web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Tudom, ritkán írok, de már csak két hét, és túlélem a vizsgaidőszakot (egyelőre bizonytalan, hogy ép elmével-e).

Apokaliptikus jelleggel indult a nap. Hajnali négytől fél nyolcig megoldott alvás után szövegkönyveket gépeltem a mesterségvizsgához, miközben négy vendéglátóm még a lóbőrt húzta. Nyolc tízkor Nikodém Norbi sms-ben felajánlott egy sürgős hangalámondást, csütörtökig. Még nem tudtam neki visszaírni, mert nincs telefonom (számlagyűjtögető életmódom miatt lassan egy hete nincs mobilom, Matávom, netem és tévém, hurrá!). Fél kilenckor rám csörgött Mátrai, hogy megyek-e ma kniffelni. Kilenc után elindultam kinyomtatni a gépelt példányokat (ugyanis a nyomtatófejem két napja zakatol, ha áram alatt van a gép) (persze most nem is otthon dolgoztam), majd fél órát töltöttem a Copy Generalban, ahol a Jumptól kölcsöncsórt pendrive miatt kihalt a gép. Közben telefon Újréti Zsuzsától, lenne egy film a számomra. Késve estem be a Vasasba az összes hülye jelmezemmel a Csirkefej Vénasszonyához, végül csak a kelléklistát állítottuk össze, és azt sem végig, mert el kellett jönnöm, most a Városi Színházban ügyelek két emberre, akik lomok között turkálnak. (Amikor lementem beengedni a másodikat, majdnem frászt kaptam, mert közben megjött Felhőfi-Kiss rendező úr, hogy összepakolja az Utolsó Vonal jelmezeit. Lenn szöszmötölt valamivel, én pedig a fenti folyosón, a kelléktár nyitva hagyott ajtaja mellett elhaladva megpillantottam ugyanőt, egy sarokban ülve. Hát ez volt az életnagyságú, Felhőről mintázott apa-báb, amit Stubnya Béla a hátán cipel a Tu in Van című előadásban. :-))

Gyorsan abba is fejezem, mert Petőfit kellene olvasnom a holnapi Margócsy-vizsgára.

Csak az a hihetetlen ebben az egész napban, hogy hajnali négykor azzal az eltökélt szándékkal aludtam el, hogy a következő félévben kihagyom a színészekkel közös produkciókat, mert képtelenség, ezt ember nem bírja végigcsinálni, inkább bejárok rendesen az előadásaimra, meg feliratozok, az mégis mobilabb, mint a szinkron, szóval neeem hagyom mindenbe belerángatni magam, és valahogy beosztom az időmet. Ezen döntésem valószínűleg bekerült a központi tudatba, mert sem a Filmsounddal, sem az HBO-val nem beszéltem két hónapja, most meg egy óra különbséggel nyomulnak. Vagy lehet, hogy lemaradtam a "gyűjtsünk be minél több szinkrondramaturgot" verseny plakátjairól? Mátraival sem váltottam szót egy hónapja, már elkönyveltem, hogy februárra halasztódott a bajuszvizsga.

De a leghihetetlenebb az egészben, hogy itt ülök a Városi Színház irodájában, ki- és beengedek vadidegen, furcsa alakokat, tőlem kérdezi meg a Felhő, hogy lepakolhatják-e a kellékkoporsót a büfé elé, én fogok beriasztózni, ha már mindenki elment, és tényleg nem értem, hogyan fajult idáig a helyzet. Én egy kutyaházat sem bíznék saját magamra.

(Újabb élmény: egy csövesnek látszó, seggrészeg negyvenes csöngetett a művészbejárón, közölte, hogy el… elkövethetetlen hibát követett el: elkésett. Ezután csatlakozott a BB group másik két tagjához.)

(Az imént pedig megpróbálta lenyúlni tőlem a kulcsot. Jesszus, mit kell kiállnia egy szegény, védtelen kislánynak! :-))

(Ha legközelebb találkozunk, és lila csík keresztezi a homlokomat, tudd, hogy csengetett valaki, lefelé száguldottam, és belegabalyodtam a lépcsővel párhuzamban haladó narancssárga zsinórba.)