A te értéked messze van(,)(?) túl a számokon

Elmondom, miért tévedsz egészen biztosan, ha azt gondolod, hogy x. hónapra előre lefoglalhatsz egy rohadt drága színházjegyet, mert x-1. hónapban már rendben leszel anyagilag.

Mert ha azt gondolod, hogy x-1. hónapban rendben leszel, az a gyakorlatban MINDIG azt jelenti, hogy x+2. hónapban leszel EGÉSZEN rendben, akkor is, ha eltekintünk attól, hogy előleget vettél fel a fizetésedből, mégpedig ezért:

– Ami ehető volt a konyhában, eddigre megetted. A legrégebb óta tárolódó tésztákat és leveskockákat is. A következő vásárlásaid, amikor egyéb esetben csak valami alap romlandó dolgot vennél, mind úgy fognak kinézni, hogy basszus, megettem az összes SÓT, elfogyott a pirospaprika, nincs tojás, VENNI KELL. Mindent egyszerre. Ugyanez áll a leveszöldségre és a csirkeaprólékra – milyen jól jött egyszer a szűk hónapokban, amikor még lefagyasztott farhátat is találtál! Na, az már mind nincs, egy negyed zelleren kívül csak két fél vese van a fagyasztóban, amit már kétszer kiengedtél, de végül mégsem csináltad meg, mert nem volt hozzá rizs.

– Ami iható volt… Igen, megittad az összes teádat. Az összes ízt, azt is, amiről azt gondoltad, hogy veled és a három macskáddal fog megöregedni az albérletben. A tea ROHADT drága, ezért csak a leárazott feketét fogod megvenni, a zöldre csak következő hónapban veszed rá magad.

– Hónapok óta nincs festék a nyomtatódban, és ez most sem fér bele a tea miatt, pedig már kéne, mert a rohadt drága színházjegyet is ki kell nyomtatni, és a vonatjegyedet is, amit egyelőre csak telefonszámlára tudsz megvásárolni. Mire újra lesz elszórnivaló 4-5 ezer forintod, beszárad a nyomtatófej.

– Már hetek óta a tusfürdőddel mostál hajat, aztán az is elfogyott, maradt a szappan. Még jó, hogy karácsonyra kaptál egyet a munkahelyedtől, azt hitted, sosem fogod használni. De azért hiányzik a sampon, és most már ugye – elvileg – rendben vagy anyagilag. Ugyanez áll a sminklemosóra (a kézkrém néha csípi a szemed), és a fogkeféd is elég rusnyán néz ki.

– Ja igen, kellene még olaj, az is elfogyott fél éve, és kezdesz a nyakára hágni a (munkahelyedtől) karácsonyra kapott fűszeres (chilis-borsos) nagyon elit olívaolajnak, amitől különben is fura íze van a paprikás krumplinak.

– A kiló mosószóda, amit négy évvel ezelőtt vettél, szerencsére stabilan lassan fogy, de azért ha már megteheted, újra vennél egy adag mosódiót meg illóolajat.

– Rettenetesen eleged van az olcsó vécépapírokból és intim betétekből, ezért legközelebb valami nagyon sokrétegűt és csillivillit és színes-szagosat szerzel be. Amint kijössz a boltból, megbánod, de akkor már késő.

– Azt hitted, tavaly augusztusban végre megtaláltad a tökéletes nyári vászoncipőt, és ez így is volt, csak sajnos idén áprilisban kilyukadt az orra. Azóta szarul álló hosszúnadrág és edzőcipő kombinációban tolod, de most már kezd egy kicsit meleged lenni. (Pár hete megpróbálkoztál egy nagyon régi és kényelmetlen papuccsal, de olyan régi volt, hogy nem bírta a hajlítást, és a Jászainál egyszerűen eltörött.) Persze a nadrág miatt egyelőre inkább nem mozdulsz ki, de azért egyszer majd szeretnél.

– Hónapok óta lógsz embereknek nászajándékokkal és egyéb beígért dolgokkal, ezeket most mind egyszerre meg kell venni.

– Tavasszal kellett volna átültetned a (munkahelyedről búcsúajándékként kapott) bonsaiodat, és most már igazán nagyon kinőtte a tálkáját. Új kerámiaedény, különleges bonsaiföld, kavicsok, tápoldat – biztos lehetsz benne, hogy aki bonsait ajándékoz, az valójában el akar átkozni.

– Szerencsére az első fékpofákat olyan három csikorgós-felnikaristolós borzalmas hét után kicserélted, na most hogy a tűzoltás megvolt, ideje új hátsó gumit venni, mert nem látszik a bordázat. (Pedig már egész jól megy a farolás.)

– A nagydobozos C-vitamin még tartja magát, de az összes többi tablettád, ami életben tart, elfogyott.

– A banki egyenleged a számlavezetési díjak miatt átment mínuszba. Szerencsére a SuperShop kártyád, amivel tudtál venni két ingyen sajtburgert pár hete, ilyet nem tud.

És baszki, megírtam ezt a rettenet hosszú bejegyzést úgy, hogy csak a végén néztem rá a számlámra… már öt napja átutalták a májusi fizetésemet (ami azért csúszott, mert a színház még nem kapta meg a 2015-ös működési támogatást, és inkasszózták a tartozásait), csak elfelejtettek felhívni, pedig megígérték, hogy azonnal.

Megyek enni. Én sem értem, de a rohadék mázlim valahogy a végén mindig kihúz a szarból. Lehet, hogy lottóznom kéne.