Hát gyorsan meg is ölte önnönmagában

Azonos origójú és ennek okán összefűzött, épphogy vállalhatóvá szerkesztett, lenyelt bejegyzések, sosem publikált, gennyedző, tanulságtalan nyavalygások az elmúlt nyolc hónapból.

Hat.

Amikor átalakítom az engem félelemmel eltöltő dolgokat olyanokká, amelyeket nem kell figyelembe vennem vagy nem úgy, vagy nemlétező vagy beképzelt dolgokká, akkor még mindig ugyanazt csinálom, amit korábban, amikor lezártam a belső zsilipemet: nem hagyom magam félni.
Pedig nem a zsilip, hanem a félelemérzés az, ami megvéd engem.
És nem tudom kontrollálni, amíg nem éltem át.