Alkoss egy költőt, aztán hagyd, hogy írja meg saját verseit.
Ha kihűl a húsleves, akkor is.
Kértem és megkaptam. Ajándék ennél jobb nekem nincs. Hogy átszerkesztém, becéktől való idegenkedésemből fakad csupán. Egybegyúrtam, komplett lett a versezet. Jöhet még sok, sok ilyen! Utólagos engedelemmel, már ha, íme a Haikuciklus influenzára (és szengerfonra):
Csuka a Holdon
Influenza madarak
Válladon ülnek
Földben nyugvó kedv
Arcán lázrózsás mázak
Fejben keselyűk
Halódó folkus
Ringatozó hajóten
Ákos kíván jót
Eltűnő árnyak
Hegyi vadak pusztítnak
Belsődben kórok
Lázasan írni
Verselni képtelenség
Ákos, értsd meg ezt
Baudelaire – Verlaine – Rim
Halál torkában isis
Lángot őrizett
Láng a torkomban
Hamarost jő a halál
Búcsúzzunk, szívem
Te puha lény te
elárulod a tüzet
mi elődödé
A hétszázát, hát nem megéri betegnek lenni!