Amelyik rosszul van, az vagyok én

Hát ez is eljött, felavattuk Vadmalac új lakását. A küldetés első éjszakája teljesítve! Jó kis hely lesz ez, ha beindul a fűtés – a szomszédok még a Mary Zsuzsi emlékblokknál* sem kopogtak át, ami mindenképp értékelendő. Úgyhogy a jövőben kihagyhatjuk az ehhez hasonló párbeszédeket:

– De most még nem melegedtél be, vagy visszafogod magad?
– Tessék??
– Hát a szomszédok miatt… ugye nem fogod vissza magad?
– De. És NE beszélj úgy, mintha szexelnénk!!
– Micsoda???
– Oké, akkor most témát váltunk.
– De hát te kezdtél erről beszélni!
– Te kezdted!! Vita lezárva.

Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy végül sikerült annyit innom.

De aztán reggel felé már józanodom.

Főleg amikor kiflit vásárolván észlelem, hogy sikerült elhagyni a maradék kajajegyeimet, valószínűleg a tegnapelőtti csehtamásos Vodkun. A nyári Specko Jednón is így jártam, szerintem ez valami figyelmeztetés akar lenni. Januártól kezdhetek aggódni, cafeteria híján lehet, hogy legközelebb belém csap a villám.

Esetleg valaki másé.

*Oké, csak a Mamát énekeltük. De kétszer!