And the Chamber of Secrets

Úgy vagyok most, mintha meghalt volna valakim, akit nem ismert senkim, és ezért se vele nem tudom megbeszélni, se másokkal.

Ugyanezt érzem mindig, ha eszembe jut, hogy ha a húgom hal meg előbb, akkor mennyi olyan dolog lesz, ami kettőnké, és amit senki más nem fog tudni vagy megérteni soha. És ezek a dolgok belém fognak száradni, mert ha nem lesz közös barátunk elég, akkor soha nem fogok beszélni ezekről a dolgokról, és ez iszonyú. Ezt nem lehet átadni a gyerekeimnek, a nagyanyám érintését.

Márpedig nincs olyan érintés, ami magánügy. A világ összes érintését nyilvánosságra kell hozni és lépten-nyomon hirdetni.

Az érintések, ha benn maradnak, gennyes-gázos hólyagként robbannak fel. És benn maradnak. És odaszáradnak, és az ember kérge csak vastagszik belül.

Én ilyet soha többé nem akarok, úgyhogy mostantól mindent elmondok.
MINDENT.
(Az utód ellenségei reszkessenek.)