Ezt a bejegyzést valaki már megírta előttem.

Leülök ide este hét körül azzal, hogy megírok egy vidám, optimista, habkönnyű blogbejegyzést, majd nekilátok egy egyéb munkának, de ó, reggel megjött a fizetés, na gyorsan szórjuk is szét a nagyvilágba, hát NEGYEDÓRÁJA végeztem, mert közben kiderítettem, hogy a könyvelőnk rosszul bérszámfejt, nem jól számolja el az étkezési utalványt, NEM A MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAMBA UTAL, hanem AZ ÁLLAMNAK (ezért valami extraübergiga módon külön ki vagyok rá akadva), megtudtam, hogy idén ehót is kell fizetnem a számlás jövedelmem után (szerencsére ebben az évben csak 69 060 Ft-ot számláztam, ebből be kell fizetnem 12 642-t, hát folyjon ki a vérem, ha ezentúl fordítani fogok, így is lehülyéz mindenki, ha elmondom, hogy mennyiért, pláne ha megtudják, hogy az nem nettó), számvetést tartottam átutalásügyben (70 ezer mínuszra jöttem ki, megint görgetnem kell egy csomó mindent a következő hónapra, juhé), majd, megharcolva millió online ügyfélszolgálati felülettel és belépési kóddal, átutaltam ide, oda és amoda. Például az osztálytalálkozóra, hát eddig bele sem gondoltam, micsoda költségekkel jár két gimnáziumba járva volt lenni (vagy mi), de legalább a vonatjegy olcsóbb, mint Vásárhelyre (így is ötezer forint, nagyon be kell dobnom magam a srácoknál, ha illuminálódni is szeretnék aznap este – és igen, egy kicsit szeretnék). Mondanám, hogy lenulláztam az egyenlegemet, de csúsztatnék – még rajta van a lakbér, amit holnap kell levennem a számlámról 260 Ft-ért (tudom, magas a díj, de az online kezelési költség nulla, és PONT EZÉRT választottam ezt a számlát, én nem fogok csekkekkel mászkálni sehová, van kajajegyem, fizetek vele mindenhol, nekem így TÖKÉLETES, persze arra nem gondoltam, hogy majd egyszer egy ilyen veszélyes helyen fogok lakni, ahol akármikor jöhet egy népszámláló és letartóztathat, hogy én miért utaltam át X néninek egy ekkora vagyont), hát nagyon remélem, hogy 259 Ft-ból, amennyi a készpénzfelvétel után maradna, csak később szándékoznak levonni ezt a díjat, különben egyetlen nyüves forint miatt kénytelen leszek kajajegyért pénzt koldulni a Moszkván, na az lesz csak a vidám.

Szóval kicsit később írom meg a boldognyáriélményes bejegyzést, mert kifutottam az időből. Megyek zabkását főzni holnapra.

Amikor tegnap a telefonban elhangzott az „olyan jókat meséltél az antikváriumi élményeidről” tartalmú mondat, hát vissza kellett kérdeznem rá, mert nekem ugyan nem rémlik, hogy az idiótavásárlós horrorsztorikon kívül úgy különösebben meséltem volna, eleve az egy kunszt, mellette szóhoz jutni, de aztán, oh, beugrott, hogy ez nem egy új tévképzete neki, már annak idején is megvolt, csak egy kicsit másképp adta elő: