Mivel az imént negyedik alkalommal láttam Varró Danit a környékünkön, meglehetős bizonyossággal merem állítani, hogy valahol erre lakik.
Azt hiszem, az is erre utal, hogy bement a velünk szemközti házba. 🙂

Nem is meséltem, milyen elit társaságban csúsztam át a Világirodalom 3 – vizsgámon. (És most nem Mekavitára gondolok.) Előttem fentebb említett Dániel szaktárs, utánam Kinizsi Ottó – barátok közt öröm vizsgázni! (Három Balzac-regény közül választhattam volna, de egyet sem olvastam. Mindössze Babits gondolatait tolmácsolhattam tehát az Eugénie Grandet-ról, majd amikor megkaptam mentőkérdésnek a Heródiást, A Mester és Margaritáról beszéltem mint tök hasonló műről. Azért büszke vagyok magamra, hogy nem adtam vissza a tételt, mint a felvilágosodásnál, ahol a tizenegy tételből négyet nem tudtam, és kettőt sikerült kihúznom. Pedig Kölcseyről tán többet tudtam volna kamuzni, mint az Eugénie Grandet-ról, bármi is az.)

Elképesztő, hogy bárhová megyek, minden párbeszédből sikerül elcsípnem a wiw szót.
[Most hosszabb eszmefuttatásra készültem a wiw eredeti funkciójáról és annak újdonat félreértelmezéséről, de ki vagyok én, hogy itt okoskodjak. Legyen elég annyi, hogy például Simonyi Piroska ismerőséül jelölt engem. Majd mikor visszakérdeztem, hogy szinkronizált-e vmelyik filmemben (ami könnyen lehet), azt írta, hogy nem emlékszik, de biztos dolgoztunk már együtt. Oké, lehet, de az tuti, hogy sem a munkafolyamat során, sem máskor nem találkoztunk. Tegnap például megtaláltam Margócsy Istvánt (aki egyébként ismeri Balogh Robertet, hmm…), de nem fogom bejelölni csak azért, mert hozzá járok szemináriumra. Na érzem, most kell abbahagyni.]

Este megyek Vásárhelyre. Mióta nagyapám meghalt, csak egyszer voltam otthon, de akkor sem egészen egyedül, szóval furcsa lesz. Májusban elvittem hozzánk Mekavitát, nyelvjárásgyűjtés céljából. Akkor vettünk fel kb. három kazettányi anyagot, ebből legalább másfelet nagyapámmal. Most azt hallgatom, hát ijesztő, hogy 1. fél mondatból meg tudom állapítani, hogy nagyapámnak melyik sztorija következik, 2. most is ugyanúgy reagálok az elmondottakra, mint a felvételen, 3. a legjobbakat nem mesélte el, és már nem is fogja.

Ja, voltam Hudi-próbán, érdekes volt. Majd megyek még, ha ráérek.