Marha kíváncsi vagyok, hogy ki az a Kiss Mónika, aki fergeteges írásaival naponta szórakoztat bennünket a poszt.hu-n. De tényleg. Vidéky Pétert is felülmúlja.

És "miért van az, hogy mi mindig operettbe menekülünk? Emelünk, bokázunk sérvig, Hannuska a mindenünk…".

Jöjjön hát a mai (rövidke).

—

A Pardon! Operett! előadást várom (ezért mentegetőzni, hát komolyan…), a harmadéves zenészek operettvizsgáját a Bóbitában. E pillanatban (héttől, most nyolc óra van) Jordán-Lukátsék A királyasszony lovagját nyomják az Ifjúsági Házban, továbbá Mi újság?-alternatív megy a Pécsi Horvát Színházban, szintén héttől, de az operett nyert. Különben is, Nagy Cecília meg mit keres itt. [J-L negyedéves.]

A délelőttöt aikidovizsga megtekintésével (és dokumentálásával) töltöttem, és örömmel értesítek minden kedves Ithildin-rajongót, hogy a leányzó immár 3 kyú büszke birtokosa (vagy hogy szokták ezt mondani). A délutánt evéssel, blogszerkesztéssel, evéssel, olvasással és ruhaszárogatással töltöttem, a szünetekben pedig megpróbáltam rávenni magam a zuhanyzás nemes (ámbár nem annyira középkori) tevékenységére. Csak sokára sikerült – gyakorlatilag nincs meleg víz a koliban, nekem meg a délelőtti bőrig ázással elég volt egy időre a hideg nedvekből. Végül nem is volt olyan jeges, még hajat is mostam. (Hát mondjuk ezzel el is ment a délután.) Ithildin és Vecsó Beremendre utaztak, holnapig egyedül leszek.

Kezdődik!

Szünet. Vannak porszemek a gépezetben, de azért nagyon ügyesek. Az első pár dalnál féltem egy picit – hát nem jön semmi vidám, vagy legalább olyan, amit ismerek? De aztán jött! 🙂 Sajnos nem lesz sok fotó – nem tudom, mit lazsálnak. FoTóth kattintott hármat az elején, azóta nem láttam. Remélem, serényen dolgozik hátul.

Kezdek tudni elvonatkoztatni a Korcsulától. Bár ha egyenként látom a szereplőket, még mindig olyan tragikus, nyomott érzésem van, de kezdik elfeledtetni. Esküszöm, a Jön-e velem nagysád simmyt járni alatt könnybe lábadt a szemem! (Pedig "ez nem lesz egy szomorú dal, minden oké, hidd el, nincs semmi baj, csak kicsit túl vagyok mindenen, és zavar, hogy el is hiszik nekem, de ez egy hosszú előadás, ki tudja, még hány felvonás, ki tudja, lesz-e még poén, vagy csak a bohóc hal meg a végén…".)

Vannak itt igen szerethető emberek, sajnos róluk sehol nincs szereposztás. (Mondjuk abba kéne hagynom, hogy ilyen sajnálkozó-részvétteli-megértő-gyengéd-szerető érzéssel fogadom az egyik színész srácot minden bejövetelénél, csak mert a Korcsulában szeretője volt a főnökének, majd meghalt végbélrákban.)

Eddig írtam e, holnap, ha lesznek fotók, folytatom – nem írhatok neveket, mert nem tudom, melyik kit takar. Sok alvást mindenkinek, aki nem tart rá igényt, az adja át nekem.