D’l’amour, d’la joie, de la bonne humeur

Ezt most találtam, és hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen barátaim vannak.
(Akikkel csetelhetek majdnem akármikor. Legalább.)
(Már nem is érzem magam annyira szerencsésnek.)

én: [videó linkje]
Vadmalac: de ugye nem kell, hogy tetsszen…
én: nem tudom
én nem néztem meg 🙂
Vadmalac: ez már milyen dolog
én: bocs 🙂
Vadmalac: így nem lehet átküldeni dolgokat
én: de, de. ezt hívják biztonságos adatküldésnek.
Vadmalac: neeem, ez felelőtlen adatküldés
bármi lehet rajta
lehet, hogy soha többé nem állok veled szóba, és nem tudod, miért
én: de ÉN megúsztam. ezért biztonságos.
Vadmalac: vagy, ami rosszabb, olyanokat küldök neked, hogy szétrobban a fejed
én: utolsó erőmmel még átküldöm neked a gyilkos viccet.
Vadmalac: a-a, már résen vagyok
én: senki sem számít a spanyol inkvizícióra.
Vadmalac: de én már ismerem a fő fegyverüket, mind a kettőt… hármat… á, kezdjük újra
én: nekem viszont jó az intuícióm, tudom, mikor fog pingvin robbanni a tévéd tetején.
Vadmalac: szeretkezz a pingvinnel!
én: BURMA!!
Vadmalac: 🙂 NE ESS PÁNIKBA!
én: öö, oké. végül is csak egy rekettyés.
Vadmalac: NI! (és most ez az utolsó szavam)
én: utolsó? mert nem találtad el a kedvenc színedet?
Vadmalac: a barna… nem, a kék ÁÁÁÁÁÁÁáááááááá……
én: ha haldokolsz, nem írod le azt, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá. csak mondod.
Vadmalac: kivéve ha az a vár neve

Lehet, hogy mégis van életem, csak elsiklom fölötte.