Hűvös van itt…

Meglepő, hiszen már két napja fűtök. Szerdán arra jöttem vissza a karácsonyi hazaruccanásról, hogy jégcsapok lógnak Böbéről. Sebbel-lobbal (valójában lob nélkül) reseteltem a kazánt, de semmi. Tekergettem a szabályzót, hiába. Vertem a radiátort, egy mukk se. Bebugyoláltam magam egy naaagy és vastag pulcsiba – na, ez segített kicsit. A probléma azóta megoldódott (végre valami), de még mindig úgy érzem magam, mint a megfagyott gyermek.

Idestova ötven perce még lelkesen akartam újságolni, hogy micsoda világok nyíltak meg előttem a DC++ használatával, de ekkor leállt, és azóta nem tudok letölteni! (Valószínűleg a sors üzen, hogy kurva gyorsan hagyjam abba az élvhajhászást, és lássak végre munkához.) De hát milyen ez! Rólam tudnak tölteni, én meg felében vagyok a Józsefnek, és pillanatnyilag úgy tűnik, hogy így is maradok! (A madáchbeli zenéjét sikerült teljes egészében, de magyarul borzasztó. Talán már írtam, hogy nálam Galambos Attila futott be, aki a debreceni librettót írta. Reménykedtem, hogy énekelve ez is jó, de nem. Pocsék, szar, elcseszett. Ritmustalan, POÉNTALAN. Ráadásul József nem Lipi, hanem Paudits – micsoda dolog ez?! Szerencsére Lipit is hallom néha, de még nem tudtam beazonosítani, hogy melyik fivér volt. Csak pár számba hallgattam bele, Pusztaszeri tűnt fel, Kökényessy Ági (gondolom, Potifárné), meg Szerednyey – na, ez kiábrándító volt. Aztán rájöttem, hogy csak el kell szakadnom az angol változattól, mindjárt jobb, hiszen Szerednyeyt amúgy szeretem.)

Szóval fantasztikus zenéket gyűjtöttem be, még az 1902-es Bob hercegből is sikerült – nem gondoltam, hogy ilyesmit is találok. És most leállt az El Condor Pasa előtt!! Sírunk!

Végre újra elérhetővé vált a radnótis Bástyasétány, mert furfangos módszerrel (lesz vacsi, tanulunk együtt, meg egyéb kamuk) lakomba csábítottam Jumpot, és kimenttettem vele a cuccokat a régi, megbízhatatlan, hisztis vinyómból – hála és köszönet! (Működött a beetetés a háromsajtos hamburgerrel…)

Szóval mp3-ak tengerében lubickolok, felkészülten a holnapi szilveszteri társasjátékpartira (melyen negyedmagammal veszek majd részt, és ebből egy kutya).

Karácsonyi élmények:

1. Tényleg jól telt. Nem gondoltam volna. Nyugi volt, sütit sütöttem, meg halat, így nem kellett a díszekkel szórakoznom. Két napig ettem meg olvastam, boldogság. Kipróbáltuk Pici Húgom új ágyát (nagymamám lakik most nálam), ami elvileg kétszemélyes, nagyon dizájnos, de szerintem csak másfél személy fér el rajta kényelmesen. Pedig legalább tíz évig aludtunk együtt. (Ja, hogy közben eltelt újabb tíz év…)

2. Huszonhetedikén édesapámmal felkerekedtünk, és kabát lett a dologból! Olyan régóta nem volt kabátom! És végre van, és csak az enyém, és álomkabát! (I look handsome, I look smart, I am a walking work of art! Blum Tamás fordításában: „Szép vagyok, mint senki más, egy sétáló műalkotás!” Galambos: „Ki a legszebb? Én! Ki más? Egy sétáló műalkotás!” – Úgy látszik, van, amit lehetetlen megoldani.)

3. Tömérdek jó filmet sugároztak, a kínálatnak csak csekély hányadát sikerült végigbámulnom. Tévéújság és memória híján nem tudom mindegyiket felidézni. (Az rémlik, hogy bárhová kapcsoltunk, Stohl Buci szinkronizált.) Ott volt a Házibuli – elég vicces a szinkronja. Halász Juditon elképedtem. Claude Brasseur hangja Vízipók – sajnos az RtlKlub (nem tudom, milyen jogon, jól be kéne őket perelni) levágja a stáblistát, így megint nem tudtam meg, hogy hívják. Egy csók és más semmi – hát tényleg nem volt más semmi. Egy szoknya, egy nadrág – a Charley nénje sokkal jobb, de persze a Charley nénje sok mindennél jobb sokkal. A papucshős – brrr.

Ami a legjobb – bár alig vártam, hogy vége legyen, az az Értelem és érzelem. Azt hiszem, ha az ember olvasott egy Jane Austent, utána az összes Brontëból is képben lesz. A nőalakoktól sikítva menekültem volna a szobából (bár Emma Thompsont imádom a Sok hűhó semmiért miatt, Kate Winsletet pedig az Iris óta próbálom megfejteni – hogy láthattam korábban szépnek?), amiért mégis maradtam, az Alan Rickman öltözéke volt. Természetesen az ember lánya Alan Rickmanért néz bele ebbe a filmbe (még akkor is, ha az felháborító módon nem Emma Thompsonnal jön össze a végén), és miután ez megvolt, akár ki is kapcsolhatná, ha nem lenne EZ A KÉP. Melyen egyszerre KÉT Miszter Sikítófrász-jelölt is szerepel!!! Sosem láttam őket együtt, és amikor megláttam Rickman ruháját az É&É-ben, tudtam, hogy előbb-utóbb eljön egy jelenet, amelyben ők ketten…! És tényleg eljött, bár utóbb! Hugh Laurie elképesztően fantasztikus, csak túl kevés szerepe volt. (Van egy Jóbarátok-epizód, amelyben Rachel Ross esküvőjére utazik Londonba. A repülőn kissé hisztérikusan előadja a szitut a mellette ülő morc figurának, aki Hugh Laurie volt!!! Angol színész a londoni epizódban – logikus persze, de hogy csak ilyen pici némaszerepre… hüpp…)

Elfelejtettem, miről akartam még írni.

Hihetetlen, hogy pár szem hó miatt bedugul az ország. Szerencse, hogy Jump tegnap este eljött Győrből, különben ott maradt volna. Még nem mozdultam ki – az álomcipő nem talált rám, jobb szárazon.

Kétszer jártam a Lánchídnál, de még mindig semmi.

Ha nem találkoznánk, petárdamentes szilvesztert mindenkinek.