Bizsereg a talpam, nem tud várni

 Új hírek:

1. A számlálóm valamiért újraindult. Nem értem. De mindegy is, ha a tömérdek képet ugyanabban az ablakban nézik meg az emberek, minden visszalépéskor rászámol egyet, tehát nem érvényes.

2. Lehet címet adni a bejegyzéseknek. Én visszamenőleg is szorgoskodom, már a tavaly július-augusztus megvan, csak még nem szerkesztettem át mindet. (Marha sokat írtam ám, kezdem bánni.) Katilakótársnak köszönhetően került viszonylag normális helyre a cím a sablonban, szerintem jól néz ki. Persze van még mit alakítani amúgy is, pár hét múlva, ha nem kapok semmi munkát, szánok rá egy kis időt. (Kilyukad a gyomra, elájul az éhségtől, de a billentyűket azért ütögeti… hülye… bezzeg ha ebből kéne megélnie… persze igazából ebből kell – szinkron forever!)

3. Ma csakazértis elkezdődött a commedia dell’arte tábor. (Ezt úgy értem, hogy mélyen a minimális – azaz anyagilag nem veszteséges – érték alatt van a létszám, de mi nem vagyunk normálisak.) Remélhetőleg kacagtató epizódokat olvashatunk majd a www.gyaur.freeblog.hu -n – én legalábbis betegre röhögtem magam a nap folyamán. Az volt a legjobb, hogy mivel mindenki annyira jó arc, egyáltalán nem volt kisebbségi érzésem amiatt, hogy nem tudok játszani, ők meg igen. (A pszichodráma csoport második felére emlékeztetett hangulatilag.) Persze fölénybe juttat, hogy én ismerem a legtöbb embert, nálam van a kasszakulcs (hehe), meg azért tudom, mit várhatunk oktatói részről. Az ilyen helyzeteket szeretem én. [tenyerét dörzsöli]

4. Hülye vizsgaidőszak, pont a végén kezdtem el élvezni. Ma leadtam az indexet is, és a TO felé menet szíven ütött az érzés, amikor naiv, ámbár már kiábrándult, minden-mindegy-ha-már-bölcsésznek-mentem beállítottságú elsőévesként az épületet, a tanulmányi rendszert meg a szaktársaimat fitymáltam, némi aggodalommal, hogy most megint éveken át valami olyasmit kell nyalnom, amit gyakorlatilag lehetetlen tanulni, de semmi esetre sem érdemes. (Kellemes volt a pszichó2 vizsgám nemrég: ismerős szinapszisok, axonok, agytörzsi hálózatos állomány, inger, ingerület, ingerválasz – hmm, ez az én világom.) Próbáltam valami külföldi egyetemet találni, ahová elmehetnék zoológiát tanulni – a mi szakunk (és egykori kartársaim) nem győztek meg [most ezt jól ragoztam?]. Ahol a  legnagyobb szakdogatéma a pannon gyík, ott nem biztos, hogy én akarok valamit. (Bár amikor annak idején Gödöllőn a gyakvezünk szinte földöntúli áhítattal tartotta meg óráját a kerekesférgekről, az azért engem is magával ragadott. De NEM, nem szeretnék olyasmivel foglalkozni, amit nem látok. [Ehhez képest jó volt a Bahtyin-vizsgám, hihi.])

5. Egyébiránt meg "Stux, maga főz, mint egy Dumas-regény, / jóba leszünk ugye, maga meg én, / Stux, hisz ma magába mindenki szerelmes, / Stux, maga veszedelmes".