Én napok óta úúúgy kívánom a húsos tarhonyát!

Na mindegy, ezen lépjünk túl.

Tudjátok, vannak olyan emberek, akik annyira rezegnek, hogy még a levegő is felkavarodik körülöttük. És én olyan SZÖRNYEN átveszem tőlük!!! Most ideges vagyok! Meg dühös! Nem értem! De elegem van!

Holnap reggel hétre forgatásra megyek, Mátrai hívott. A Korányi tüdőszanatóriumba. Délután meg Nagy Tali a pszichodrámás kispajtásokkal, mínusz Attila, aki tegnap kevesebb lett egy nagymamával. Remélem, már felfogta és túlvan rajta.

Én még mindig érzem a borostás arcszeszillatot, és nem lepődnék meg, ha felhívna (álmomban fel is hívott), szóval nem hiszem el, na, pedig Juditékat a szobájában altattam, és már nem is úgy jut eszembe, ahogy lefogyott a szívműtét után, hanem mint régen. ("Fölemeltem a csatornafedelet az udvaron, oszt möghúzódott itt a vállam! Áj, ez az öregség! Annak idejin mi azt mondtuk az ilyenre, hogy vén trotty, mit akar ez mán? Mögmondta a Bessenyei, édöseim, csak né öregöggyetök mög! Tudod, azér’ szép vót mögérni ennyi évet, sokat átéltem, csak ez az öregség, ez nem kéne! Szöggyél még levest, édösöm!")

Tegnap E Bácsiéknál ültem az ágyon, és mint Pilátus a kutyáját…
most persze nem a nagyapámról beszélek…
éreztem a haját az ujjaim között.