Mennyire imádhatnám ezt a videót!! És tényleg, őszintén szeretném!

De nem és nem tudok AntiTacót látni bele, akárhogy nézem, akármelyik felvételen, nekem kiragyog a szeméből Takaró Sanyi. És borzadok.

Tudom, hogy bennem van a hiba.

Viszont nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem ám az előző számába szerettem bele, hanem abba, hogy, istenem, Brecht songokat játszik egy Kurztweillen…

…és, istenem, TRHPS-t ukulelén.

Lehet, hogy mégis inkább Neil Gaiman akarok lenni.

Egy darabig Tarján Tamás akartam lenni, vagy ha nem, akkor Kapocsy György.

Most éppen Amanda Palmer.
(Vagy ha nem, akkor Kapocsy György.)

Javuló tendenciát látok.

Van nekem egy könyvem, A négerség és az amerikai irodalom. Szerintem még a boldog antikvár időkben hurcolhattam haza. Az imént rápillantottam a gerincére, és esküszöm mindenre, most jöttem rá, hogy valószínűleg mégsem a más nevében író írókról szól.

Pedig biztos vagyok benne, hogy ezért vettem meg, és nem a Huckleberry Finn miatt.

Úgy tűnik, véletlenül a megvilágosodás útjára tévedtem.

Na, ma sem keltem fel hiába! 🙂

V…: kösz a tanácsot
nem csajoztam be 😀
folkus: gratulálok! 🙂
úgy tűnik, ebben jó vagyok!
…
„Hogyan kerüljük el a párkapcsolat útvesztőjét?”
„A foglalkozásokat vezető tanácsadó maga is profi a témában. Fizessen be rá most!”
…
[hosszas és kimerítő csevegés útvesztőkről, elköteleződésről, megfogásról és megtartásról, a serpenyő két oldaláról és az egyensúlyról, kepesztésről, tyúkról és rossz vonatokról]
…
V…: nekünk tartani kéne ilyen hogy a faszomban kell szinglinek maradni kurzust
te elmélet, én gyakorlat
komolyan mondom

Tekintve, hogy mekkora szerepet tölt be az életemben, őrületes túlzásnak tartom az ágyam-szobám méretarányt.

Próbálkozom fekvefordítással, ami javítja ugyan az arányt, de nem igazán működik.

Töretlen optimizmusom végét jelzi, hogy a mai napon, nem is tudom, hét év után leiratkoztam az ELTE Karrierközpont hírleveléről.

Töretlen skizoid hajlamomat, hogy a Google módosult adatvédelmi irányelveiről szóló hírlevelet 14 példányban kaptam meg a 14 különböző gmail-fiókomhoz.

Töretlen, hülye szó.

Töretlen skizoid, ez szép oximoron.

Mostanában nem vagyok túl összeszedett.

Gondoltuk, ma adunk egy pofont az öregedésnek (meg a spórolásnak), és felmentünk szánkózni a Normafához (a tervezett Velencei-tó helyett). Lehet, hogy még jók vagyunk valamire, nem tört csont, Szomszéd is csak egyszer üvöltötte csúszás közben, hogy a tébékártyám a táskámban vaaaan…!!, igaz, többször nem is csúszott. Amikor Pici Húgommal másodszor fékeztünk le az első lejtő után (ő úgy meséli, hogy borultunk), felhorgadt bennünk valami családi lelkesedés-konokság kombó (csak jelzem, azért tart a családban mindenki ott, ahol, mert ezt váltogatják leszaromtudomhogybajvandenemveszekrólatudomást hozzáállással, és sajnos fáziskésésben is vannak, mármint a logikushoz képest), és továbbcsúsztunk a másodikra. Ekkor már körülbelül értettük, hogy miért volt odafenn kirakva a Szánkózni tilos tábla, mert a második lejtő egy szakadék volt, a végén keresztben egy úttal. Ennek a túloldalán másik szakadék kezdődött, csak ott már nem voltak szánkónyomok.
Szerintem egy kicsit repültünk bukfencezés közben!

Ja, de azt akartam elmesélni, hogy sérültem le.

Szóval mentem békésen dolgozni, és akkor felestem a mozgólépcsőn.

Belilult az undorító műtéti heg a lábujjamon, és ha emiatt tovább nő a csontkinövés, marha ideges leszek, de meglepett egyáltalán nem.

Mert ilyen az én formám.

2006, baszki, 2006.

folkus üzenete:
   ha valamit nem akarok, akkor azt nem csinálom.
gyaur üzenete:
   és amit akarsz, azt igen?

Akár kőbe is véshetnénk.