Az igazi nő mindenhez ért
Négyhavi lakás után az imént teljesen véletlenül rájöttem, hol tolták el a vécétartály falra rögzítését, és jól rendbe is raktam. Ha felidézzük a legutóbbi lefolyó- és mosógépszerelésemet (na meg azt a rengeteg hiperkreatív kisállatketrec-barkácsolást még régről), egyértelműen látszik, hogy mellkasomban egy sáros cipőjű, izzadt és szuszogó mesterember büszke szíve dobog, miként csatamén patái bevetés előtt. (És most ne firtassuk afféromat az [újra] összerakhatatlan távirányítóval.)
Készültem ide beszúrni egy Farkasházy-sztorit Mikesről és Somogyiról, de végül nem találtam elég jónak, így kihagyom.
Beszédes egyébként, hogy a fenti könyvet a rendezetlen szekrényen is rögtön megtaláltam (ez még nem kunszt), a könyvtest gerinccel átellenes oldaláról ismerve fel (amennyiben ez kunszt, akkor HEPP). (Kettő, ámde egyfelé néző sorban tárolódnak a könyveim egy térelválasztó, körüljárható IVAR-on.)
Szóval ezt csak a miheztartás végett.
