Hegyvidéki kalandok

Furcsa. Az imént lementem éjjel-nappali boltba. Érdekes felhők voltak, reméltem, végre esni fog, mert ez a hőség már nem mehet így tovább, és ennek tudtam be, hogy a kelleténél nagyobb a homály. Mivel paranoid, ámde vakmerő vagyok, halálmegvető bátorsággal cidriztem a villamosmegállóig, várva, mikor ront rám valaki (vagy valami) a bozótból. Át a síneken. Visszapörgettem korábbi éjeket, amikor szintén erre slattyogtam, de azon emlékeimben láttam az úton. Most meg a saját lábamat se, pedig termetemnél fogva nincs olyan messze. Az út középső szakaszán megláttam egy lámpaoszlopot. Áhá, szóval csak kiégett! Magamtól nem jöttem volna rá, hogy mi hiányzik. De rendkívüli sebességgel feltűnt, hogy a Hegyvidék Üzletközpont (a reklám miatt beperelhetnek?) is tök sötét. Kifordultam a láthatatlan keresztútra, majdhogynem a falat kellett tapogatnom, hogy tartsam az irányt. És a "Bohém" élelmiszerüzlet is merő feketeség volt. Az utca túloldalán (ahol nem volt senki), egy férfi köhintett. Fel a lépcsőn, bolt elé. Naivan itthon hagytam a telefonomat, és rövid utam során nem először jutott eszembe, hogy el kellett volna hoznom, most éppen azért, hogy megvilágíthassam a boltajtót, hátha zárva van, és csak ezért nincs kivilágítva (az egész kerület). Inkább benyitottam. Nyílt. Azért annyira nem akartam bemenni, fél kézzel a kilincsbe kapaszkodva hellóztam. Sötét-mély csend fogadott. Karnyújtásnyira álltam a pénztárgéptől, de mégis inkább kiijöttem. 🙂 És igyekeztem minél előbb fényre érni. Kisétáltam a Németvölgyire, ahol elég nagy a forgalom, rengeteg taxis meg egyéb titokzatos autó cirkál. Visszanéztemben láttam, hogy két világító pontocska által meghatározott gépkocsi áll meg az éjjel-nappali mellett. Vártam kicsit, hátha most hurcolják ki a két éjszakás eladó holttestét meg a szajrét, de erre nem került sor. Talán látták, hogy ott állok az utca végén, jótékony lámpák fénysugarában.
Nem akarózott hazamennem, főleg nem a sötét negyeden át, inkább lefelé sétáltam a Németvölgyin, rémlett, hogy valahol valami kereszteződésnél van egy non-stop. Rá is bukkantam egyre, előbb, mint számítottam. Volt paradicsom is (bár nem vettem) (ja, velem viszonylag rendszeresen találkozók tudhatják, hogy fél éve már paradicsom-korszakomat élem), de azért nem szeretnék rendszeresen oda járni. Visszafelé kerülő úton jöttem. Még mindig tök sötét volt minden.

Őszintén remélem, hogy nem leszünk benne a holnapi hírekben.