Ildikólakótárs az imént érkezett haza. Moszkván ültek a 921-esen, felszállt egy fiatalember, és bekopogott a sofőrhöz. Aziránt érdeklődött, hogy az ellenkező irányba hol kell felszállni. A sofőr ráförmedt, hogy ha talán jó estét kívánna. A srác megtette, majd udvariasan megismételte a kérdést. A sofőr átmutatott a túloldalra – valahol ott. És mikor indul? Hát úgy tizenöt perc, nem tudja. Srác köszönte szépen, átballagott. Majd úgy tíz perc múlva a busz elindult, és bekanyarodott a szemközti megállóba. Ildikólakótárs szerint srác kissé zavartan szállt fel ismét. Ez ám a BKV-humor!

Közben mi Katilakótárssal megnéztük a Boldog születésnapot! (hülye) című filmet. Ónodinak nagyon jó, különböző arcai voltak. Kocsis meg ügyes színész. Almási Éva remekül néz ki. (Kiss Jenőnek milyen hatvanasévek-feje van. A 6:3-ban is nagyon illett rá a lyuggatott trikó [aminek biztos van valami saját neve, aki tudja, írja meg].) Az elején vártam, hogy történik végre valami jó (egyébként a két nővel-jelenet nagyon szépen volt leképezve, de tényleg), aztán már nem is vártam, de amikor ruhapróba közben számolgatni kezdtek, az ráült a mellemre. Mert a megfelelő Jóbarátok-epizódon (Rachel születésnapja, vagy valami ilyesmi) ugye kacag az ember, de Kocsis Gergő fejével mindjárt nem olyan vicces. (Bár azt hiszem, nem ez hatott, inkább, hogy hat unokával eltöltött év jött ki neki. Ami végtelen igazságtalanság a sorstól mind a gyerek, mind a nagyszülő felé.) Anyu huszonegy volt, amikor engem szült, és magamban folyton számolok: egy év… két év lemaradásban vagyok…

Hát ha becsúszna egy baba, hazaköltöznék, vennék egy buszbérletet Győr-Pest közé, hogy olcsóbb legyen eljönni a kazettákért a szinkronstúdiókba, aztán meló mellett levelezőn bölcsészkednék tovább. De az is lehet, hogy hazamennék Vásárhelyre. Szép lenne.

A film ettől még szar volt.