web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Digitális táncokat jár

Roppant bosszantó, ha egy korábbi Miszter Sikítófrász-jelölt hírózozáson kap, holott a korábbi estéken csupa magvas gondolatot láthatott volna a kicsi laptop monitorján. Persze kedves, hogy beszámol hasonló szenvedélyéről, és hosszan érdeklődik a játékról, de könyörgöm, ne akkor, amikor egy baciluszsák a fejem, és csak suttogni szabad, mert megy az előadás (amelyben ő is épp játszik!).

Ez azok után történt, hogy a táskámmal levertem egy nagy doboznyi ezüst fülbevalót egy vásári stand pultjáról.

Szóval kissé valóban feszélyezett lehettem, habár Pici Húgom és Újsógor nem akartak megölni (mint a legutóbbi sirályos TÁP-előadás vagy a K-s Vihar után), hanem kedvesen felidéztek általuk kedvelt effekteket az imént látott előadásból, és dicsérték az éneket. (Itthon derült ki, hogy lakóközösségünk bizonyos tagjai korábban a Tu in vant is abszolválták, szóval már van gyakorlatuk.) Én voltaképpen azt hittem, valami popabbra viszem őket, olyanra, mint a nyári. De nagyon ügyesen vették az akadályt, nem úgy, mint az értetlen kategóriába sorolható (mellettük ülő) ifjú pár, akik az utcán jól megmagyarázták egymásnak, hogy itt most a pasas megölte az apját, aki előtte kitanította a hatalomról…
A teremben valóban hűvös volt, mégis sikerült megúsznom két orrfújással (egyszer már szétköhögtem egy Baksa Imre-premiert), de amikor a lövésre vártam (sejtvén, hogy ők pedig csak egy nézői bemozdulásra, amelyet végül magamnak tulajdonítok – nem bírta a fájós nyakam), hát az jól felnyomta az adrenalinszintemet (vö. a korábbi, Szűzmuskátlirevolveres blogbejegyzésemmel).

Imádom a hiperszöveget! 😉