Álmomban dicséretre méltóan hosszú párbeszédet folytattam két angolul beszélő lánnyal arról, hogy rókaürüléket nem hagyhatnak az emberi széklet eltávolítására használatos konténerekben, mert fertőzésveszélyes.

Szeretném azt hinni, hogy ÁNTSZ-es voltam, de valószínűbb, hogy csak valaki, aki felelős minden szarért.

A vár éjszaka… jó. Este is jó. Nappal kevésbé.
Olyan, mint egy külön, kis város. Pécs vagy Győr (még ez is megbocsátható neki).
Nem szeretnék Pécsett vagy Győrött élni, de a vár jó.
Tíz percre onnan, de undorító helyen lakom.

MIÉRT??

(Kettő pohár a kékfrankosból bőven elég lett volna?)

„Mit tudok én arról, ha igazán magányos valaki. Az olyan, mintha egy üvegházban élnél, üvegbura alatt, hívod az embereket, később már csalogatod őket, jönnek is, aztán, kopp, neki az üvegnek, csodálkozva megállnak, hallod is a koppanást, majd látod, ahogy fortyogva távolodnak.”

Esterházy felér egy pszichodráma-üléssel. Na jó, ha azzal nem is, egy playbackelőadással biztosan.

Vannak olyan mondataim, szövegeim, amelyekbe kiirthatatlanul beleette magát valami stílustalanság. Kijött belőlem, és egyszerűen képtelen voltam mással helyettesíteni. Vagy túl görcsösen ragaszkodom még mindig a létezőhöz, a létrejötthöz, és ez az abortálásra való tökéletes képtelenség vonja magával az írói (vagy talán írási? az kevésbé nagyképű) fantázia beragadását, vagy ez valami eszmei stílustalanság verbális kifejeződése, valami éretlenségé, kibomlatlanságé, netán éppen bomlottságé, vad és dacos nyerseségé, húsba vágó megnyilatkozási vágyé – ami persze újfent éretlenség. Jön a szó, a mondat, felüti a fejét és messziről virít, mint kalászosban a szarkaláb.

Lehet, hogy ez az én gondolkodásom, egész valóm leglényege: naivságom, ez a kiirthatatlan gyom.

Én nem tudom, és talán félek is megtudni, mi lesz a vége(m), ha nem jön valaki, egy Bodolay-féle vadkan, aki amúgy istenesen, keményen és kíméletlenül kiveri belőlem a kárásznellit. (Nem, nem Jókuti és nem Takaró Imre. És nem is Petruchio.)

„[Én egyszer később álltam vele egy színpadon.] Akkor láttam, mi az a meghajlás, milyen bonyolult mozgások rendszere, és hiába működik a rutin, mindenestül figyelni kell.” (Esterházy, Semmi művészet)
Ó igen, nagyon, nagyon nem könnyű meghajolni és belül életben maradni.

Ma egy teljesen hétköznapi epizód kapcsán jöttem rá, hogy a gyors emberek engem megijesztenek és elbizonytalanítanak. Fegyvertelennek érzem magam a velük folytatott kommunikáció során, mint egy megvetésre méltó, undorító, lassú és kicsi meztelen csiga.

jaj

Az ingázás vezeklés valamiért, amit az ember még el sem követett, vezeklés, amely a bűnt magába foglalja, és annak lényegét adja. Ez a bűn nem más, mint az idő elvesztegetésére való hajlandóság.

Igen, tudom.
Majd ha nem az lesz, hogy reggel abbahagyom a munkát, hogy elmenjek dolgozni, ahonnan időben el kell indulnom az esti melóba, onnan meg haza folytatni, akkor újra bővebben. Mert van mondanivalóm, igen.

Egy sms-t kerestem a napokban, kénytelen voltam beleolvasni az archívumba, úgy 2006-tól innen. Hát annyit mondok, tudtam én mindig, hogy válogatott bolondokkal veszem körül magam, de így papíron látni… most már nem lehetnek kétségeim sem.

Csak ízelítőül:

„Miért nem alszol?”

„Asszem engem csak a szenvedes tesz boldogga, de az ital is…”

„Nem tudok nyomtatni. Mi van”

„Küldd el légyszi Justin Timberlake pontos születési dátumát mihamarabb. Köszi.”

„Azt szeretnénk itt tudni, hogy ki Csáki Judit gyerekének az apja.”

„A keletinél van egy BASZOTT NAGY Libri. Jegyezd meg,még jól jöhet :)”

„A Passio stablistajaban csontkovacs is van”

„Adava kedavra”

„OTTHAGYTAM A RÁGÓMAT A JÉGKRÉMESDOBOZ TETEJÉN! TÁVOLÍTSD EL!!!”

„Szerezz nekem Aurobint, ha tudsz. És kokain is érdekelne, ha van ra embered”

„KK-ban nincs Bahtyin, csak Ugocsán egy.”

„Hozz enni a csigáknak.”

„Ha holnap jössz, szerintem kerüld ki Busht.”

„De legalább szentimentalizmusból már képben vagyok -ha gyakorlatot kérdeznek :)”

„Elvitted az ágyamat!!! Ráadásul a ruháimmal együtt!Ja, és ORDÍT a tévé!!!”

És végül az abszolút kedvencem:

„Boldog születésnapot! Este hatkor kezdődik az opera, amugy rengeteg a problémam”

2006 előtt még sokkal több bolondom volt, legközelebb onnan szemezgetek nektek. 🙂