„Az volt ám a színház!!!” http://elvetemult.freeblog.hu/archives/2007/03/12/2206842/#comments

Nem értem, mi vesz rá folyton Naszladyra, talán hogy civilben szimpi és értelmes nőnek tűnik. A mai a negyedikem volt tőle, és megint jól felbosszantott, hogy mit művel a drága Vándor Évával meg Háda Jánossal. Az egy dolog, hogy néha percekig unatkoztunk, míg ők a frappáns kellékek között turkáltak, másik, hogy szájbarágós, didaktikus volt, és nem érezhettem bele, de hogy kiváló művészeket kényszerítsen ilyen félházas (félstúdiós – és szerintem ezt a felet is úgy kapirgálták össze, nekem például ma reggel ajánlotta az ingyenjegyeket a terjesztőm), lanyha, hálátlan, jószerivel tapstalan szereplésre, na ez felháborító. Valami nagyon hiányzott, sematikusak voltak, nem rezgett köztük a levegő, meg felénk sem rezegtek. (Én sem rezegnék semerre, ha tudnám, hogy nincs VÉG-e a darabnak.) Mondjuk szar helyen ültünk (Nyílt tengeren, haha), néhány jelenetből csak V.É. fenekét láttam (tetszett egyébként), és amikor egyszer hátranézett, akkor meg meg akart enni. Hát a közönség az ultraszar volt. (Most nem partneremre, a Lovagra gondolok.) Akadt azért nem egy jó poén, ők meg ültek halálos csöndben. Leszámítva a mellettem ülő nagylelkű bácsit, aki igen meghatódott saját fürge észjárásától, és sosem habozott tudomásunkra hozni, ha rájött valamire. Hát persze, adjuk meg neki az örömöt, de akkor velem ne hitessék el, hogy érdemes beülni erre a Mrozekre.

Ez meg milyen szörnyű… hogy szegény színészeknek csak gportálra futja. Valaki szóljon már nekik, hogy a Comic Sans MS igénytelen, ronda, és különben is, vááá… szerkesztőt nekik! Mindnek! Hát nincs egy hozzáértő jó lélek, muszáj egyedül gányolni? És azt írni, hogy "szinház"?! (Nemrég megkaptam a magamét az Ascher-Novák osztály Szentivánjának rajongói holnapján, mert ki mertem nyitni a számat, hogy tán ne Szent Iván éjszakája legyen a feltüntetett darabcím. De vajon feltűnt ez bárkinek, aki odatévedt?)
Szívesen csinálnék ilyesmit, alig pár nap alatt makkannék bele. (Állatorvos kell lenni, nincs itt mese. Nagy Ő nem lehet férj, hobbizás nem lehet munka. Muszáj néha normális emberekkel is találkozni. Nem kell ahhoz színésznek lenni, hogy valaki ne tudjon helyesen írni.) (Úgy tűnik, projektember vagyok – hosszú távon ne is várjon senki semmit. De például a tíznapos POSzT alatt szívesen fésülgetnék szakmaibeszélgetés-szövegeket. Az legalább jól elvenné a kedvem. :-))

A második darab (Károly) sokkal jobb volt. Ott aztán benne ültünk a rezgésben. Ki ne húzná összébb a zsigereit, ha a pirinyó, egylevegős térben Újréti László célozgatna… egy bazi nagy puskával… rá…
Sztarenki Pál realistán (kivéve, mikor úgy kellett tennie, mintha nem látna, mert az nem volt túl meggyőző), Újréti karikírozva (nagyon ott volt az egész figura), Kocsis Judit kettejük között ingázott (vagy nagyon sokat fogyott, vagy nagyon jól öltöztették – helyes volt, mint húsz éve Kittyként), és asszem, a mondanivaló eléggé átjött. Én legalábbis beleborzongtam, bár rögtön az elejétől lehetett tudni, mi lesz – persze lehetetlen volt nem tudni, a mellettem ülő bácsi lelkesen kommentált az egész nézőtérnek.

[Újréti nem rokona vajon egykori gyártásvezetőmnek? Egyszer mintha láttam volna őt a stúdiónál, de jóval munkaidő után.]

Egyébként örömmel látom, hogy új tagként Szirmai Melinda erősíti a J.A.Sz. társulatát. (Sajnos nem hiszem, hogy gyakran fogok oda járni: barátságtalan helyen van, még mindig pofátlanul drága a ruhatár, száraz a pogácsa a büfében, és hát az eddigi előadásélményeim… hm.) (Na tessék, most majd jön megint reklamálni összes gúglista kaposvári végzős, mégis hogy képzelem, hogy örülök…)