web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Monthly Archives: október 2007

És hogyha kell, hát űrrepül

Hétvégém meghatározó élménye a muffinsütés volt. (A betűhív ejtés jobban visszaadja.) Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák a muffinsütés kikerülhetetlen eleme a sütő. Egy műszaki ember is volt a társaságban, mégsem sikerült olyan logisztikai kombinációt találni, amely ehető muffint eredményezett volna. Persze mindig tanultunk valamit: "Ez a tepsi nem passzol a sütőbe!", "Ezek tényleg megdagadnak!", "De ez alulról melegít, nem felülről!", "Hé, ez forró!", "Nem működik a hőfokszabályzó!", "Ez a sütő nem szimmetrikus!", meg ilyenek. Próbáltuk fenn, lenn, dupla sütőpapírral, nyitva, csukva, mégis mindegyik adagnak szénné égett az alja. (Az első adag őszibarackos lett a legérdekesebb, mert akkor még megijedtünk a széntől, és úgy vettük ki, hogy a közepe folyt.) A marcipános sajnos ehetetlenre sült, többen szavaztak a nutellásra, ami valahogy túlélte (talán ez volt a lekapcsolt sütős módszer). Elfelejtettem dogboxot csomagolni Szomszédnak, de valamiért ő sem forszírozta.

Újabb fejlemény hangoskönyv-ügyben: Juci néni családtagok által küldött nekem egy A funtineli boszorkányt, Bodor Tibortól. Leesett az állam.

Szüléim apránként mindenemet felhordják Pestre, tegnap például hoztak egy szőnyeget. 🙂 Régóta vártam. Ez az otthoni szőnyegem, már akkor is használt volt, amikor tíz éve (szent ég, hogy öregszem) odaköltöztünk. Kicsit rusnya, de az enyém! 510×250, sikerült úgy leraknom egy 410×400-as szobába, hogy nem vágtam le belőle, és takar, ahol akarom. Most már az IKEA is csipkedhetné magát, mert folyton újra kell rendeznem a könyvkupacokat, amíg meg nem érkezik a 83×30-as IVAR polc. (Hetek óta várjuk.) És igazából már unom az állandó bútorhúzogatást. (Még szerencse, hogy Újsógor besegít, köszönet és hála.) Meg hogy a nyúl ablakokat rág a banánosdobozokra.

Essék még szó az állatseregletről is.

A malacok már rém bátrak, nem időznek folyton a törülköző alatt. Szoktak kergetőzni, kurrogni a nyúlnak, tűrik a simit, már kijönnek a szoba közepe felé, terpeszállás-lábujjhegyen kukucskálnak a nyúlketrecbe, csinálnak popcorn ugrást. [Update: Tarka, a bátrabb már a nyúlketrecből kukucskál kifelé.]

A nyúl boldog a szőnyeggel: új szagok vannak benne, komolyan el lehet róla rugaszkodni (nem csusszan a tappancs), melegíti a kis hasat (ha végignyúlik rajta). Nagy örömömre fel is avatta: a tálkájába helyezett bónusz paprikacsumát felkapta, a szőnyeg közepére loholt vele, majd szétszórta a magokat és jóízűen csámcsogni kezdett. Az a legjobb, hogy lusta lelépni róla. Ha magkeveréket öntök a tálkájába, általában annyira igyekszik ott lenni, hogy előbb ér a ketrecébe, mint én. Most viszont legalább fél percig tipródik a szőnyeg szélén, hogy vajon idemászik a tál magától, vagy ő lesz kénytelen parkettán elhuppogni odáig.

Az egerek november elején jönnek világra.

Különben is minek egy lánynak bizonyítvány

Már rég le kellett volna zárnom ezt a szavazást, de hát amíg nem volt újabb, addig miért ne. Eredménytől függetlenül a Temetetlen holtakat válaszottam, és köszönöm a voksokat.

mit akarjak vagy mégse
Shakespeare: Szentivánéji álom 8 (33%)
 
Brecht: Koldusopera 1 (4%)
 
Kiss: De mi lett a nővel? 4 (17%)
 
Erdős: Merénylet 1 (4%)
 
Berg: Helge élete 4 (17%)
 
Sartre: Temetetlen holtak 5 (21%)
 
Spiró: Honderű 1 (4%)
 

A girl went back to Napoli

Ma megvolt életem első olaszórája. Összességében inkább kellemes volt, bár nem mindig értettem egyet a módszerrel, és ilyenkor dühös lettem. Visszakaptam viszont a tanulás élményét, amit szerintem a szinkrontanfolyam óta nem éltem át ekkora intenzitással. Kicsit el is szomorodtam, hogy itt áll egy ilyen jó agy kihasználatlanul. 😉 Jaj, nagyon szeretek tudni. És olyan lelkes nebuló szoktam lenni, tényleg. Nem értem, miért utálom az ELTE-t. (Azt sem értem, miért mentem oda, hiszen már előtte is utáltam.)

E Néni teljesen szürreális hangulatban volt, és igen örült neki, hogy valaki veszi az abszurd humort.

Ezen élmények összessége plusz egy kifejlett lábizomzatú francia bulldog látványa elérte, hogy sok év után először újra eltévedjek a Blaha Lujza téri aluljáróban.

“Én nem vagyok hosszabb egy kilométernél – mondta Alice.”

folkus enneagram teszteredménye

Az uralkodó 1 6
Az istennõ 2 3
A varázsló 3 6
A müvész 4 6
A misztikus filozófus 5 10
A hõs 6 8
A mágikus gyermek 7 7
A harcos 8 5
A szent 9 12

A szent

Magasabb oktávja: A szent
Szent eszméje: A szeretet
Szent ösvénye: A helyes cselekvés
Alsóbb oktávja: Az eltompult személyiség
Szenvedélye: A lustaság
Eszménye: Kényelmes vagyok
Beszédstílusa: Saga
Amit elkerül: A konfliktus
Védekezõ mechanizmusa: Ön-kábítás
Csapdája: Keresõnek lenni
Végletei: Hívõ – Kételkedõ


Saga… ez a kedvencem.
A hívő-kételkedő páros tetszik, ezen sosem gondolkodtam.

“…a lajhár a földön olyan tehetetlen, mint egy ma született kiscica.”

A tegnapi nap poénja.
"Látlak szombat este a CD-Fűben?"
"
ott nem árulnak alkoholt, de majd csak kibírom valahogy"
Józanul már el se lehet engem viselni??

Ma reggeli álmomban meg körülvett négy-öt ember egy-egy fülbelövő pisztollyal, és valami rémes hosszú izét akartak belőni a fülembe, ami ellen kézzel-lábbal tiltakoztam, de végül egészen tetszett.
Ezt csak azért írtam le, mert pár perccel később, még félálomban konkrét blogbejegyzést fogalmaztam erről a témáról. Amit persze elfelejtettem, de biztos nagyon szimbolikus volt, szóval legyen itt legalább egy része, hátha mondok ezzel valakinek valamit.

Voltam szerdán mozgásórán, kellemes hangulatban, mintha el se telt volna az az egy év tavaly óta. (Például a leadott hájak is úgy visszajöttek a seggemre, hogy no még.)

Talpmasszázsért viszonzásképpen kaptam E Nénitől egy sálat, öregnéniparfüm-szagút. Cicásra kötötte meg a nyakamon, egész jó. Hazafelé menet meg akart fojtani. (Na ja, torokcsakra.) Gondolkozom, hogy kimossam-e, vagy tegyem egy dobozba, hogy sok-sok év múlva is érezzem az illatát.

Nagyon sokat tipródtam, hogy leírjam-e: mostantól nem érdekel a színház. Aztán úgy döntöttem, ezt még átgondolom. (Nem azt, hogy érdekel-e, hanem hogy leírjam-e.) Most viszont nincs időm ezzel foglalkozni, mert klubműsort kell csinálni (kisszínházak lesznek, Felhőfivel kezdünk), meg mindenki előadásra hív. Kicsit szétestem, amikor rájöttem, hogy nem hogy nem értek semmihez, de annyit szüttyögök ilyen hétköznapi teendőkkel, hogy még olvasni sem olvasok jó ideje. (Olyan jó volt két nap alatt kétszer végigmenni az új Vámoson! Meg az új Kiss Judit Ágnesen!) Szóval egyáltalán nem pallérozom az elmémet, bölcsész elfoglaltságom dacára (vagy pont ezért). Írni pénzért nem akarok, hobbiból meg nem tudok. (Gödöllő alatt legalább három megkezdett regényem volt, és az most mindegy, hogy nem készültek el, mert legalább írtam.)
Lehet, hogy már mindenhez túl öreg vagyok.
A mosógépszerelés, most az érdekel igazából.
Meg a lengyel nyelv.
Meglátjuk.

Tout en étant capable

Kedves Naplopóm!

(Önmegszólító lírai én.)
Rég hallottál (régen én is), hát hallatom. Hogy mikor, mit, hol. Netán kivel.

Október 1.
Levizsgáztam talpmasszázsból, örömmel. Még legalább egy év a szakvizsgáig, addig szívesen gyakorolok. Csinálom kevert olajjal, mézzel,
rózsakvarccal, csobogózenével, igény és szükség szerint gyógyteával. Aki erotikát vár, megkapja, hiszenhát test a testhez, de genitáliát, nyálkahártyát nem érintek, és viszont sem.
A nátha napja volt ez, mégis Szeánsz volt a MU-ban, nevetős-köhögős. Mennyivel jobb a kiközösítés, ha a csoport szereti egymást.

(Kicsi karmok kapaszkodnak székre húzott lábamba, mert gofrit bontogatok celofánból. Hülye nagyfülű nyulak és az ő hallásuk.)

Október 3.
Száz év magány a Vígben, szinkrondramaturg kispajtással. Rosszra számítottam, az is volt, viszont a történet átlendített. Meg Danis Lídia. Egyedül ő meg Cseh Judit voltak szerepszerűek, a többi osztat mind mellényúlás, szerintem. Jó, egy kicsit HDG is bejött, de ezt csak félve írom le. Egyébként meg ki az a két ember a végén (és közben), miért hívja Arcadio nagymamának Ursulát, az egymondatos Katona hogyan gondolja, hogy abban az egy szem mondatában Don Aureliano Moscotét mond, és ami a legérdekesebb, Aureliano miért szólítja José Arcadiót Aurelianónak (előrébb jutott a regényben, mint Schwajda?)?

Október 4.
Munkamegbeszélés Kinnarákban Pláza töküres játszóházában, állítólag hétvégente vannak zsúrok (ez a részidős munka), a cv-m biztosan illik egy "kalandpark" profiljába, mert hamarosan fixálunk. (Előző éjjel különböző hirdetésekre jelentkeztem, mindegyikhez át kellett írni a hülye önéletrajzot. A gyerekfelvigyázósnál kiderült, milyen komoly szakmai múltam van: majdnem kétszer annyi lett a szöveg. [Az újságírósnál meg a melléklet lett sok – gondoltam, ami Györffynek meg Radnóti Zsének tetszett, azzal valahogy csak be tudok vágódni. És valóban, mint ma kiderült, bevágódtam egy önkéntes alapon működő internetes bizarrba.]
Este Vámos könyvbemutató, egyben szinkrondramaturg találkozó, egyben személyes látása Müller Péternek. Jó volt mind.

Október 5.
Hazamentem és kirámoltam a szobámból, valószínűleg örökre.

Október 6.
Megpróbáltam feldolgozni pszichodrámán.

Október 7.
Ásványbörze az Almássyn, citrin, füstkvarc és egy nagyonenyém hegyikristály pálca (elveszett, visszakerült). Meg hát a kalcedon, szónokok köve. (Még nem tudom, leszakadt a drótról, pedig mennyit dolgoztam vele.)
Délután bútoraim érkezése, szoba zsúfolt terráriumra kezd emlékeztetni, és be is népesül rövid időre. Még se szőnyeg, se polc, de már dolgoznak rajta.

Nagy, kómás alvások következtek.

Október 10.
Éjszakai gyerekülés [baby-sitting], sokatmondó könyv fellelése az öt szeretet-nyelvről. (Hozzám közelebb álló kötet beszerzése a mai napon, őneki olvasása borsmentás-ametisztes fekvőfürdőben, The Serenity of Dawn-ra, masszázspálcával. Self-wellness.)

Október 11.
Érlelődik bennem a döntés, hogy saját gyermekeim az életben nem kapnak műanyag kismotort, illetve azt már sok éve kikötöttem, hogy nem költözöm olyan utcába, amelyen nincs járda. Nem éri meg a hajfesték árát.
(Ennek a szerencsétlen kicsi Kosnak annyira enyémek az igényei és az elvárásai, hogy hajlamos vagyok többet engedni, mert tudom, milyen rossz, ha nem. Viszont a bennem tomboló nagy Kos néha kibukkan a Mérleg aszcendens alól, és akkor aztán vörös köd.)

Október 12.
Fagyás a Városiban (nemcsak a hangulat), prominens személyiségek várása, alternatív címek fogalmazása a jegyre (Pincérok, ne sírjatok nyert), majd beérés Forgách Andrással meg Radnóti Zsével (aki egyébként most már teljesen biztos, hogy nem ismer meg, például magázott is, majdnem sírva fakadtam). Valószínűleg utolsó ottlét, nekem kedves zugok fotózása, szag memorizálása. Többször megpróbáltam azzal az érzéssel bemenni, mint két éve, hát nagyon furcsa volt, amikor sikerült. Sok pult mögött álldogálás eszembe jutott, pult előtt üldögélés meg egyéb helyeken történés is, és egy kicsit a komédiás tábor, de akkor nem volt ilyen hideg.
Ezután pedig AKT koncerten töltekeztem egy nagyot. (Legalább havonta kellene menni, annyit ad.) Pici húgot, Újsógort meg a Fogalmazót vittem hirtelenjében, nem bánták meg (bár én féltem kicsit). Most voltam először, mióta Alíz kivált, és Szabina még beteg is lett, szóval a két szőke nyomta le a francia blokkot, aztán meg bemutatták az új, olaszos lánykát és Adriano Celentano-repertoárjukat. Olvadoztam lefelé a székről. A csajnak bitang szépen szól a torka, és úgy tűnik, nem csak franciából egy az ízlésünk a csapattal. Viszont lebeszélek mindenkit a további koncertekről, hogy több hely jusson nekem, barátaimnak és üzletfeleimnek.

[Most hosszan gondolkoztam, hogy miért írtam egy papírra az "erkély 2 db" kifejezést. Oké, hogy átrendezem a szobát, de ennyire azért nem. Én már rájöttem, lehet tippelgetni.]

Október 13.
Heves szívdobogás (rózsakvarc), bealvás (ametiszt). Beavattak. Kispesten mindig süt a nap, és az ember lelke megtelik muzsikával (franciával persze, legszebb szálját hajamba tűztem).
Könyvesboltba bemenvén ráérdeklődtem a munkaerőfelvételre, hétfőn megyek önéletrajzzal (pfff, újraírni megint).
Az esti csúcsidő óta hatalmas itten a kergetőzés, nyolc kicsi tappancs csőbe be, csőből ki, felváltva persze, ez egy szabályos fogó. Ha kiveszem őket, négy nagyobb tappancs csatlakozik, de mindig ő akar hátul futni.
(Két hete jött az egymaroknyi nyolctappancs [ma már egyenként maroknyiak], az óriás fekete szörnyeteget meg ma egy éve, hogy elhoztuk Gyaurral.) (És igen, ez az a nadrág, amilyet a Kerekes Viktória is vett két éve a POSzT-on. Azóta biztos róla is lerohadt.)

Akartam még írni arról, hogy milyen a jó tanár. Elég sok helyen megfordultam már, van negatív és pozitív példám tömérdek. Csak a kitartás, az hiányzik. (Meg az a szép, zöld gyep.)