vaaan!

Babarczyról maradtam le, hát, nem tudom. [Babarczy László, rendező, 1969 óta tanít a főiskolán, 2002 óta Kaposváron is. Én aztán nem vitatom el tőle a Kossuth-díjat…]

Útközben szembesétált velem Zsámbéki, babakocsiban tolta az unokáját, mellette a lánya. Ahelyett, hogy itt ülne velem, ezen a szakmai beszélgetésen. Mi értelme van annak, hogy itt ülnek a készítők [a mestörembörök 🙂] bár most nem látom őket) meg pár kritikus (?), és az utóbbiak beszélnek az előbbiekről? Jó, most nem foglalhatok állást, lemaradtam az elejéről.

Ja, ha nem említettem volna, verőfényes napsütés és döglesztő meleg van.

Nem tetszik, hogy nem tudom, ki beszél, továbbá hogy mindjárt kifogy a tollam, ellenben látom Spilák Klárát. (Tegnap megnéztem neten.) Most jöttem rá, hogy azért nem ismertem meg a hangját, mert nekem az mindig C. C. A dadusból, pedig az jól el van mélyítve, az igazi valószínűleg a Szex és N.Y. főszereplője, de azon minden általam látott epizód végén meglepődök.

Írtam már, hogy Kovács Zsolt is itt ül mellettem?

Most Csákányi Eszter arról, hogy milyen krétakörösnek lenni. No, kifogyott a tollam. Ma pirosban nyomom.

Huh, most elmentek páran, kiszúrtam a Sződyt. (Jó, lehet, hogy ez is csak egy hasonmás.) Aggaszt, hogy nem látom Gabnait.

Ó igen. Sződy Szakáll az.

Egy láthatatlan nő szerint néhány hírt időszerű lenne cserélni az előadásból. Ennyi erővel a jeleneteket folyton cserélni kellene. A láthatatlan nő a társulat tagja, de azt is mondta, hogy "láttam tegnap az előadást". (?) Lehet, hogy süket is vagyok. [Ari-Nagy Barbara, a Krétakör Színház dramaturgja volt a hölgyemény. Így megfejtődött minden rejtély.]

Varga Éva (?) [bocsánat, Vattai] drámatanár 16-17 éves gyerekekkel megnézette a Feketeországot. És kritikát íratott róla. Mély erkölcsi rétegeket kavart fel bennük az előadás. Fiala: "Önnek nincs-e felelőtlensége az ügyben, hogy olyan könyvet, olyan filmet, olyan színházat ad a gyerekek kezébe, szemébe, feneke alá, amely nem nekik való". Szerintem NINCS. Szerinte a színháznak felelőssége, hogy tudassa a nézőkkel a korhatárt. A közönségből azzal érvelnek, hogy a műsorújságban benne van.

Fiala: "Miért kell nekem kapcsolatba kerülnöm a műsorújsággal?". És igaz.

Na, Jordán felszólal, és megmagyarázza Fiala kérdését. Hihetetlen, hogy nélküle ezt nem értenék.

Fiala szerint a stílusváltás következtében nő véleménye 180˙-os fordulatot vett. Közönség felhördül. Csáki Judit beszél. Nem látom, de a Médeiáról meg a Süteményekről írott kritikája miatt nem túl szimpi. [Azóta a MaNcs-ban ütköztem vele párszor, lanyha.] Hozzászólásra viszont az.

Háh, a Kovács Zsolt visszajött egy fagyival. Jók ezek a szakmai beszélgetések!

Csáki szerint nincs értelme a korhatáros előadásoknak. Mélyen egyetértek.

Nah! Már megismerem a Szinetár hangját! Jó vagyok! (Legalábbis asszem, hogy ő az.)

Lemaradtam egy klassz poénról, ami így lett felvezetve: "… pesti közönség így csinál:". [És soha nem fogom megtudni, mert a netes beszélgetésbe nem írták bele!!! A pofátlanság teteje!!!]

Valaki szerint a magyar színháznak megvannak a hagyományai, a szokásai, megvan, hogy mit várnak el tőle. Ebbe nem tartoznak bele a 12-es karikák.

Itt az itt az Ónodi! Eszter. Most fiatalnak néz ki (utalás a Koccanás-kritikámra). [Szó szerinti idézet tőlem: "Ónodi Eszter, a Nő, az egyetlen, aki hol ilyen, hol olyan, hol bátortalan, hol gyakorlatias, hol közlékeny, hol csökönyös, hol öregedő, hol fiatalos, nem csoda, hogy akárki beleszeretne."]

Végre vki bemutatkozik (aki nem Jordán). Bodolay Géza. [Rendező, most a kecskeméti Katona igazgatója.] Szerinte meg kell tartani a világítási hagyományokat, színpadon legyen félhomály. Jelzem, a végére nekem is elfáradt picit a szemem, de én ezt a saját hülyeségemnek tudtam be. Amúgy tökre bejött nekem, hogy világos van. Meg az egész tér nagyon tetszett.

Valamilyen Bea szerint [Heindl Vera, majdnem talált, a NKÖM színházművészeti referense] a nézők várják a megoldást, és zavaró, ha ezt nem kapják meg. Szerintem mondjuk ez tök jó cél. A közönségtalálkozóról jót mondott. ["És én ezért szeretem nagyon a Krétakörnek azt a szándékát, hogy több előadása után közönségtalálkozót tart, mert ez is egy nagy titka a színháznak – szemben a médiával -, hogy nem hagyja egyedül a nézőt azzal az élménnyel, amit látott, hanem lehetőséget ad arra, hogy megbeszéljék, hogy ez tovább éljen."]

Valaki megköszön a társulat nevében. Vajon ki? [Gáspár Máté, a Krétakör Színház ügyvezetője.]

A Süsüt nem hallottam még. Asszem, őt megismerem. [Schilling Árpád, rendező, 1995-ben megalapítja a Krétakör alternatív színházi társulatot.]

Bejött az a csaj, aki a Crescendo másik rendezője (Feri mellett). [Tarr Ferenc, akivel három színházas órára jártam együtt az elmúlt félévben. A Crescendo Társulat egyik rendezője.] Asszem, vmilyen Dorka. Hát ezek az ELTE-sek, ahelyett, hogy vizsgázgatnának!

Kitört a szünet, mindenki kifelé nyomul. Menjek vagy maradjak? Még a végén elkap a Gabnai. No, Sződy ismét rám köszönt. Vajon tudja, hogy ki vagyok, vagy csak rémlik neki az arcom? Most kiment az a srác, akiről tegnap megtippeltem, hogy a Golden Dani. Gabnai nincs itt. Asszem, lépek, a másik ea-t úgysem láttam. Meg kéne próbálni jegyet szerezni a Ledaráltakeltűntemre, hátha lesz olyan mázlim, mint tegnap. Egyébként meg vennem kéne egy-két lengébb ruhát.

Menni vagy maradni? Most lenn megy a hepaj.

Menni.

Helló-belló-halihó, ahogy Bertie Wooster mondaná kedvenc Dahlia nénijének. A kritikaisten, Koltai Tamás beszél!

Hát, kényelmesebb volt a földön ülni.

Váradi Juli vezeti a beszélgetést (arról, hogy kell-e nemzetközi színházi fesztivál).

Zimányi Zsófia , Kovalik Balázs, Zsámbéki, Gáspár Máté, Harsányi László, Török András, Szabó György.

Zsámbi szerint álkérdés. [Mármint hogy legyen-e nemzetközi színházi fesztivál.] Kivételesen egyetértünk. De már megint csak ő beszél. Júlia szeretné kicsit kibővíteni a válaszadók körét, új kérdést tesz fel, Zsé úgy gondolja, hogy ő még befejezi mondandóját. Úgy kell nekik, miért kérdezik. Fiala is megmondta tegnap, hogy olyan, mit a Torgyán. Csak Torgyánnak van humora – ezt én teszem hozzá.

"Pincér! Ez a beszélgetés nem túl jó." “Nagyon sajnálom, uram. Van egy fogásunk, ami nincs rajta az étlapon, a konyhafőnök ajánlata. Az élő szervátültetés." "Élő szervátültetés? Mi az?" [Idézet Az élet értelme című Monty Python-remekből.]

Ha ez így megy tovább, belemegyek, hogy kivegyék a májamat. ["Akkor kivehetjük a máját?" "Ó nem, nagyon félnék." – lásd az előbbit]

A technika ördöge ellebegett a fejünk felett. Hogy egyesek nem tudnak bekapcsolni egy mikrofont…

Jobb lett volna, ha nem kapcsolja be, mert beszélni sem tud bele.

Na, én elmentem.

Áááh! Sándor György-esten ülök, becsüccsent mellém Jordán meg Verebes!!!

Itt van Magdi anyus. Erre mondjuk nem gondoltam volna. [Fodor Zsóka személyesen.] HIHETETLEN táskával mászkál. Gáspár S., miként tegnap Kovács Zsolt, idebenn fagylaltozik.

Nem jutottam be tegnap a Ledaráltakeltűntemre, ez felettébb sajnálatos. És hol van Elek Feri? Pontosítok: miért nem itt van?

Tegnap este már meg sem kíséreltem, hogy leírjam a nap eseményeit. Ennek következtében ma fel tudtam kelni. A buszon viszont pofátlanul nagy árat számítottak fel azért, mert a diákom számát nem véstem rá a bérletszelvényre. Ebben a kisebb városban az ellenőrök még felsőbbrendűnek érzik magukat. (Nem is hármasával járnak, hanem szólóban.)

Na, most megpróbálom leírni az eddigieket. Bár érdekes, ahogy a srác (akinek elfelejtettem a nevét) [Béres Attila rendező, felkért hozzászóló] a Mátrixhoz hasonlítja az előadást, jobb, ha nem figyelek, mert megint elvárásaim lesznek.

Tegnapelőtt sikerült beülnöm a Feketeországra. Vagy ezt már írtam? Végre kiderült, hogy az elmúlt fél év gyakori színházlátogatásai miatt mégsem mászott átugorhatatlan magasságba az ingerküszöböm. A másnap hatvan százalékára erősen rányomta a bélyegét az, hogy hajnali álmomban Gyurcsánnyal smároltam. (Biztos a szemüveg teszi.) Aztán kezdtem aggódni, mert előző nap valóban gondolkoztam jelenlegi miniszterelnökünkről, tegnap viszont a Zsámbékin járt az agyam. De szerencsére megúsztam, helyette Sződy tanár úr sunnyogott be hajnali fél ötkor félbeszakadt álmomba. Tény, vele is túl sokat találkoztam tegnap.

A Feketeország után (még te