Valahogy az az érzésem, itt az ideje, hogy beszúrjak egy kis színest, mielőtt minden olvasómat elveszítem. Mivel a POSzT-os bejegyzések nem arattak sikert (azért nem úsztátok meg! még nincs vége!), úgy gondoltam, némi bulvárral folytatom, csak hogy fellélegezzen kis lelketek. A médiaguruk szerint ilyenkor tanácsos a kínálatot meghinteni egy kis valóságsóval. NEM, meztelen nők továbbra sem lesznek. Ám itt az alkalom, hogy megszavazzátok

MISZTER SIKÍTÓFRÁSZT!

Tizennégy jelölt közül naponta egyet szavazhattok ki. Amennyiben senkire nem érkezik szavazat, úgy minden játékost továbbviszek a következő napra. (Végre kitaláltam valamit, ami évekig eltart.)

A játékosokat teljesen önkényesen szavaztam be, közjegyző jelenléte nélkül. Szempont mindössze a lehengerlő karakter volt.

Hogy érdekesebbé tegyük, nem tettem közzé a nevüket. Bónuszpontokért azt is ki lehet találni. Annyit súgok, hogy a képek abc-sorrendben vannak.

(Most megint utálni fogtok?)
(Na mindegy, már felgyaktam a képeket. És ÓRÁKIG tartott.)

Játék indul, nyeremény változatlan!

Édes jó Istenem és mindenki, aki illetékes az ügyben!

MIKOR LETT NEKEM ENNYI ŐSZ HAJSZÁLAM???

NAGYON SOKAT DOLGOZTAM A POSZTOSOKON!

Legalább egy pici kommentet… ha kérhetnék…

Hat.

Sírok! Nem hoztam el a patronos tollamat!

Ismét felolvasószínház, Nyílt Fórum helyett inkább neteztem. Körben ülünk, a játszótéren oldalukra fektetett székek. Kíváncsi vagyok, mitől lesz felolvasószínház. Többen vannak itt az Ú. Sz. stúdiósai közül. Ja, és tegnap nem írtam le, hogy az egyik srác a Miaszerelem?-ből [Amely Szabó Attila rendezése, és kacagós előadás a Szkénében. Rendező úr színjátékos gyakorlatokat tartott nekünk, öhömm-öhömm…] ott volt tegnap a táncszínházas előadáson. Ezek a kapcsolatok! Aztán ma együtt neteztem Vidéky Péterrel (lásd két bekezdéssel fentebb), és egy tök privát levelet kaptam LIPICS ZSOLTTÓL (akinek, mint tegnap megjegyeztem, isteni hangja van), melyben arról érdeklődik, hogy miért keveslem a vendégkönyvben a netre felpakolt képeket. Visszaírtam neki, hogy megalomán vagyok. (Lehet, hogy nem ez a legjobb szó?) Na jó, kicsit jobban kifejtettem. [Ez ilyen Ady-Csinszka jellegű dolog kezd lenni?]

Itt a Szabó Eszter!!! Oké, igazából Háy Jánosnak akartam ennyire örülni, de továbbvittem a gondolatot. [Szabó Eszter arról híres, hogy Kati jófej angoltanára, meg mellékesen Háy felesége. És Kati már volt ám náluk teázni ám! Meg ám boltban is voltak ám együtt, mert nem laknak ám messze tőlünk!] Rögtön írtam is Katinak. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani. (Nem Kati a hírre, hanem Háy erre a darabra.)

Megjött Radnóti Zsé is, végszóra, ahogy szokott.

Hát komolyan, nem lennék a Nánay samesza. [Egyébként Lala bácsi “Samesz voltam a Művész Színházban” címmel nyomja.] Ha már a nézőket így egrecíroztatja!!! [Mindig elgondolkodom, hogy van-e ilyen szó.]

Két sorral mögöttem Kézdy György.

Most Zala Szilárd fórumozót búcsúztattuk. [Aki ezt nagyon támogatta, és nagyon lelkesedett, és mégis meghalt nemrég.]

Fények le, kezdődik. Kulka …. [Esküszöm, bedilizek, mert két hónapja nem tudom elolvasni ezt a -valószínűleg- négybetűs szót.]

Stefanovics Angéla, Szalay Kriszta, Varju Kálmán, Telekes Péter, Viczencz Dóra, Jordán. Plusz Kulka.

Szalay Kriszta tök jól néz ki. [Hát igen, nem a 6:3 után kell megítélni.]

Jézus, ez ütős lesz! Már az! [Öngyilkos merénylet után a hetes buszon. Így kezdődik.]

MOST miért nincs itt egy kamera sem?

Szent ég, én mindig ilyet akartam írni!

Anyám, ez oltári!

A Szalay Kriszta közelről sokkal jobban hat, mint filmen.

Jézusom, szörnyű!!!

De édesek! Kulka meglépett, Jordán meg mobiltelefonált a jelenetben! [Naggyon profi módon építette bele!] [És csodák csodája, úgy is lehet színházi élmény, ha folyton kizökkentenek! Csak jó legyen minden!]

No, végre eszembe jutott, honnan ismerem a Szerető srácot. Asszem, az Arturo Uiban volt. [Szorri, nem tudom, hogy Varju Kálmán vagy Telekes Péter. Mindenhol együtt voltak. Ez olyan, hogy ha valaki nem tudja, hogy melyik Bud Spencer és melyik Terence Hill, akkor nem is fogja megtudni, mert (na jó, becsúsztatok ide egy “majdnem” szócskát) mindenhol együtt vannak. A volt magyartanárom például folyton összekeveri Luckyt és Pozzót. (Ebben mondjuk közrejátszhat, hogy nem penge angolból.)]

Jézusom, ez halálos volt. Erről aztán lehetne beszélgetni.

Upsz, Háyék már bekészültek előre. (Ő lesz a felkért hozzászóló.) Remélem, nem ismer meg. Vagy remélem, megismer. Nem is tudom. [Ugyanis Radnóti Zsé óráján megszavaztuk, hogy hívjuk meg beszélgetni. Nekem nagyon sokat adott az írásról. És jó volt, hogy amikor én kérdeztem, nekem válaszolt, pedig tőle inkább kissé hátra ültem, ezért ki kellett csavarodnia.]

Lőkös kérdezi a Háyt a ma játszandó Gézagyerekről. De semmi érdemleges, csak azért kérdezik, mert nem látták. Háy szerint érdemes megnézni. Nem gondoltam, hogy ezt mondja. [Nem azért, mert álszerény, és nem akarja, hogy megnézzék a darabját, hanem mert nem voltam benne biztos, hogy elégedett az előadással. Valószínűleg egy író ritkán az.]

Rájöttem, a felolvasószínház nem azt jelenti, hogy ülnek és olvasnak, hanem olyan színház, ahol olvasnak. [Mindig is tudtam, hogy ösztönös zseni vagyok.]

Másik nő (aki a Lőkössel kérdezett), egy fickónak beszél A Gézagyerekről, “az a srác írta, aki itt van”, “jópofa kis játék”. Hát megható. [Hogy lehet A Gézagyerekre azt mondani, hogy jópofa?!? Mikor kegyetlen és nyomasztó, és az ember mindig bezárva érzi magát a Háy hülye kis falujába!!!]

Nagyon hatott ez az ea. Mondjuk én nem röhögtem volna végig az egészet. Néha kimondottan borsózott a hátam. No, megismertem Pinczés Istvánt. [Aki rendező, és itt is.] Háy: “Régebben tartalmasabb darabokat rendeztél, nem?” [Ha-ha-ha.] Pinczés: “Nánay tanár úr mindjárt betereli a közönséget.” [Nagy hihi.] Háy: “Akkor gyorsan elmegyek pisilni.” Mindketten az én gondolataimat hangosítják ki. [Én végül mégsem mentem el, épp mert attól tartottam, hogy Nánay tanár úr mindjárt betereli a közönséget.]

Azt nem tudom, hogy az a tömérdek néző, akik kórusban bruhaháztak…

höhö, hallom Nánayt! (“Fáradjanak be a terembe!” – áh, hangszín nélkül ez nem mond semmit.) Hogy nem döglik meg ingben és kabátban! [Izé, ez nem jókívánság volt, hanem kérdés.]

“Szerzőt kérném szépen ide!” Szerző leszarja. [Elit öngyilkos alakulat.]

Úgy bírta beállítani a székeket [Nánay], hogy majdnem nekem háttal fognak ülni.

Folyt.: szóval hogy egyes (sokas) nézők miért nem maradnak itt a beszélgetésen? Hogy lehet, hogy már nem érdekli őket?

Hát beszarok, arrébb csoportosított engem. [Mélyül a kapcsolatunk…]

Meg a szereplők is! Vagy ők már sejtik, amit én nem, hogy ezek a beszélgetések semmiről nem szólnak?

Háy egyik kedvenc tévésorozatának, a Columbónak a dramaturgiáját vélte felfedezni a darabban.

A Szalay Kriszta milyen baromi jól néz ki!

De hol van Radnóti Zsé? Ő volt a dramaturg!

Tetszik neki, hogy más és más súlyú történések, gondolatok ugyanolyan nyelvi szinten vannak megfogalmazva. Ez tényleg tök jó benne. [Asszem, ő is ezt csinálja.]

Ez a beszélgetés egyre jobb.

“Akkor jó a próza, ha nem lóg ki mögüle a nyelv.” (Mondta Erdős Virág, ezen dráma írója.) [Izé, esélyem sincs. Nekem mindig kilóg a nyelvem.]

Ellenben a nyelvjátékot érzi erőteljesebbnek. (“… nem tiporja-e el a dráma valódi tematikáját.”) [Amúgy de. Viszont egy abszurd képre épült a darab. Enélkül a tematika csak híradó.]

Szóljon Radnóti is!

Jé, már múltkor a beszélgetésen is feltűnt, csak elfelejtettem, hogy milyen rövidek az ujjai, és most is. [Mutatom.]

Szerinte kevés van a gyerekből. Ühüm. [Már nem tudom, miért értettem ezzel egyet.]

Három olyan novellája is van, amit nem igazán tudott befejezni, és mindegyiknek a végén vers van. 🙂 (Mint rágógumit a pad alá.) [Úgy nyomja oda.] Ezt is itt külső manipulációnak érzi. [Mármint a verset a végén.] Részleteit berakná a Volvo buszok pí-pí-pí hangja alá. Talán. [A szerzői instrukció szerint a felrobbantott busz végig ontaná magából az ajtók záródnak előtti effektet.]

Hogy miért nem bír senkit bemutatni a Nánay! Még jó, hogy szünetben sasoltam.

Elsődrámás szerzőknél mindig fontosnak tartotta Pinczés, hogy nagyobb alázattal kell szolgálniuk a szándékot. [Szóval nem írják át és nem értelmezik másképp, mint aminek szánva lett, és ez azért kedves.]

Ó, elkezdődött a Leonce és Léna vetítése. [Persze én még nem vagyok ott, csak később, és itt még nem tudtam, hogy német nyelvű.]

Pinczés ráviszi a dolgot a lány, a család lélektanára. [A lány robbantott.] Szerintem az éppenhogycsak másodlagos. De lehet, hogy csak a világkatasztrófa-paranoiám miatt tartom fontosabbnak a terrortámadásos dolgot.

Javasolja, hogy ne szedje szét jelenetekre, mert mechanikus ide-oda váltogatás. Tök jó fej dolog tőle, hogy így, betűhíven lerendezte. A fényekről van szó, ez tök érdekes! Végre egy építő beszélgetés. Valószínűleg azért, mert nem volt már idő, hogy együtt dolgozzanak. Háy szerint is fölösleges a normál fény / színes koncentrált fény váltogatása, mert a két sík mindig együtt van.

Nánay feltűnően betartja az óráját a beszélgetők aurájába. Bele is vakkant, nem bírta ki. Megkérdezi a közönséget [hogy van-e kérdés], erre felteszi a saját kérdését.

Idősebb nőnek az első sorból olyan volt a darab, mint egy ballada. Hézagosságával rendkívül sok rétegre, mélységre világított rá.

Szerinte mindenki megtalálta benne a maga szintjének illő mondanivalót. Ja, én a terrortámadást.

Elvitte paranormális irányba a dolgot. [Miszerint a balesetek helyszínén ott nyomulnak a lelkek, mert még nem tudják, hogy ők meghaltak.]

Nánay szigorúan végigmér mindenkit.

Háy megint a Sztavroginnal jön, meg Dosztojevszkijjel. [Az a lényeg, hogy mindenkinek legyen meg a maga igazsága.] Picit töprengtem, hogy ki beszélt erről a moralizálás kapcsán, örültem (ahogy ő mondja), hogy ez egy axióma, tényleg, de rájöttem, hogy pont ő mondta a Radnóti Zsuzsás beszélgetésen. Túl sokat találkozom vele. 🙂

Erdős szerint a nyomozó csak végigviszi a cselekményt, tök amorális.

Végre egy értelmes vita.

Öt.

Itt filózok, hogy honnan ismerhetem az egyik napszemüs, félhosszú hajú csávót, és rá kell jönnöm, hogy a Színészlexikonból. Tízéves kép az is. Jó, nyolc. [Sajna már nem emlékszem, ki volt az.]

Dante Café, udvar. Tegnap megpróbáltam elmagyarázni Juditnak, hogy merre van. Most rájöttem, hogy rosszul magyaráztam, és hogy a Csontváry Múzeum földszintjén vagyunk. Lala bácsi fantasztikus volt, megvettem a könyvét is (hát pedig egy órája még nem gondoltam volna), dedikáltatottan! Nem tudom, mi vitt rá, hogy Gabriellának írassam, de attól kezdve, hogy kitaláltam, nem tágítottam tőle. Most sem tennék másként. Pedig nem biztos, hogy ez én vagyok. [Gabriella… ezt lehet nagyon szépen mondani! Meg lehet úgy, hogy KEDVES Gabriella! És az mindig rosszat jelent…] Most valami J.A-estre várok (annyira mondjuk nem, de ki kell tölteni az időt a táncszínházas Médeiáig), de már órák óta (idézet Boncz Gézától, a Párizsi történetből. Na jó, többek kedvéért: “A sarokban szamovár. Órák óta.” – á la Bodrogi Gyula).

Elkezdték. Énekelnek. Nem a színpadon, hanem a bejáratnál. Kamera helyet vált.

Halál jó, amikor a Jancsó-filmekben Galkó saját magát parodizálja.

Asszem, mindenki a gagyi, ifjú fotósait küldte ide. [Nem is készült egy kép se a honlapra, hát Simara is meg Tóth is elmehetnek a búsba, Lipics meg hiába üzenget, hogy milyen klassz az oldal… de attól még szeretem.]

Vass Gy. egy cserépbödönön dobol. Is. [Két program egymás után, mindkettő vele. De szép…]

Jajj, de nagyon jók! [Az Új Színház stúdiósai.]

És a V. Gyuri hogy tud nézni!!! Beleszerettem…

Elébb még felálltak mellénk a padokra. [Fő az interaktivitás. Ez kb. olyan, mint amikor leköpött a Szerednyey. Elvégre hányan mondhatják el magukról, hogy maga Galkó Balázs taposta ripityára a táskájukat.]

Érdekesen van bemikrofonozva ez a tér. Lehet dolga a hangtechnikusnak. [Lent is szólt, fent is szólt, elöl is meg hátul is.]

Már itthon, este, végre nem ájulok ágyba, mert délelőtt szundiztam. Ez a József Attilás dolog tök jó volt, az Új Színház stúdiósai adták elő (plusz a Vass, plusz a Galkó). A végére Jordán is beesett a miniszter úrral. Most már egyáltalán nem zavar, hogy nagy a feje. Ezután a Helyőrségi Klubba dzsaltam át, Szakáll tanár úr nem volt sehol. Talán ennyi volt. Nemcsak a tanárok, a színészek is váltják egymást. Még a múltkorról adós maradtam egy világrengető szenzációval: rájöttem, hogy a színház mögötti utcában van a színház hátulja!!! Találkoztam díszletszállítókkal, egyebekkel, és!!! N. Szabó Sándorral, akit Az imposztor Jordános változatában láttam, és AKKORA ripacs volt, hogy a fal adta a másikat! (Mármint a szerepe szerint.) Imádom.

Szóval Helyőrségi Klub, Közép-Európa Táncszínház (végig azt hittem, hogy külföldiek – bár az egyik hapsi ismerős volt, de nem [Ő volt Vati Tamás]), Medeia. Így, ékezet nélkül. Azóta sem tudom, hogy volt meg a sztori. [Így utólag azt hiszem, ez nem Médeia volt, csak én képzeltem.] Mindig volt valami elképzelésem, de aztán bejött egy másik szereplő, vagy helyet cseréltek, és összedőlt az egész. Két nő volt meg két férfi. A nők idősebbek, az egyik férfi fiatalabb. Nem igazán tudtam leosztani a szerepeket. Hozzájuk még három tengertologató srác (ez három kerekeken guruló, hullámos szélű lapos, ráerősített bottal tologatható felület volt, mármint a tenger). Valószínűleg az én hibám, de nem élveztem. [Pedig ez sokdíjas prodáksön ám.] Ők sem élvezték, de ez nem az ő hibájuk, hanem a technikusoké, mert állati meleg volt benn. Hát nem maradt szárazon. Verejtéktől volt hangos a terem. Jó, hogy nem volt túl akrobatikus, nagyokat csusszantak volna. De tényleg nem élveztem. Sajnálom. Pedig úgy bíztam benne, de lehet, hogy a Brecht Songban sem a mozgás fogott meg, hanem a mozgás és az ének együtt. Lehet, hogy most a zenével volt baj. No mindegy.

Ez a POSzT kezd kicsit unalmas lenni. Ez már az orgia hatodik napja volt. Ennyi szexet nem bír ki az ember. [Vissza akarok menniiii! Az volt a jóóóó, a nagyon jóóóó!]

No, azt még kifelejtettem, hogy megfejtettem a felolvasószínházas szomszéd színészsrác kilétét. Nem színész, hanem fényképarc a POSzT-Napló menüpontban a cikk alatt, Vidéky Péter. [Erről már tettem említést.]

Négy.

Bevett szokás a szakmai beszélgetés a szakmai beszélgetés után.

Ollé, most a bal oldalra ültem, megint engem kameráznak le. Elképesztő. [Ugye nem kell mondanom, hogy folyton engem adtak a tévében, és én voltam benne minden újságban is. A csapokról nem is beszélve.]

Megismerem Hevér Gábort napszemüvegben, meg a köhögéséről. Nagyon jó vagyok, komolyan. [Ilyen bajusszal mondjuk nem kunszt.]

Radnóti Zsével rövid csevegés kifelé, mosoly-mosoly.

Jegypénztáros nők már megismernek. Program mindenki örömére változott, Stenczer Béla kisegített. [Mily meglepő, ő is egy színész. Azt mondjuk nem tudom, honnan ismerem, mert a kezdetektől Pécsett játszik. POSzT-on a fesztivál jegyiroda vezetője.] Remélhetőleg több jegyet már nem veszek, maradjon valami lóvé későbbre is. Hú, ha hazaérek, nagyon ki kéne pihenni ezt a strapás fesztivált. Helyette három UV. Mínusz egy, retorikára nem megyek be BIT2 előtt. [Sikerült a BIT2-nk! Sikerült a BIT2-nk! Jó, ezen mindenki meg szokott ütközni. Bevezetés az irodalomtörténetbe 2. Fujj! Egész BTK fujj!]

Megjött Lala bácsi. [Róla már írtam.] Egészen jólfésült, és fogyott is, mióta utoljára láttam. (Egy buszmegállóban.) [Bár ennyi idősen ez már nem annyira erény. Látnátok csak nagyapámat a szívműtéte óta.]

Ollé, kamera középről. [Ez tényleg archívumba ment, vagy mi? Tudjátok, mint a Vízizsaruk Martin Mártánál. 🙂]

No nézd csak, itt a Bozóky! Hogy kiket vet ide a sors! [Állítom, emberek csak azért mennek kultuszminiszternek, hogy végigrepizzék az egész nyarat mindenféle feszteken. És pofátlanul beüljenek a békés civil honpolgárok elé.]

Be is lett mutatva.

Vass György!!! Megint másképp, mint a Színészlexikonban! [Amikor azzal szórakoztam, hogy a Színészlexikon általam nem ismert arcait fantázianevekkel felruházva legújabb regényem szereplői közé helyeztem, ő volt Fülöp, a lovász. Jajj, de jó lett volna azt megírni! Olyan monumentálisan sokan lettek volna benne, mint egy Lawrence Durrell-regényben! Imádnám olvasni!] Ez nem az én Vass Györgyöm! Felolvas.

Bozókynak AKKORA feje van, nem látok tőle semmit! [Mert az összes békés, civil honpolgár közül engem választott. Majdnem sírtam a megtiszteltetéstől.]

Hú, színészpletykák lesznek! Mensáros Balázs volt. [Nem Balázs, hanem Balás. És ha nem lett volna egyértelmű ez a háromszavas mondat: a vezetékneve volt más.] Zách János Zsámbi apja.

A Jordánt még ilyen élénknek nem láttam.

Bozókynak a háta is óriási. Mintha EGY BIZONYOS Ionesco-drámából lépett volna elő. [Nem akartam ilyen direktbe, de hátha valaki nem ismeri a Rinocéroszt.]

Meg kell vennem ezt a könyvet! [Megvettem.]

Ahány vágóképben én benne leszek… közeleg a világhír. Főleg most, hogy a Bozóky mögött ülök. (Kettővel.) [Akkor mutatnám a képet.]

De érdekes, a Várkonyi-Major ellentétről tavaly hallottam először, a Bessenyei-beszélgetésen (Jordán, ki más), ugyanebben az épületben, csak másik teremben.

Ó, mennyire szomorú és morbid, hogy öt reklámból hármat még mindig Lázár Sanyitól hallunk, holott már két napja halott…

VISZLÁT

hallga csak!

Az előbb mondták a híradóban, hogy vége a nyárnak.
Én észre sem vettem, hogy elkezdődött…

Csak hogy megjöjjön a kedvetek…

Mai kérdésünk, melyre válaszaikat várjuk: Mire gondolhat ez a lány? Önök kérték.