web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Kedves Olvasók!

Azért mit hoz ki az emberből egy jó kis első osztályú IC-vonatozás! (Na meg a lehetőség, hogy a zsebemben lapuló ropogós bankókat akár lenge kis tavaszi topokra is válthatnám, mindjárt holnap. Az élelmezés rovására persze, de hát valahogy bele kell fogyni azokba a csipkecsodákba.) Olyat cselekedtem, amit eddig még soha (bár mivel amúgy egy tapasztalatlan kis lényke vagyok, majd’ minden nap tehetnék ehhez hasonló kijelentéseket): megkívántam, ízlelgettem a gondolatot, majd amint tehettem, befordultam egy újságoshoz, hogy vásároljak egy női magazint. Csúnyán hangzik, mi? 🙂 De hát életem első tangabugyija is megvolt egyszer! (Érzem ám, hogy süllyed a színvonal, és ez nem is véletlen – azért ne adjátok fel! Írok még a Wagnerközpontú rendezős felvételimről is!)

Tapasztalatlanul álldogáltam a szűköcske helyen (direkt önkiszolgálót választottam, azért az önégetésnek is van egy határa, bár a pénztárnál már majdhogynem mindegy), és egy darabig úgy tettem, mintha Hócipőt akarnék venni. A Kiskegyedtől és egyéb, idősebb korosztályt megszólító lapoktól elzárkóztam (voltaképpen nem tudom, hogy a Kiskegyed például melyik korosztályt szólítja meg, de anyu jó pár évig olvasta, és azért a címe sem túl jángsztájl-konform), a Bravónál már zavarba hozott volna az enyémnél tízzel kevesebb átlagéletkornak szóló stílus, na meg az inkább ifjúsági, mint… izé… női. (Vannak zavaraim ezzel a kategóriával, amint látható. Hát muszáj kicsit barátkozni.)


Miután mindent végiggondoltam, gyorsan lekaptam a polcról egy Cosmopolitant, melynek címlapjáról a „Miért járnak jó pasik béna csajokkal” cím üvöltött rám. Ez csúnya lesz, gondoltam, de hát wenn schon, denn schon. Fizettem, mentem. A buszon nem mertem elővenni, pedig egyre jobban bizsergetett a kérdés. Otthon aztán különféle junk foodokat vettem magam mellé (még a Nagy Baráti Összejövetelről maradtak, naná, hogy már egy halacska sem volt, mindig az fogy el leghamarabb), és leültem COSMÓT olvasni. (Egyre gázabb ez a bejegyzés.)


Kinyitottam az első oldalon. Egy darabokra széteső női arccal kellett szembesülnöm, valamint azzal, hogy „Az éjszaka eltömődött pórusok miatt reggelre a bőrfelszín szemcsés lesz”. „Chrono-hatás”-sal, „infiltrációs techniká”-val vakítják a népet, meg egy illusztrációval, ami videomikroszkópos felvétel egy szeplős nő bőréről, csak az „előtte” kép máshol készült, mint az „utána” kép. Szerintem legalábbis. De lapozzunk tovább.


Férfi és nő egymás szájában. Ez a tartalomjegyzék része, csak a miheztartás végett. Majd újabb A4-es reklám, talán azért ez a bevett méret, mert a szűklátókörű törzsolvasók túl hiúk a szemüveghez. Vagy én nem is értem. Nem hiszem, hogy ilyesmikkel kéne fejbe vágni a népet már az első oldalakon. Nekem az lenne az első, hogy reklámért nem fizetek, fizessenek ők nekem, hogy elolvassam. De persze most nem ez volt a vásárlási szempont. Igazából meg sem néztem, mit reklámoz, hát most látom: exfoliáló összetevőket tartalmazó hámlasztó, amely a felszínre csalogatja a friss, egészséges hámsejteket. Baz.


A következő (sorban a hatodik) oldalon nagy meglepetésemre a tartalomjegyzék folytatódott. Továbbá egy kis szövegdobozban elolvashattam, hogy kik kreálták meg a címlap-nőcit (akiről később kiderült, hogy Mariah Carey). Csak hogy ha Beverly Hillsben járok, tudjam, kihez menjek manikűröztetni, hát milyen praktikus, na de most neeem? Újabb reklám, ránctalanító, növeli a kollagéntermelést. (A ránctalanítót miért mindig huszonéves, kisimult arcú csitrik reklámozzák?)


Most egy pillanatra meginogtam, hogy folytassam-e. Ahogy itt ülök anyuék szobájában a notebook előtt, úgy érzem magam, mint az a Szex és NY-os elbeszélő csajszi. (Hozzá még miket hallgatok itt… „Ezt mondtam neki, és persze elment, búcsúszót se kért, nem kért kegyelmet… mert ő sem akarta a bajt, s úgy, mint én, fájni sem akart, és belém halni meg – ahogy én – ő se mert…” No jó, Bereményi elég igényes.) Ezt azért nem kéne.


A postarovat következett. Szerintem ez egy nagy kamu. Nem hiszem el, hogy valaki megereszt egy levelet a szerkesztőségbe csak azért, hogy elújságolja, milyen izomláza lett az ajánlott tornagyakorlatoktól. Ez komolyan elképesztő. Biztos ők találják ki. Konkrétan lehet is tudni, hogy kik: a következő oldalon olvashatjuk az impresszumot. Az a rémesen ijesztő, hogy a tervezőszerkesztő kivételével az összes alkotó munkatárs nő. (Na mondjuk ez a feladat sok is lenne egy hasonló kaliberű nőnek. Hehe. Habár egyáltalán nem voltam megelégedve a tördeléssel, még így sem.) A kereskedelmi igazgató és a hirdetési igazgató, továbbá az előfizetésiosztály-vezető, a gazdasági igazgató, az informatikai igazgató és a humánpolitikai igazgató státuszait is férfiak töltik be. Tanulság: a nők kezébe nem szabad pénzt adni.


Aha, rájöttem. A levelek közül havonta kiválasztanak egyet, „A hónap levele” címmel jutalmazzák, valamint ajándékkal, ami most egy kompletten felszerelt sminktáska volt. Ja, hát így… Anyu vett néhány számot a Skandika című, külsejében elég igénytelen gyermek-rejtvényújságból, amiben volt egy Igaz történet rovat, kis olvasóik számára. Feltűnt, hogy főleg állatokkal kapcsolatos történeteket választanak ki (megmentettünk egy törött lábú kisnyuszit, visszatettük a fészekbe a kipottyant búbosbanka-fiókát, ilyenek), így hát gyorsan megírtam imádkozó sáskám történetét. Beküldtem, elolvasták, leközölték, nyertem egy pólót. Rongyosra hordtam. Régen volt. Ma már nem tennék ilyet. Nyereményért írni, fujj!


A tizedik oldalon a szerkesztő levelét olvashatjuk, Valamilyen lányoknak címmel. Arra buzdít, hogy ha már valamilyenek vagyunk, ne viselkedjünk úgy a pasinkkal, mintha semmilyenek lennénk, csak azért, mert ilyen nőt szeretne, mert előbb-utóbb kilóg majd a lóláb, és kiderül, hogy mi nem vagyunk ám semmilyenek, hanem igenis ám valamilyenek vagyunk, és szárnyaljunk bátran a kalitkán kívül, mert majd jön valaki, aki valamilyent keres, és akkor majd jó lesz, vagy mi. [ÁÁÁ!]


Százhetven oldalból eddig semmilyen tartalom.


Mérgező nők
címmel olvashatunk egy-egy bekezdést Piri (25), Szilvi (26) és Linda (27) idegesítő barátnőiről. Semmi hozzáfűzés, semmi tanulság, semmi magv.


Reklám, reklám, nők egész oldalon. (Nem mintha Rendezőkispajtás által nagylelkűen továbbküldött félmeztelen Brad Pitt-képekre vágynék. Neem. Nekem Mucsi Zoltánról küldjetek képet, amikor azt hiszi, hogy senki sem látja. Géczi Zoltánról, amikor tudja, hogy mindenki látja. Papp Zoltánról, amikor tudja, hogy látják, de úgy tesz, mintha nem tudná. Ezt akarom, igen. Zoltánokat.)


Kellemetlen, igaz történetek. Megint az olvasók villognak, reaga sehol. Hacsak a cikkek közé random elhelyezett számadatokat nem tekintik annak, melyek szerint pölö 82% – ennyi nő (de mégis mennyi?) flörtölt már a munkahelyén a kollégájával. (Mennyi is manapság a munkanélküliek aránya? Nem néztem utána, de van egy tippem… haha…)


Hopp, lapozz át a reklámon, ugyanez a rovat kékben. Elég gyengus, de akad egy-két gyöngyszem: pasi elvitte vacsizni a félrekefe után megbocsátásért könyörgő nőcit, kiszállította a parkolókeresés időtartamára, majd hazament meccset nézni. EZ ott van! 🙂


Tovább: „A Cosmo elárulja, mi a menő ebben a hónapban!” Kíváncsi vagyok, ki az a bigbráner, akit hónapokon át figyelve megjósolható, hogy a göndör fürtök meg a humoros pasi lesz bejövős… Én csak a híradót figyelem, és úgy tűnik, egyesek szem alatti fekete karikákkal próbálnak menőnek látszani… valaki szóljon neki, hogy a píártanácsadója rossz magazint olvas.


Hosszú-hosszú oldalak Mariah Careyről, olyan előnytelen beállítású fotóval, amelyen a mellei egyenként túlszárnyalják a fejméretét, a vállai Schwarzeneggeréivel vetekednek (legalábbis szélességben), és úgy látszik, mintha a kisujja lenne a leghosszabb az öt közül. Ha nem olvasod a cikket, azt hihetnéd, a böszme nagy SONY-reklám a szöveg lezárásaként került a következő lap rectójára, ám nem, a cikk a túloldalon folytatódik! Vajon mi késztette őket arra, hogy szétszabdalják szegény Mariah életrajzát? Talán csak nem akarták az egyoldalas Intimissimi (ez rosszabb, mint a Mississippi) reklám elé berakni az egyoldalas SONY-t? Komolyan, HÁT NEM MINDEGY?


(Elkezdtem lapozni. Az ötvenegyedikig minden jobb oldal egésze reklám. Piha.)


Lehet, hogy sosem tudjuk meg, miért járnak a jó pasik béna csajokkal.


A cosmo-infó rovatban „sztárok” extrém fogyókúra-próbálkozásairól olvashatunk. A legjobb: Molnár Anikó (ki az?) egy fogyókúra-tablettától egyfolytában rosszul volt, szédült, fájt mindene, pulzusa az egekben. Aztán két-három hét múlva abbahagyta, mert azért a fogyás mégsem ér annyit, hogy rámenjen az egészsége. (Nooormális?)


Egy egész oldal (ezen belül egy bekezdésnyi szöveg) arról, hogy „Brad” és „Angelina” annyira komolyan gondolják a szerelmüket és saját magukat is, hogy idomulnak egymáshoz, bezony. Olyan hasonlóságokat bírtak felfedezni ezen személyek és korábbi partnereik között, hogyaszondja: „slampos lányhoz az underground külső illik”, „nagyon divatosak és nagyon szépek voltak együtt”, de a kedvencem az a kép, amelyiken a nő visszafogott estélyiben van, a pasi meg angol. (Micsoda szinonimák azé vazze.) Tőlük jobbra kézműves mobilok (ja bocsánat, ez nem link, csak a figyelemfelkeltés egy eszköze) reklámja. A L’Amour kollekció Nokia telefonjain bőr-, kerámia- és fémberakások tapintható harmóniájában forr össze a művészet a kifinomult technológiával. Azt hiszem, egyesek kissé túlértékelik az emberek és telefonjaik kapcsolatát.


Most látom a bal sarokban, hogy ez még mindig a cosmo-infó rovat. Böszme nagy fénykép, mellette pár sor (Huszár Erikáról). Értitek a fontossági sorrendet. Nem? Pedig a szöveg indokolja. Az "Amit tudni kell róla” szövegdobozban születési ideje szerepel, csillagjegye (ami ugyan kiderül a születési idejéből, de hát istenem, vannak, akiknek mindent a szájukba kell rágni), tanulmányai, hobbija. Csak az nem, ugye, hogy ki a manó az a Huszár Erika. (Hogy elejét vegyem tudásszomjas olvasóim emiláradatának, elárulom, a hölgy gyorskorcsolyázó.) Hasonló összeállítást találunk Haumann Mátéról, „Kedvenc cserediákunk” címmel. Mivel a lap alján tőle származó idézet található, feltételezhetjük, hogy nem a Google-ben kaparták össze azt a pár hangyányi infót a fiúról – de miért nem hagyják beszélni? A saját szavait… áh.


Elnézést, nem bírom tovább. Egyszer majd befejezem ezt a lapszemlét. A „10 hófehér alapdarab”-nál sokalltam be. Idézek: „Ha tetőtől talpig fehérbe öltözöl, mindenkinek a tiszta szexualitás jut rólad eszébe! Izzani fog a levegő…”. Ezután a negyvenkilencezer-kilencszázkilencven forintos Salamander táska mellé beszúrják, hogy „Köss rá egy színes sálat!”, a Paris Boutique-ban hatezer-hétszázért kapható szoknyához, hogy „Megy hozzá az arany”, a Promod hétezer-ötszázas „felsője” (igen, vannak ruhadarabok, amelyeket nem áll módunkban más névvel illetni, ez itt viszont konkrétan egy blúz) meg „Farmerral és farmerdzsekivel szuper!”.

Folyt. köv. (ahogy Balival mondogatni szoktuk) legkésőbb.

(És nem értem, mi ez a sok üres hely itten alul.)