De holtvágányra döcögött-e vajon a veres villamos
Hogy ha lassan és visszaesésekkel is, de kezdek visszatérni a régi önmagamhoz, azt mi sem illusztrálja jobban, mint ez a párbeszéd:
Elvetemült: kezdesz bekattanni
és ezt most szó szerint értem
folkus: szó sincs róla! most épp minden rendben!
Elvetemült: IGEN!
ez már az
Amire frappánsan csak ennyit felelnék:
– Sanka! Mit szívsz?
– Nem szívok semmit, lélegzem!
– Nem szívok semmit, lélegzem!
Pontosan ez a helyzet. Kifújom magam végre, a világot meg teli mellkassal magamba. Vannak őrült dolgok időnként. (Innen.)
Egyébként mások másképp fogalmaztak:
Szomszéd: amúgy elvetemült vagy 😀