Újabb fejlemény hangoskönyv-ügyben: Juci néni családtagok által küldött nekem egy A funtineli boszorkányt, Bodor Tibortól. Leesett az állam.

Szüléim apránként mindenemet felhordják Pestre, tegnap például hoztak egy szőnyeget. 🙂 Régóta vártam. Ez az otthoni szőnyegem, már akkor is használt volt, amikor tíz éve (szent ég, hogy öregszem) odaköltöztünk. Kicsit rusnya, de az enyém! 510×250, sikerült úgy leraknom egy 410×400-as szobába, hogy nem vágtam le belőle, és takar, ahol akarom. Most már az IKEA is csipkedhetné magát, mert folyton újra kell rendeznem a könyvkupacokat, amíg meg nem érkezik a 83×30-as IVAR polc. (Hetek óta várjuk.) És igazából már unom az állandó bútorhúzogatást. (Még szerencse, hogy Újsógor besegít, köszönet és hála.) Meg hogy a nyúl ablakokat rág a banánosdobozokra.

Essék még szó az állatseregletről is.

A malacok már rém bátrak, nem időznek folyton a törülköző alatt. Szoktak kergetőzni, kurrogni a nyúlnak, tűrik a simit, már kijönnek a szoba közepe felé, terpeszállás-lábujjhegyen kukucskálnak a nyúlketrecbe, csinálnak popcorn ugrást. [Update: Tarka, a bátrabb már a nyúlketrecből kukucskál kifelé.]

A nyúl boldog a szőnyeggel: új szagok vannak benne, komolyan el lehet róla rugaszkodni (nem csusszan a tappancs), melegíti a kis hasat (ha végignyúlik rajta). Nagy örömömre fel is avatta: a tálkájába helyezett bónusz paprikacsumát felkapta, a szőnyeg közepére loholt vele, majd szétszórta a magokat és jóízűen csámcsogni kezdett. Az a legjobb, hogy lusta lelépni róla. Ha magkeveréket öntök a tálkájába, általában annyira igyekszik ott lenni, hogy előbb ér a ketrecébe, mint én. Most viszont legalább fél percig tipródik a szőnyeg szélén, hogy vajon idemászik a tál magától, vagy ő lesz kénytelen parkettán elhuppogni odáig.

E Néni teljesen szürreális hangulatban volt, és igen örült neki, hogy valaki veszi az abszurd humort.

(Önmegszólító lírai én.)
Rég hallottál (régen én is), hát hallatom. Hogy mikor, mit, hol. Netán kivel.

(Kicsi karmok kapaszkodnak székre húzott lábamba, mert gofrit bontogatok celofánból. Hülye nagyfülű nyulak és az ő hallásuk.)

Október 3.
Száz év magány a Vígben, szinkrondramaturg kispajtással. Rosszra számítottam, az is volt, viszont a történet átlendített. Meg Danis Lídia. Egyedül ő meg Cseh Judit voltak szerepszerűek, a többi osztat mind mellényúlás, szerintem. Jó, egy kicsit HDG is bejött, de ezt csak félve írom le. Egyébként meg ki az a két ember a végén (és közben), miért hívja Arcadio nagymamának Ursulát, az egymondatos Katona hogyan gondolja, hogy abban az egy szem mondatában Don Aureliano Moscotét mond, és ami a legérdekesebb, Aureliano miért szólítja José Arcadiót Aurelianónak (előrébb jutott a regényben, mint Schwajda?)?

Október 4.
Munkamegbeszélés Kinnarákban Pláza töküres játszóházában, állítólag hétvégente vannak zsúrok (ez a részidős munka), a cv-m biztosan illik egy "kalandpark" profiljába, mert hamarosan fixálunk. (Előző éjjel különböző hirdetésekre jelentkeztem, mindegyikhez át kellett írni a hülye önéletrajzot. A gyerekfelvigyázósnál kiderült, milyen komoly szakmai múltam van: majdnem kétszer annyi lett a szöveg. [Az újságírósnál meg a melléklet lett sok – gondoltam, ami Györffynek meg Radnóti Zsének tetszett, azzal valahogy csak be tudok vágódni. És valóban, mint ma kiderült, bevágódtam egy önkéntes alapon működő internetes bizarrba.]
Este Vámos könyvbemutató, egyben szinkrondramaturg találkozó, egyben személyes látása Müller Péternek. Jó volt mind.

Október 5.
Hazamentem és kirámoltam a szobámból, valószínűleg örökre.

Október 6.
Megpróbáltam feldolgozni pszichodrámán.

Október 7.
Ásványbörze az Almássyn, citrin, füstkvarc és egy nagyonenyém hegyikristály pálca (elveszett, visszakerült). Meg hát a kalcedon, szónokok köve. (Még nem tudom, leszakadt a drótról, pedig mennyit dolgoztam vele.)
Délután bútoraim érkezése, szoba zsúfolt terráriumra kezd emlékeztetni, és be is népesül rövid időre. Még se szőnyeg, se polc, de már dolgoznak rajta.

Nagy, kómás alvások következtek.

Október 10.
Éjszakai gyerekülés [baby-sitting], sokatmondó könyv fellelése az öt szeretet-nyelvről. (Hozzám közelebb álló kötet beszerzése a mai napon, őneki olvasása borsmentás-ametisztes fekvőfürdőben, The Serenity of Dawn-ra, masszázspálcával. Self-wellness.)

Október 11.
Érlelődik bennem a döntés, hogy saját gyermekeim az életben nem kapnak műanyag kismotort, illetve azt már sok éve kikötöttem, hogy nem költözöm olyan utcába, amelyen nincs járda. Nem éri meg a hajfesték árát.
(Ennek a szerencsétlen kicsi Kosnak annyira enyémek az igényei és az elvárásai, hogy hajlamos vagyok többet engedni, mert tudom, milyen rossz, ha nem. Viszont a bennem tomboló nagy Kos néha kibukkan a Mérleg aszcendens alól, és akkor aztán vörös köd.)

Október 12.
Fagyás a Városiban (nemcsak a hangulat), prominens személyiségek várása, alternatív címek fogalmazása a jegyre (Pincérok, ne sírjatok nyert), majd beérés Forgách Andrással meg Radnóti Zsével (aki egyébként most már teljesen biztos, hogy nem ismer meg, például magázott is, majdnem sírva fakadtam). Valószínűleg utolsó ottlét, nekem kedves zugok fotózása, szag memorizálása. Többször megpróbáltam azzal az érzéssel bemenni, mint két éve, hát nagyon furcsa volt, amikor sikerült. Sok pult mögött álldogálás eszembe jutott, pult előtt üldögélés meg egyéb helyeken történés is, és egy kicsit a komédiás tábor, de akkor nem volt ilyen hideg.
Ezután pedig AKT koncerten töltekeztem egy nagyot. (Legalább havonta kellene menni, annyit ad.) Pici húgot, Újsógort meg a Fogalmazót vittem hirtelenjében, nem bánták meg (bár én féltem kicsit). Most voltam először, mióta Alíz kivált, és Szabina még beteg is lett, szóval a két szőke nyomta le a francia blokkot, aztán meg bemutatták az új, olaszos lánykát és Adriano Celentano-repertoárjukat. Olvadoztam lefelé a székről. A csajnak bitang szépen szól a torka, és úgy tűnik, nem csak franciából egy az ízlésünk a csapattal. Viszont lebeszélek mindenkit a további koncertekről, hogy több hely jusson nekem, barátaimnak és üzletfeleimnek.

[Most hosszan gondolkoztam, hogy miért írtam egy papírra az "erkély 2 db" kifejezést. Oké, hogy átrendezem a szobát, de ennyire azért nem. Én már rájöttem, lehet tippelgetni.]