Az előbb még csak dohogtam itt magamban, nem igaz, hogy napok óta nem tudok megnézni egy hülye filmet, nincs már hely a gépemen, törölni kellene sürgősen, én meg minden este belesüllyedek valami Németh László-tanulmányba (tőle is, róla is), nem lehet ezt így, pláne ekkora dózisban, de most épp sikítok, mert megtaláltam ezt az interjút, nem, ez nem létezik, tudtam, hogy váltották egymást Vásárhelyen, de nagymamámnak Laci bácsi volt az isten, az ő könyvei álltak sorban a hidegszoba polcán, rajta fanyalgott nagyapám, róla hallgattam a sztorikat, nem és nem lehet, hogy azelőtt Szabó Magda volt a magyartanáruk, ez egész egyszerűen elképzelhetetlen!!! Hogy egy szó ne esett volna erről, hogy legalább egy könyv ne került volna fel a hidegszoba polcára??

…
Nem találok szavakat!!

Update: Holnap márpedig nagynéném felmászik a pallásra, és előkotorja nekem a bizonyítványokat. Meglátjuk, okkal kaptam-e szívrohamot. (Ha igen, rögtön követi majd egy másik.) Ha nem, akkor hol csúszhat el a dolog? Ki emlékszik rosszul?

Update 2: Jesszusom, évek óta nálam vannak nagymamám magyarfüzetei. (Két dolgozatot korábban be is idéztem ide a blogba.) Vannak benne piros hullámos aláhúzások (nem sok), lapszéli megjegyzések. Szabó Magda kézírását ide nekem, MOST!

Update 3: Nem létezik, hogy így volt és nekem nem szólt róla senki. Az lehetetlenség.

Ma meg az volt, hogy tegnap megkívántam egy csajt az illata miatt, mellém ült le a buszon, és rájöttem, hogy E Bácsitól ugyanezt a parfümöt kaptam pár évvel ezelőtt, ez mit jelenthet, valamint még az is volt ma, hogy találtam egy olyan tenyeret, amelybe véleményem szerint tökéletesen illene a fenekem, sőt nem is értem, mi másra lehet még jó azon kívül, hogy légmentesen záródó védőréteget képez bárhol a bőrömön, szerintem be kéne tiltani, hogy gyönyörűszép negyvenes férfiak öltönyben buszon utazzanak, én ilyenkor pihenni szeretek és békésen nézelődni, nem pedig epedni, ja, és ha már, akkor tiltsák be azt is, hogy kedvesen mosolygó szépfiúknál amikor megérkezik, akire vártak, akkor az két pasi és három csaj legyen, szóval csak a színházbajárós dögös csizma miatt volt az egész, bah. Fel se veszem többet, pedig most van szezonja. (De, mert szeretem sokkolni a néniket. Tegnap azt hittem, kis híján orra bukott mellettem egy, de Vadmalac mondta, hogy a csizmámat nézte, azért hajolt úgy le, direkt. Hát…!)

Amúgy népszabadság-előfizetős előadáson voltunk, és a színház előtt álltunkban, esküszöm, egy nő lefényképezte a tömeget.
Szerintem számlálóbiztos.

Vacsora, fogmosás, zuhany, pizsama.
Nem, ne is hívjatok sehová, nem lehet minden éjjel meztelenül táncolni a szökőkútban, hová vezetne az.

Ezt meg ideteszem jól látható helyre, mert ott jobbra biztos nem nézi meg senki, és a Takáts Eszter csak fél napja van kinn, szóval tessék élvezni itt.

Aki két perc után is a szemüvegkereten és az egy számmal nagyobb zakón szörnyülködik, az egy szívtelen… öö, antipata. (Ami az empata ellentéte, ha valaki nem tudná.)

A VI. Folkus-sejtés szerint (sajnos nem vezettem listát, de feltételezem, hogy volt már legalább öt) minden érzés és furcsa rohamokban ránk törő gondolati megnyilvánulás görbéje összefüggést mutat valahogy a vér hormonkoncentrációjának változásaival (van ilyen kifejezés, hogy összefüggést mutat? nem hülyeség ez? összefügg. kész.) (ma mintha bizonytalan lennék, ez is nyilván hormonális). Nem áll szándékomban naponta megcsapolni magam, a vérnyomásom így is stabilan kilencven körül van, beérem azzal is, ha ezeknek a látszólag indokolatlan elsöprő izéknek a havi-évszakhoz kötött-ésegyéb (napi? heti?) ciklikusságát ki tudom mutatni.

Tehát a rekord kedvéért mai napi kirívóságok:
1. Azt hiszem, csúnya hiba lenne, ha nem ezzel kezdeném: elméletgyártó fellángolás és annak optimizmusa, hogy ezeket a megfigyeléseket két napnál tovább végzem. (Na ez tuti, hogy ciklikus.)
2. Ma furcsa módon teljesen elégedett voltam azzal, hogy kizárólag háztartási szüttyögéseket folytatok, valamint egy ismerős szakdolgozata kapcsán tépem a hajam a többszintű automatikus listák felett. Lehet, hogy megtanultam hétvégét tartani? Újabban mintha menne. Ez valamiféle kispolgári fellángolás.
3. Lábrogyasztó, bensőcsavaró vágy egy óriási pohár hideg Bloody Mary után, melyért, úgy döntöttem, akárki megvehet ma éjszakára. (Persze lehet, hogy ez nem a hormonok, inkább a paradicsomsalátám miatt van. Egy hónap múlva meglátjuk.)

(Haha.)

Nincs is jobb, mint egy békés vasárnap délutánon Cohent hallgatva kavargatni a szokásos heti holland almatortánkat.

(Tudom, unalmas vagyok, de folyton jön az ellátmány Vadmalacapukától [akit nem fogok Vadkannak hívni, bár nagy a kísértés /hm, Vadkanapó… hehe…/], hiszen jajjaj, mi lesz, ha megrohad a fán, mehet a halaknak, célozgat rá, hogy kellene valaki, aki leszedi, de hát mikor jutok én ki oda. [A következő helyi olvasókör estéjén, valószínűleg. Magára vessen, ha arra ér haza a színházból vagy nem tudom honnan, hogy egy-egy üveg borral a kezünkben karaokepartit tartunk a lányával az almafa tetején.])

Tegnap jó napom volt.

Délelőtt elmentem otthonról egy szál semmivel, azaz táska, pénz és iratok nélkül. (Na jó, nem akkora kunszt pénz nélkül menni, ha az embernél ez kábé életforma.) (Telefont sem akartam vinni, de késésben voltam, és kontaktálni kellett Vadmalaccal, és zenét hallgatni.) Még a kulcscsomómról is leszedtem a feleslegességeket. (Lelki füleim már hallják a káromkodást, lelki szemeim pedig bosszús önmagamat a bezárt irodaajtó előtt holnap reggel.) Remek volt! Ebből mozgalmat kéne csinálni. Persze jön a tél, akkor könnyebb lesz (ezért vettem két éve a fantasztikusságosan zsebes és BELSŐZSEBES kabátomat), de a kabát eleve egy súly az emberen, mégis más ez így csupaszon.

Megnéztem egy feszültséggel terhes nyílt próbát, először felháborított, de estére átértékeltem.

Mire hazaértem, eléggé meguntam, hogy ronda vagyok és igénytelen és legjobb lenne felkötni magam a hajamra (tudom, hogy már fél éve ez megy, de mit csináljak, jó sokáig bírom a szar helyzeteket), úgyhogy az indulatot megtartván, ám mégis bölcs megfontoltsággal nekiláttam szakirodalmat olvasni és szakvideókat nézegetni, majd elméletet és gyakorlatot eddig soha nem tapasztalt harmonikus egységbe olvasztván levágtam a hajam. Nem méltatnám különösebben, elég stílustalan lenne egy bejegyzésben kétszer is használni a fantasztikusság szót.

Imígyen előtűnő szépségemtől megrészegülvén gondoltam, hozzuk magunkat formába egyéb téren is, és az utóbbi időben csúnyán mellőzött tornagyakorlatokra készítve lelki izmaimat (hogy van ez a lelki izé dolog? kicsit összezavarodtam…) tettem kábé három-négy berozsdált mozdulatot (ez itt metonímia?), majd megpróbáltam lábra állni. Akkor sikerült, ma viszont úgy érzem magam, mint aki befizetett még egy körre Prokrusztész ágyán. Szépen vagyunk.

Olvastam némi ezoterikus satírozást valami igentmondós irányzatról, mely szerint mindenre, ami szembejön velünk az életben, mondjunk igent, mert így sokkal gyorsabban győzhetjük le a félelmeinket (hiszen folyvást olyan helyzetek adódnak, amelyekkel edzésben tarthatjuk és fejleszthetjük magunkat), továbbá majd jól meglátjuk, miféle váratlan csodák, munkalehetőségek, kapcsolatok és egyebek történnek velünk jutalmul. Gondoltam, ez bizony rám férne, bár én többnyire igent mondok, csak aztán valahogy megoldom mégis, hogy ne kelljen, és épp nemetmondást gyakorolok már egy ideje, amivel ugye szintén vannak problémáim, de hát nézzük meg, milyen ez.

Azután Vadmalaccal találkoztunk macskajancsi-koncerten (inkább le sem írom, nehogy még reklámot csináljak nekik vagy a helynek, ahol eddig jó élményünk még nem volt), hát a csütörtöki Vodku után még rosszabbnak tűnt, mint eddig bármikor, de legalább jó volt a társaság (és nem jött a csehtamásJAJONGÓ lány, aki az egész Vodkut végigbőgte, légyszi szóljatok, ha én is olyan kínos leszek, bár nekem [most már] jobb a hajam!), és utána Takáts Eszter énekelt sajátokat (kifejezetten nyesőmaris) meg azt, ami minden álmomban, beleszerettem és elvenném feleségül, pompás, pompás.

Közben jött az, hogy menjek máshová, és akkor kellett döntenem, hogy az igentmondós vagy a nemetmondós dolgot gyakoroljam, végül ez utóbbi nyert, hát így buktam be, hogy valami botrányosan jóképű színész mellett ébredjek kurva másnaposan.

No de ha hihetünk az igentmondós filozófiának, hamarosan jön egy újabb esély.