web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Én nem voltam még Párizsban

A szabályok.
Hogy felszabadítanak-e.
Nem csak úgy, hogy akkor van mihez képest, és azzal, hogy szűkítik a lehetőségeinket, megszabadulunk egy csomó felelősségtől, és ez milyen megkönnyebbülés már.

Hanem ha teszem azt elhatározom, hogy mostantól csak olyannal fogok lefeküdni, aki viszontszeret. És akkor az van, hogy mondjuk húszévente összejön valami, vagy hát ki tudja, mi ennek a gyakorisága, még nem igazán sikerült függvényt állítanom arra a pár pontra, ha egyáltalán voltak ilyen pontok. És ezt lehet úgy gondolni, hogy idióta és átgondolatlan és szükségtelen korlátozás, és nekem majd rossz lesz ettől, és ebbe fogok belesavanyodni, -szikkadni.

Vagy lehet arra is gondolni, hogy be lehet hajtani a zsákutcába csak a vezetés öröméért, de attól még ugyanúgy ki kell majd tolatni, és hát lehet, hogy tolatni fáj. És nagyon-nagyon leharcolja az autót. Ki a fene akarja folyton odatartani a másik orcáját? Hát nem lenne nekem borzasztóan könnyű, nem lennék istenien SZABAD, ha azt merném mondani magamnak, hogy kislányom, gyere már ki a susnyásból, és sétálj a betonon? Én olyan kis szabálykövető vagyok, meg tudnám csinálni. Mennyi mindenre jutna idő, energia.

És ez legkevésbé sem a tisztaságról szól. (Huh, milyen romlottnak éreztem magam tegnap, amikor ezt a szépet a Kútvölgyi az általam szokotthoz képest kicsit kifejezőbben interpretálta. Pedig azok az idők már elmúltak, és örökre elmúltak, mert hoztam egy szabályt. Mennyivel jobb azóta! :-)) Nem mondom, hogy nem érdekel, de nem szempont, mióta meghoztam azt a szabályt (na tessék, megint egy), hogy csak szerelemből adom oda magam valakinek (és ez sem volt egy hűdenagy elhatározás, egyszerűen csak rájöttem, hogy különben úgyis fos az egész). Hanem arról, hogy ne menjek bele olyasmibe teljesen értelmetlenül, nem, haszontalanul, vagy hogy is mondjam, olyan meddő dologba, amitől később nyilvánvalóan nyomorultul fogom érezni magam.

Ha már egyszer megtehetem magammal, hogy jó legyen nekem.
halálos, a rubinpiros, a párizsi, és igen, a lemondó nélkül is.

Update: a balladát ki is felejtettem, pedig úristen, milyen fontos.