web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Monthly Archives: április 2008

Where fashion sits

Ma azt történt, hogy reggel úgy döntöttem, akkor megyek le kenyérért, ha már végeztem a nyersfordítással, ennek megfelelően le is késtem a Kaiser's este nyolcas zárását. De csináltam egy csomó mindent, és holnapra kész leszek azzal az epizóddal, amit péntekre kell leadni (figyelem, egyelőre tartom a magamnak előírt mindenkori három nappal előbbi határidőt), reggel meg kezdhetem az összeszerelési útmutatókat. (Aki bebizonyítja nekem, hogy a standard torque bar nem nyomatékkulcs, hanem dugókulcs, az kap ajándékba egy tintapatront, ami nem volt jó a gépembe.) Egyébiránt felháborodottan közlöm, hogy Ralph Lauren igen lassan és sok hézaggal beszél, ezért a csekkolásnál még félannyi szöveget kell írnom a minimális mondanivalójára! Nahát!

Estefelé (utólag már tudom, hogy vihar készülődött) kifejezetten POSzT-os szag volt az utcán. Lerohant a nosztalgia, meg a várás, meg minden…
…és akkor este Ithildin közli, hogy pár héten belül Debrecenbe költözik!! Most kinél fogok csövezni? Meg mi lesz az évi egy közös hetünkkel?
Úgy látszik, ez volt a sors keze, mert nagyon azon morfondíroztam, hogy szerezni kéne Pécsett (POSzTott) valami melót. Hátha járna vele szállás is.

Más ma nem történt, sniccerrel lefaragtam a kerék tengelyéből, de a höribörik még nem vették észre, hogy már forog az alkotmány, pedig Izsópot bele is tettem.

Ma arra jöttem rá, hogy
a szimplán füstölt szalonnának pont a húsrészét lehetetlen megrágni.
De sokat gyakoroltam.

Holnap inkább zabkását eszem.

Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk

Ma Tegnap az történt, hogy megjöttek szüléim, aztán elmentek, pont bele a Critical Massbe. Előtte még kiderült, hogy én sem úsztam meg büntetlenül a WestEndet, csak később jött ki, hiába volt a jó kis borsmenta tea. Rövid fordítás után nyolckor ledőltem, majd úgy határoztam, reggelig fel sem kelek, hogy helyrebillentsem a bioritmusomat. Ez nem könnyű egy nyúl mellett, kábé kétóránként döntött úgy, hogy felkommandózik az IVAR-ra, a hörcsögök meg egész éjjel verekedtek, hát volt izgalom bőven. De aludtam legalább tizenegy órát (meg is fájdult a hátam), és mivel ma nem megyek babázni, az egész napot a Fashion File-nak és az összeszerelési útmutatóknak szentelhetem. (Ja, nem mondtam, hogy kaptam szinkront? :-D)

Ma Tegnap arra jöttem rá, hogy végig anyu szemszögéből gondoltam arra, amikor a kórházban elcseréltek. Hogy nem érzett semmi különöset, mikor megfogta azt a másik gyereket, de amikor visszacseréltek, tudta, hogy én vagyok az. Persze lehet, hogy nincs jelentősége, már úgyis annyi kézen mentem keresztül, mire leraktak egy idegen ölbe. (Ha nem veszik észre, ma Vass Elvirának hívnak.) Ezen majd még gondolkodom.
Egyébként tervezett baba vagyok, bibibí! (Apu még azt is tudta, hogy fiú leszek. :-))

Holnap Ma dolgozom, nagy örömmel. Meg ki tudja, talán még más is lesz, vége a buta hosszú ODT-nek.

Anyám mellett lassan játsszam az életet

Ma az történt, hogy a hajnali fél ötös lefekvés után nem sikerült elaludnom, ellenben reggel igen. (Ez nem azért van, mert olyan keveset aludtam – felébredtem én már fél órával a tervezett előtt a diszkrét nyúlhuppanásra az ágyon, szóval nem volt egy kóma -, hanem mert a szoftverhibás Samsungom harmadik napja nem ébreszt.) Kész szerencse, hogy egy köpésre van innen a pszichodrámapince.

Utána sétáltam, egy éve nem éreztem ilyet, hogy most inkább nem mennék még haza. És milyen jól tettem, mert a Király utca túloldalán Elek Ferit láthattam gyermekkel a vállán. (Celebekben gazdag környék ez, a közelmúltban szembesültem Róbert Gáborral [utcánkban], Parti Naggyal [utcánkban, kutyával, kétszer], Karsai Istvánnal [a boltban], Váncsa Istvánnal [az utcán, feleségével, kézenfogva], Keresztes Sándorral [kapunkban, nekimenve], Szabó Attilával [utcánkban, troliról, ikrekkel], Nagy Marival [mindehol, bárhová lépek, ott terem].)

Hazaérve rávettem a Fogalmazót, hogy menjünk el a Westendbe 1. hörcsögforgóért, 2. adatkábelért, 3. enni.
Röviden összefoglalnám a végeredményt: 1. annyira szorul, hogy Szeklice nem tudja hajtani, kenhetem síkosítóval (nem a hörit), 2. a Fogalmazó kábé mostanáig próbált különböző szoftvereket letölteni, hogy a pc felismerje a telefonomat, de hiába – még jó, hogy az aluljáróban vettünk olcsó kábelt, és nem a szaküzletben drágát, haha, 3. én próbáltam lassan menni, hogy ne hányjak, a Fogalmazó meg gyorsan, hogy elérje a legközelebbi vécét (a Burger King után még egy Pizza Hutba is berimánkodta magát, nem hittem volna), a konyha mentségére hozzá kell tennem, hogy mindketten régóta üres gyomorra ettük a pörköltet, sztrapacskát, rizsfelfújtat, szóval jót mulattunk, bár aztán mégsem ültünk ketten egy vécén, pedig az hogy össze tudja hozni az embereket.

Itthon várt a munka, de inkább gitároztunk és furulyáztunk Vadmalaccal. Aztán hazajöttek Picihúgomék, látták, hogy muzsikálás van, hát kinyitottak egy üveg whiskyt, de a zárjegyet a nyúl ette le.

Nem értem, hogy három óra alvás, hét óra nagyon durva pszichodráma és a fentiek után hogyan bírom még mindig ébren.

Ma arra jöttem rá, hogy azért nem tudok végigvinni egy csomó dolgot, mert akkor akarom (kezdem el) őket, amikor még nem vagyok rá elég érett. Szeretném megtalálni az utat a szélsőségeim között, és egy arra alkalmas valakivel átbeszélni az egész napot. Rájöttem, hogy két totálisan különböző tudatállapotban vagyok akkor, amikor figyelek, és akkor, amikor cselekszem, a kettő nem megy egyszerre, és nagyon nehéz az átmenet is. Ezért van, hogy sokszor bennragadok ilyen netezős-lexikonolvasós-beleérzős-álmodós hangulatokban, amiből nem bírok kimozdulni, ha pedig felpörgök, nem veszem észre, hogy hol van a határ, és mikor kell leállni.

Holnap jönnek a szülők. Meg fogom kérdezni aput, hogy hogyan várt engem.

Fools, said I, you do not know, silence like a cancer grows

Az általam rendszeresen olvasott 24 blogból a közelmúltban nyolcat bezárt a gazdája, kilencen pedig jó esetben havonta örvendeztetnek meg egy-egy bejegyzéssel.
Szomorú. Hamarosan kénytelen leszek emberekkel beszélgetni.
(Baltazár inkább meghal.)

Hogy jó példával járjak elöl, összeállítottam egy vázat, amire ezentúl életem tűzpiros üveggömbjeit aggathatom.
1. Ma az történt, hogy…
2. Ma arra jöttem rá, hogy…
3. Holnap…

Mert írni muszáj.

Holnap kezdem.