Ma ennyi:

Vonaton, mindjárt indulok Pestre – holnap lesz két vizsgám. Annyira félek, hogy nem jövök vissza – meg hogy ennek ellenére sem megyek be a vizsgákra. Ma csak felolvasószínházban voltam – azt is majdnem sikerült kihagyni, bár nem az én hibámból. Helyszínváltozást jeleztek a honlapon, ezért a Bóbitába mentem. De zárva volt, és éppen kezdtem előhalászni a műsorfüzetet, amikor leszólított egy terasz.hu-s pasas, hogy a Horvát Színházat keresem-e. Mondtam, nem, de egyébként hol lesz a felolvasószínház? Hát persze, hogy ott. Az volt az eredeti helyszín. Késve érkeztem, de nem okoztam nagy felfordulást (bár külön csengetnem kellett, hogy bejuthassak – és milyen érdekes, a kapucsengőn át hallani az előadást -> későknek külön praktikus), mert utánam is ki-be mászkáltak a fotósok, a nézők: egy ideig Bodolay ült a hátam mögött (a lépcsőn), aztán mikor Lőkös be, ő ki, helyet cseréltek. Szabó Máté Hétvégéjét adták, nyilván a lényegről maradtam le az elején, mert mindenki (aki nem ment el) végigröhögte. (A leghangosabb bruhaha akkor csattant fel, amikor az egyik, szétesett csaj megállapította magáról, hogy depressziós, majd megvilágosodott: "Lehet, hogy nekem is jelentkezni kéne a Színművészetire?". Ami tényleg egy jó poén, de azért a pofátlanság teteje a szakmától. Mármint kiröhögni azt a sok szerencsétlent, aki azt hiszi, hogy ez ér valamit. És ezzel egyidejűleg gerjeszteni a nimbuszt – tudom, hogy ez képzavar, de szemléletes. Hát szóval elpattant egy húr. [Igen, megint Dolly Roll.]) És miután rájöttem, hogy Nánay akkor fog visszaköszönni, ha leteszek végre valamit az asztalra, elment a kedvem mindentől. (Ezért félek most egy kicsit. Hogy nem jövök vissza.)

Megint hoztam a formámat: beszóltam a poszt.hu fórumán, hogy tán nem kéne ilyen igénytelenül felgányolni a szakmai beszélgetések szövegét. (Képeknél is van úgy, hogy ugyanaz többször van fönn, de az kevésbé zavar.) Ilyeneket bírnak pölö leírni, hogy Kuuitt László (Quitt helyett), meg hasonló szörnyűségek vannak (vesszőhibák, elütések, itt van behúzás, amott már nincs, névvel együtt aláhúzzák a kettőspontot, írásjel elé szóközt tesznek, ilyenek). Tudom, nálam is vannak zűrök – ahogy most visszaolvastam, bizonyos karakterek helyett kérdőjeleket látok. Valószínűleg azoknál a bejegyzéseknél lett ez így, amelyeket nem a webes felületen, hanem Worddel szerkesztettem – más az idézőjelük például, és a blogol.hu most valamiért úgy döntött, hogy nem ismeri fel őket. Talán majd kijavítgatom, ha egyszer ráérek. Most tanuljunk pszichót.

További események: Ránki Júlia maga válaszolt fórumos bejegyzésemre, és arra biztatott, bátran írjuk meg, ha helyesírási hibát látunk. (Ja, azért a többes, mert Ithildint is felbujtottam a hozzászólásra. Egyébként hasonlóan fel volt háborodva, csak szebben fogalmazott. Nekem a tartalommal is vannak problémáim.) Én meg fogtam az egész Anyám orrás beszélgetést, és kijavítgattam a tömérdek elütést meg mellécsúszást meg ilyet, majd elküldtem az info@poszt.hu-ra. (Később leltem rá Ránki saját emilcímére, de ez már így marad. Legfeljebb több emberen megy át, az meg sosem árt.) Azt hiszem, erre nem számított. Kíváncsian várom, hogy reagál a "szöveggondozó" titulussal felcímkézett hölgy.