Ma:

A Művészetek Házának udvarán ülök (itt se voltam még), Nyílt Fórum felolvasószínháza kezdődik egy Lackfi-drámával, elvileg tíz perc múlva. Gyakorlatilag nem igazán látom sem a közönséget, sem a stábot – bár Lőkös az imént eltűnt egy kameramennel.

Kis intermezzo: leszólított két nő (mintha már láttam volna őket egyébként előadásokon, de lehet, hogy ezt csak beképzelem), valószínűleg Avon-terjesztőnek akartak beszervezni, de hát sajnos nem vagyok pécsi. (Beletelt kis időbe, mire kibogoztuk a szálakat [például hosszas gondolkodást igényelt a mit írsz-kérdés megválaszolása], de jól szórakoztam.)

Micsoda szerencse, hogy nem hittem el egészen a kiplakátolt "udvara" feliratot. Naná, hogy a teremben vagyunk, ahogy máskor is. Feri is megérkezett Pestről – ismeri a tegnapi Lysandert (aki Valcz Péter). Meg még egy rakat embert itt körülöttem.

Hét színész (Bodor Erzsébet, Dévai Balázs, Horváth Virgil, Horváth Lajos Ottó, Honti György, Molnár Csaba, M. Simon Andrea, Naszlady Éva) prezentálja majd nekünk a Hambi-pipőkét (ami Lackfi János drámája). Naszlady Éva rendezte (őt a tavalyi A ragaszkodóknál ismertem meg, abból a csapatból Molnár Csaba [apa volt] és M. Simon Andrea [nagynéni volt] vannak itt.)

Lackfi János egy fogas. Ezt tudtuk meg.

Á, ez egy hülye Revizor-parafrázis.

Olyan szar, hogy ők sem veszik komolyan.

Vége. Hát ez milyen szar volt.
Nagyon.
Nem is igazán lehet erről mit írni. Egy hülye gyorsétterem hülye kis baromságai, roppant elcsépelt, nem is vicces. (Bár egyesek kacagtak néha.)
Roppantul érdekel, mit fog róla mondani Nánay.

Kihallgatott beszélgetés: "Nem tudtam megállni, hogy ne gonoszkodjak." "Pedig már jó ideje nem tette velem." Szerintetek ki, kinek? 😉

Milyen kár, hogy a "nem tetszett", az nem érv semmire. Pedig én ennél többet nem igazán tudok mondani. (Nem gondoltam sohasem, hogy én érzem a színházat. Mert nem érzem. És ha érzem is, rosszul. Vagy rosszat. Az mondjuk biztos, hogy érteni nem értem.)

Jó kis előadásnak nevezi Nánay! (Van egy humora.)
Léner András kaposvári rendező, tanársegéd. Ő szól hozzá.
Itt van Upor! (Nem hoztam fotómasinát, pedig hogy örülne Vadmalac.)
Hú, ez a darab megy Zalaszentgrótra! Srác (Léner) tanít ott is.
Ja, hogy beült mellém a Lőkös. Ezért villantott szembe FoTóth.
Nem akarok, ez most már teljesen biztos, NEM AKAROK ebben a szakmában semmit csinálni. (Minden szakma undorító.)
Ez a tanársegéd mazsola nem tud beszélni.
Jólesett neki olvasni. (Lehet, hogy az más.)
Szerelmi tehetségtelenség és nyomor? Ez mindenhol ott van, nemcsak itt… mindenben fel lehet fedezni.
Versforma különleges interpretációs lehetőséget kínál fel. Lehet, de szerintem ez egyetlen percig sem érdekes.
Honti György – Udvarmester. Srác hiányolta, hogy őt nem tartja fogva tökénél a Királynő.
Naszlady is felismert benne dramaturgiai bukfenceket.
Nincs művészet, csak szórakoztatás, közben támadhat művészi élmény. Ez Naszlady véleménye, szimpatikus vélemény.
Mindenki Moliere-rel hasonlítja össze. (Nem Naszladyt.)
Hát ha csak a forma meg a kellemes színészi lehetőség a darab erénye, tényleg nem értem, mit keres itt a Nyílt Fórumon.
Áhá, nem biztos, hogy Naszlady tud azonosulni ezzel a gondolatkörrel, amit feszeget a darab. Ja, kicsit sem árnyalt.
NEEEM, miért kéne ezt így elmélyíteni? NEM, ez nem olyan jelenet, mint a Cydben! Belemagyarázás!
Mesét kell írni. De szerintem ez nem a deus ex machinát jelenti, mint az esetek többségében.
Azt, hogy benne van A revizor, szerintem nem áthallásnak kéne nevezni.
Tény, jó feladat előhozni ezeket a karaktereket színházkedvelő fiatalokból. De könyörgöm, ne kínozzuk ilyesmivel a nézőket.
Remélem, az udvariaskodást levetkőzve csak kimondja végre valaki, hogy ez végtelenül sekély. (Nem is, végesen az.) (Naszlady ezt gondolja, mégis mentegeti. De miért? Annyi mocskolódás van így is ebben a szakmában, de mi végre, ha ezzel együtt sincs kimondva a frankó!)
Upor sem tudott semmi újat kihámozni a darabból. Kijavítja az archetípus kifejezést címkére.
Srác: kell-e több szöveg vagy mélyebb történet? Nem kell, csak nekem se kelljen megnéznem.
Mögöttem ülő, bőszen jegyzetelő srác idesúgta: "milyen jó, hogy nem jött el" (mármint a szerző). Szerintem meg kár.
Lőkös megszólítja a fiatalokat, nehogy a szakmai vélemény beléjük fojtsa a szót.
Mindenki, mindenki mentegetőzik, amiért nem látja benne a mélységet.
Hát basszus, kurvára nem vicces! Mi az, hogy stand-up comedy! A stand-up comedy nem szar!
De NEM, az áthallásoktól nem kerül bele a kultúrkincs!
Verekedést, verekedést akarok! (Egyébként az a baj, hogy itt senki nem fog meggyőzni senkit. Ha én úgy döntök, hogy az idézetek hozzáadnak valamit valami máshoz, akkor valaki más nem fog sitty-sutty meggyőzni arról, hogy de mégsem. Ezek olyanok, mint a különböző pszichológiai iskolák. Vagy inkább a vallások. Nincs más érv az "ez nem így van"-ra, mint hogy "de pedig így van".)
Szeretem a manírt.
Persze, hogy Harangozó Esztert hallva jobban érdekli a darab, mint olvasva. De ez még marha kevés. Persze, hogy Horváth Lajos Ottótól végighallgatok egy szar szöveget, míg olvasva három sor után leteszem.
Szoller Dávid, dilettáns színházlátogató. Ül mögöttem.
Áhá, hogy párhuzamot von a darab üressége meg a fogyasztói társadalom termékei között. Hm, így nem is rossz. Gyorsszínház. Bejössz, és kapsz egy szart.
Hű, Lysander értelmesen szólott.
Számomra ismeretlen pasi szerint a nyelvezet műfajt hoz létre. De ott hagyja az embert félúton.
Srác Upor szerint azt akarja mondani, hogy a vonatkoztatási pont evolválódott. (Szerintem meg evulválódott. Ha, ha.)
Hogy a figurák nem körüljárhatók. "Ennek az őrnek nincs anyja" – mondja Upor.
"Mögötte fehér papír van" – mondja Naszlady.
Nánay zárszava: "Az a gyönyörűség ebben a színházban, hogy neked ez Babarczy tanár úr remek mondása, Babarczy tanár úrnak meg Nádasdy Kálmán remek mondása volt." (Tegezi Valczot… mindjárt sírok.)

Most úgy állok itt a buszmegállóban, mint Heléna a kibaszott erdő közepén, miután leszopta Demetriust. (Ferit is hogy hagytam ott: örömteli üdvözlés, szállása miatt érzett aggódás, segítségnyújtás felajánlása, kábé a "hívj bármikor, bárhol" kategóriából, aztán úgy léptem le, mint akit kergetnek. Igen, én ennyi energiát szoktam fektetni a kapcsolataimba.)