web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Foltos farmerek az út mentén

POSzT-napló 1.

2010.06.07. 14:16

Egyszerűen nem értem.

Az utóbbi fél év költözéssorozatának egyik legfontosabb hozadéka, hogy elegem lett a hörcsögéletből [*]. Le a cuccokkal. Ahol a laptopom van, ott vagyok otthon, adjatok egy plédet, és az legyen az ágyam. Mivel az idei POSzT nyugvóhelysorozata előzetes tervek szerint Vecsó-kollégium-Vecsó-másik kollégium lett volna, és nem közel a belvároshoz, úgy döntöttem, a lehető legkevesebb holmit viszem magammal.

Még amikor elkezdtem, azt éreztem, nagyapám büszke lenne rám. (Egyszer eljött hozzánk Győrbe, négy napra, egy közepes méretű táskával. Bejött a konyhába, elkezdte kipakolni, amit hozott nekünk, húst, száraztésztát, miegymást. És amikor befejezte, láttuk, a táskában nem maradt semmi.) Hat nap, hát legyen három ujjatlan, egy boleró, egy cipzáros hosszúujjú, plusz esőkabát. Szigorúan egy darab melltartó, egy nadrág (hosszú szárú, de kánikulában felhajtható) – aztán persze indulás előtt gyorsan beraktam még egyet, nyúlbéla vagyok. A fehérnemű nem foglal sok helyet, jöjjön megfelelő számú bugyi és zokni. Pizsama. Slussz. Ahol alszom, ott mosok, ha hideg lesz, mindent magamra veszek. Ha elázom, így jártam. A nécessaire-t is leépíteettem a legnécessaire-ebbre, körmöt nem vágunk, parfüm minek (kinek), kullancs nem lesz. Ha felsebzem magam, megérdemeltem, folyjon az a vér. Ha bőröndbe pakoltam volna, mint Mr. Bean, biztosan kinyomom a fogkrém felét. A lehető legkisebb törülköző. Cipő egy pár, papucs (mert az azért kell). Sapka. A polifoamot, hálózsákot idén mellőzöm. Kollégiumban fizetek azért, hogy adjanak valamit alám-fölém, Vecsó pedig biztos szívesen megosztja velem a takaróját, hehe (ne örülj).

És ahogy támolygok a Keletibe, mint egy málhás öszvér, látom magam előtt nagyapámat, sajnos hallom is: Hát normális vagy té? Ennyi mindönt cipelni, tönkremögy a hátad! Mi van ebbe a táskába, hogy ilyen nehéz? Á, gyerököm…

Mert sajnos, és itt ismét nagyapámat szeretném idézni, nem a
vordemkind változatot, miszerint a betyár gamóját, sokkal inkább a kurva isten faszát, nem a ruha a nehéz!!! És hiába kicsi a táska, ha benne van a laptop az összes madzagjával, a fényképezőgép az összes madzagjával, egyetlenegy, mondjuk vastag könyv (Égető Eszter), ásványvíz, maradék kaja otthonról, egy füzet, telefon (az összes madzagjával)…

Most, hogy ezt így elolvastam, még mindig nem értem. Talán ha hátizsák lenne, nem két válltáska. Talán.

Vadmalaccal vonatozunk, hahó, délnyugat.



[*] Utólagos betoldás: meg is halt Szeklice a múlt héten.