Hülye mosógép. Ráz a hátulja. Valamelyik nap megcsapott, és lett tőle egy piros csík a karomon. Ráadásul még mindig nem vettem tömítőgyűrűt a csaphoz, így mosáskor és utána még pár óráig áll a víz a padlón.

Vettem édesapának egy sólámpát. Előtte találkoztunk gyorsan, mert feljött hazavinni Pindur tengernyi cuccát, én meg elküldtem vele Ildikó kora újkor szigorlati tételeit, más hazaviendő nem jutott eszembe. Majd elmentem a Keleti aluljáróba, és vettem egy tizenöt kilós ajándékot!!! Meg fogok szakadni! (Ráadásul biztos nem lesz hely a vonaton szombat reggel.)

Szóval a sólámpa épp kipróbálás alatt van, érzem, ahogy röpködnek szerteszét a negatív ionok, és lekötik a port, bezony. Mindenesetre hangulatos kis fénye van. (Azért nem kniffelnék mellette.) És tényleg sós. 🙂

Továbbá vettem ajándékot E Néninek és E Bácsinak – lehetséges, hogy még nem írtam róluk? (Na jó, senkiről sem írtam igazán.) E Bácsi (Bandi) az angoltanítványom immár három éve, E Néni (Éva) a felesége. E Bácsi közgazdász, ifjúkorában jazz-zongorista (ötvenhatban majdnem kizongorázta magát Amerikába, de meggondolta). Rengeteget utazott, amikor mások nem is álmodhattak róla, felszedett pár nyelvet, de az angol kimaradt neki. E Néni otthagyta a bölcsészkart, mert mindenféle régi borzalmat kellett olvasnia József Attila helyett (hm), sokáig dolgozott a Rádióban, újabban grafológus. E Bácsi idén (kivételesen és végre) nem angol könyvet kap, hanem a Száz év magányt spanyolul (most szerveztem be hozzá Vadmalacot spanyoltanárnak, a tudás felfrissítése végett), E Néni pedig az Apák könyvét, mert most döbbentem rá, hogy tömérdek olvasmányélmény-megbeszélésünkből eddig valahogy kimaradt Vámos, és a polcán sem láttam – hogy élhetnek így emberek? (Nem mintha az Apák könyvét szeretném a legjobban, de E Néninek szerintem be fog jönni. Az én kedvencem a Félnóta… jellemző, hülye különböző nézőpontok, meg nosztalgia, meg világmegváltás, pol-beat, jajj…)

Azt hiszem (ollyan kis naiv vagyok), ez a karácsony remek lesz. (Talán sokat dob a dolgon, hogy szenteste előtt nem megyek haza.) Nagy-nagy szeretetet érzek, ami kiárad belőlem mindenki felé… (jó ez a sólámpa).