web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Rám reggeledett…………………………………………………………………………………………………………

Felettébb furcsa.

17-én írtam utoljára.

Azt hiszem, azóta "tizenhétezerszer fordult alattam a Föld", és talán minden sejtem kicserélődött, sajnos az agysejteket leszámítva, pedig milyen hosszan mentünk a sárga úton!!!

Most nemtom, hogy nekiálljak behozni a majd’ három heti lemaradást, amíg még ilyen szürreális állapotban vagyok, vagy inkább dőljek be az ágyba és kockáztassam meg, hogy elalszom…

18-án, kedden Rögv-esten voltunk a MOM-ban, nekem ez volt a szezonnyitó, hát furcsa volt egy szakállas Bencével szembesülni, azon viszont már meg sem lepődtem, hogy ismét az én ismerőseim közül választottak megénekelendő személyt a fináléhoz. Asszem, itt más izgi nem volt.

Hm. Lehet, hogy gyorsabban megy, mint gondoltam. Így visszatekintve minden olyan normálisnak, egyhangúnak és magától értetődőnek tűnik.

Jajj, Jump, hogy csinálhatsz ilyet, hogy életemben először felhívlak hajnali negyed ötkor, erre kinyomod a telefont?!

Áhá, megvan a fonal. Ugyanazon nap délelőttjén sminkgyakon levágtuk Jump haját. Melinda, a másodéves csaj felgányolt rá egy szakállat meg egy bajuszt, kevés ijesztőbb dolgot láttam életemben. DE!!! Ma láttam!!! Egy kövér, terepszínű macskát!!! És állítom, ott kezdődött minden!

Közben Mátrai tanár úr mutatott standfotókat a Honfoglalásból (azt nem is írtam, hogy egyszer hozott be Zsaru magazinokat, oda dolgozott egy pár számba, és az egyik fószer fejébe beleépített egy komplett baltát! mókás volt!), teccett. (Kati nemrég látta őt az ATV-n, remélem, ti is, mert én nem… de majd kifaggatom. Most forgatni van pár hétig, addig itthon kniffelünk. Meg színházban előadás alatt…) Aztán levágtunk Jump hajából.

Ezt sem tudom tovább ragozni.

Jobb lesz, ha abbahagyom, mert még elpártolnak tőlem azok, akik a stílusomért szeretnek.  Ma (amennyiben megkezdettnek tekintjük a napot) talán nem egészen annyira biztos, hogy írok még valamit, esetleg inkább rendet kéne vágni végre mindenütt, mondjuk például el lehetne kezdeni azzal, hogy felveszem a földről a kiskanalat, ami legalább iksz napja ott hever, illetve nem pont mindig ott, mert ajtómozgatáskor ide-oda csusszan és csörömpöl, meg talán azt a poloskát is felszedem végre Ildikó asztala mögül, hát hihetetlen, hogy repül az idő!!! Én fel sem eszmélek, és poloskák aszalódnak múmiává a szőnyegemen! Mert itt sem vagyok! Nem értem…

Talán most már meg merem kockáztatni a lefekvést. De ha Jump reggel fél nyolckor (ami háhá, már csak harminc percnyire van innen) azzal csörög rám, hogy miért kerestél fél ötkor? Valami baj van? (MIÉRT hiszi azt mindig mindenki, hogy ha én akarok valamit, akkor baj van? Nemrég küldtem egy sms-t Zelinek, hogy össze tudnánk-e futni tíz percre. Válasz [némi körítéssel persze]: BAJ VAN? Mi a fészkes istennyila baj lenne?!? Velük így történnek bajok, vagy mi?!! Mikor van BAJ? Vagy csak az én életemből marad ki?) Szóval akkor talán Jump nadrágjába öntök hetvenhét konzerv tonhalat, de még nem biztos.