Jahahajjj!
naon fáj a torkommm
nemtok beszélni
nemisakarok
csak aludni
de még van tíz oldal a buta filmemből
Jobb lesz, ha felkészültök idegileg, ugyanis én rendkívül férfiasan viselem a náthát. Ez kábé annyit jelent, hogy három napig nem kapok levegőt, ülve alszom, hörgök, nyöszörgök, fájdalmas szemekkel bámulok a világba, hunyorgok a napfénytől, és lelkiismeret-furdalást keltek mindenkiben, amiért nálam jobban érzi magát, szóval úgy általában készülök a halálra.
Hihetetlen, de a Neocitran sem használt…
Régóta sejtettem, hogy nemsokára jön egy jel, hogy hagyjam már abba a gürizést, de az igazat megvallva szívrohamra és gyomorfekélyre számítottam. Aztán két napja arra ébredtem az egyik hajnali munkaközti kómámból, hogy iszonyúan fáj a lábam, és nem bírom mozdítani. Teljesen belilult a lábujjam, én meg már örvendeztem, hogy eltört, csak azt sajnáltam, hogy nem a jobb lábamon, ugyanis a jobb cipőm ment teljesen szét, és így a párját még hordhatnám egy darabig, miközben méltóságteljesen vánszorgok az utcán, gipsszel a jobbomon. De fél óra múlva, a fene vigye el, elmúlt a lilulás! Na, gondoltam, megint nem kaptam szabadságot. És most itt ez a NÁTHA! Ez nem igazság! Miért nem lehet nekem tisztességes betegségem?! Azt se tudom, hogy néz ki a dokinénim, mert mióta átiratkoztam a gyerekorvostól, csak egyszer voltam nála egészségügyi igazolásért! Miért nem lehet kéz- vagy lábtörésem, arcüreggyulladásom, lumbágóm, perforálódott vakbelem, kötőhártya-gyulladásom, agyrázkódásom, félméteres nyílt sebem, vagy valami! Harapjon meg egy veszett kutya! Marjon meg egy skorpió! De ne pont NÁTHA!!! Csak ennyit érdemlek??
Hogy elkövetkezendő agóniás napjaimra is legyen olvasnivalótok, bemásolom nektek egy kb. másfél éve írott kis izémet, már csak az aktualitás okán is.
Nátha
Ó, a rohadt életbe! Már megint fáj a torkom.
Senki nem veszi észre, hogy nekem fáj a torkom.
Vegye már észre valaki!!!
Inkább nem is szólok hozzájuk.
Meg sem érdemlik.
…
Na, valaki…! Itt szörnyen szenved egy torokfájós ember…
…
Csak kiszedték belőlem. De rá sem hederítenek.
Majd jól a képükbe köhögök.
Ajjaj…
Ez nem múlik el.
Jajj…
Egyre jobban fáj…
És mindenki kérdez valamit.
NEM TUDOK BESZÉLNI!!! Senki sem veszi észre???
Meghalok a fájdalomtól!!!
Nem beszélek. Végre kibontakozhat az arcmimikám. Egyetlen pillantásba bele tudom sűríteni a testemen elhatalmasodó életérzést, mely zsibbadt agyamban így fogalmazódik meg: na, húzd el a beledet és hagyjál lógva!!!
…
Zsebkendőt…! Gyorsan, gyorsan egy zseb…
..cihhhh!
…késő.
Francba.
Még egyet.
Még.
Áh, ide nekem az összes zsebkendőt!
Ezt majd végre észreveszik.
Tea!
Tea kell és méz meg gyümölcs meg gyógyszer is.
Valaki itasson meg…
…
Senki nincs itt.
Lementek a boltba zsebkendőért.
Áááh, a torkom… Ennek már el kellett volna múlnia! Nem ér!
Az ágyamat akarom… Valaki tegyen az ágyamba…
Valaki!!!
…
Le vagytok ti szarva.
Alszom.
Kiizzadom.
…
Levegőt!!!
Még jó, hogy két orrlyukam van.
….
Mi van…?
Hagyjatok aludni. Nem kapok levegőt, tele van a fejem takonnyal, fáj az orrom, meghalok.
Nem, úgysem beszélek. Tessék megnézni ezt a darab papírt, mindent lejegyeztem. A könyveimet kishúgomra…
…
Nem, nem nyitom ki a szemem. Így is kitalálok a vécére.
…
Na ki vele, ki tett cipősdobozt az ajtóm elé?
Kérdezném, ha nem nőtt volna smirgli a torkom nyálkahártyájára.
Le vagytok ti szarva.
…
Hát engem le se szarnak?!?
Ki csinál nekem vacsorát, ki igazgatja meg a párnácskámat, ki ad puszit a homlokomra?
…
Ne közelíts azzal a lázmérővel!
Morranok.
Nem érti.
Nyöszörgök egy méltóságteljeset.
Nem érti.
Még mit nem! Vidd a francba! Susogom.
Nem hatja meg.
Nem, az nem érv, hogy ha nem rakom be, akkor majd ő, és oda, ahonnan nem tudom kivenni. Az zsarolás.
Az én állapotomban!!!
Húzz el innen, menjél már, hagyjál békén, nem kell folyton körülöttem sürögni!
Majd lefekszem, ha akarok!
Nem iszom teát! Nem kell!
Éhes sem vagyok!
Hagyd békén az ágyamat!
Kifelé a szobából!
…
Nem, ez még egyáltalán nem láz.
Még csak hőemelkedés sem.
Nekem ez a normális hőmérsékletem.
Micsoda?!?
Nem veszek be egy ekkora bogyót!!!
Egyáltalán, semmit nem veszek be!
Ez csak egy egyszerű nátha!
Nem! Akkora, mint egy pingponglabda!
Nem töröm ketté! Akkor kétszer kell bevenni!
Haggyámá…
Mér kell má ennyit pattogni?
NEM ISZOM TEÁT!
Nem fekszem le!
Nincs semmi bajom!
…
Na nehogy már te sértődj meg.
Egy ilyen kis szar megfázást nem kell úgy felfújni.
NEM MEGYEK ORVOSHOZ!
…
Hová mentél?
Mindjárt megsülök itt a paplan alatt.
Juj… Most meg a hideg ráz.
Gyere vissza, gyere vissza, gyere vissza, gyere vissza…
Hozzám…
Nekem…
