web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Huhh!

Dolgozomdolgozomdolgozomdolgozom…

De azért (ha már helyet csináltam neki) bementem Nánayra. Másfél órába sűrítve lezajlott bennem mindaz, ami azóta, hogy ismerem. Először vártam nagyon, aztán tíz másodperc alatt kiakadtam rá és utáltam, aztán kezdtem megszokni, majd néha megint beszólt valamit, amitől megfagyott bennem a meleghullám, de aztán már mindegy volt, mert roppant érdekes dolgokról beszélt. Oké, oké, hogy a színikritika szubjektív, meg képlékeny, meg mindenki másképp gondolja, de azért mondjon már valaki valamit!!! És Nánay mondott, és ez jó, mert van irányvonal, amit aztán vagy tartok, vagy eltérek tőle, de legalább bele tudok kapaszkodni (pont, mint a Thébába).

Viszont túl sokan vagyunk, ezért kéthetente megy fél csoport. (Hüpp.)

Nem csillant meg szemüvegén a felismerés fénye, pedig POSzT-fílinges ruhát vettem. Viszont hosszan kifejtette az előadás alatti jegyzetelés hátrányait. A felolvasószínházasokon mindenesetre közelről tanulmányozhatta a folyamatot… hihi… ha korábban szól, megússzátok a POSzT-jelentéseket. (Na jó, nem, bár egy fokkal összeszedettebb és zanzább lett volna a szöveg.)

Az már biztos, hogy hasznosabb és érdekesebb lesz, mint Györffy órái. Nem is kritikával indítunk, hanem ajánlóval, egy nemrég látott előadásról. Bár jövő hétre beterveztem A vadászgörényt, nem hiszem, hogy a terveimre kellene alapozni (ezt amúgy mindenkinek tanácsolom konfliktusmentes kapcsolatunk fennmaradása és a közjó érdekében), a legutóbbi 44 Feet/Tuttugu og tveir viszont annyira mozgásszínház, hogy nem tudok róla írni. Eszembe jutott A ragaszkodók, de rájöttem, hogy Nánayval szakmaibeszélgettünk róla, és az úgy nem ér. Ami meg nem POSzT-os, és nem régi, arról valamilyen formában már beszámoltam. (Még megeshet, hogy a Koccanás-kritikám Györffy és Radnóti után nála fog kikötni… á, csak vicc volt. Viszont a Helge életét szívesen átdolgoznám. Gabnai azt mondta, nem baj, hogy irtó hosszú meg szubjektív, legalább van miből visszavenni.) Nyáron megvolt a Fantom másodszor is, de hát hogy nézne az ki. Meg különben is elgagyizták, és nem ajánlanám senkinek.
Jajj… rájöttem, hogy a Csárdáskirálynő lesz a befutó. Csak azon olyan messze ültem… meg közben zabáltak a szúnyogok… Na mindegy (ha még nem vezettem volna be ezt a körlevélolvasók által már közismert rövidítést a blogban, akkor most megteszem: NAM), úgyis akartam írni róla.

Hazafelé jó volt, ismét bebizonyosodott, hogy megéri a Blaha felé menni. Először Hegedűs Dé Gé jött szembe a Vas utca felől, aztán Laklóth A-val szálltunk egy villire a Moszkva felé, az egyik megállóban felnéztem (a munkámból, idióta egy film, a tévéből kijön egy szörny, és felzabál mindenkit), és egy asztalnál Tihanyi Tóth Csé csücsült. Mi van itt, gondoltam, menjünk-ki-az-utcára-nap? Ettől kezdve figyeltem. Oktogonnál filmforgatás, de túl gyorsan zötyögtünk el mellette. A Margit híd elején Dolhai Attilát véltem látni, de ezt már nem akartam elhinni. Amikor viszont a Délinél (már az 59-esről) Pál Tomit a buszmegállóban, akkor visszamenőleg elhittem Dolhait is. Ez most ilyen, nyugodjak bele.

A Moszkvánál aztán rájöttem, hogy a nagy népsűrűség oka az Autómentes Nap, amely ma esedékes. Én meg kis híján a cabriómmal mentem el itthonról. 🙂