Möggyüttem vidékrű.
Keresztanyám úgy tudósított a családnak, hogy csak vegetáltam otthon, az én álláspontom az, hogy szép csendesen pusztultam a náthától. Ezért nem írtam túl sokat. Hát íme.

Nem értem, miért mondja Ildikólakótárs az Ámbár tanár úrra, hogy nézhetetlen. Szerintem ez egy egész rendes kis film. Bár ha valaki nem örül fel Kari Györgyi hangjára, akkor könnyen találhat élménymentes, hangulati átvezetőnek szánt részeket, de az ő nézőpontjába nem tudom beleélni magam. A Vámos-novella nagyon jó (nem mintha tudnék tőle nagyon rosszat mondani) és megrázóan tömör, felhígításával sokat veszített a film, de még mindig a "jó" kategóriában inog, vannak kimondottan katartikus pillanatai. (A zuhanyozás elsőre iszonyú.) Meg hát vicces is, néha. De lehet, hogy csak a színészek miatt. ("Mimmike, ki van veled?" "Rómeó!" "Ja! Már azt hittem, egy férfi!" "Anyuka!") Persze néha gáz, de nézhető, többedjére is. (Főleg, ha az embernek nem csak a végén jut eszébe, hogy Verebes a kakadu.) A zene különösen kedves.
Értekeznék még a tanár úr problémájáról szívesen, de muszáj lefeküdnöm, azt hiszem, lázas vagyok.

Hát ezzel telt a 7vgm.
Meg szereztem egy szimatszatyrot.
Szerintem azért hívják így, mert kilométerekről meg lehet találni, ha követjük penészes karalábéra emlékeztető szagát. (Ezt sajnos már a három órányi mosás és öblítés után kellett megállapítanom.)