But it’s something that I must believe in

#életem

Víta: nagy oleles

én: innen is!
ha nem kölcsönös, nem is ölelés!

Víta: ez igaz

én: csak hülyén széttárt karok.

Víta: nagyonrohog
elkepzeltem

én: én is 😀

Víta: de bizom benne, h nem hagynal hulyenszettartan acsorogni

én: ezt is elképzeltem, és szomorú! ilyet ne mondj!
az a legszomorúbb! BÁRKI hülyén széttárt karjaiba beleölelnék! (és ez nem csökkenti a tiéd értékét!)

Víta: van a Te nagylelkusegednek egy furcsa (es FELREERTHETO) iranya…
ezert jonnek a furcsa beszelgeteseid, asszem
a verbalisan szettart karok miatt
mert a legtobb ember szettarja, ha lat eselyt, h fogjon bele valakit…
nem?