Hogy ébresztő vagyok, vagy az, ki nem ébred
Hosszú, fárasztó nap előtt állok (azaz ő áll mögöttem). Nap közben elkezdtem telefonálni, hogyaszondja csak azért hívlak, mert fontos vagy nekem, és szeretnélek megtartani, de még nem tudom, hogyan, és most egy kicsit nehéz, egyébként meg képzeld, félek tőled, nodeakkor szembe sültem egy letiltott kártyával. (Tanulság: addig zárkózol a világ elől, amígnem az zár ki téged. Avagy be.)
(Mér nem bírok normálisan írni, mér?)
Teljesen mindegy, kis önismereti-öngyógyító játékhoz összeírám igényeimet. Igen megrázó volt szembesülni velük, legalább annyira, mint amikor a nyári intenzív héten beleszerelmesedtem a szőlősgazdába csak azért, mert ő volt a főnök – nanemár, hogy a Mesternek lesz igaza, és tényleg hatalomvágyó vagyok, pont azzal, hogy elcsábítom a hatalmast – szóval lényegében abban a kettőben tudnám összefoglalni, hogy irányító pozíció és rendszeres, intenzív kapcsolat a világgal (rendszeres alatt itt rendszerezett is értendő). Ebben benne van mindenféle, na jó, végülis miért ne írjam le. (Hát mert félek, azért ne.)
(Egyébként meg rájöttem, mihez kezdek a nyakamon ragadt több száz vasalóval egy- és kétforintossal: dobálom vele a nyulat, amikor lusta vagyok felállni és személyesen letakarítani az ágyról.)
Elismertség.
Szabadság (mobilitás).
Irányítani egy családot. (???)
Többfelé dolgozni fontos pozícióban.
Harmónia.
Ezotéria (egészségre figyelés kívül-belül).
Természetközelség.
Pozitív visszajelzések.
Kemény feladatok végrehajtása.
Fegyelmezett koncentrációkészség.
Kiterjedt kapcsolatrendszer.
Anyagi biztonság(nál több).
Lehetőség a kreativitásra.
Közvetlen kapcsolattartás a gyökerekkel és kifelé is.
Rendszer(ezettség) az életben.
Tudás / megosztható tapasztaltság.
Tanítás (rányitni emberek szemét valamire –> felvilágosítás).
Gazdag archívum.
Gáz.
Gondolom, senkit nem lep meg, hogy ezek felszínre kerülése után a valódi játékhoz már hozzá sem láttam. (Meg valószínűleg hazajöttek a szülők. Éjszakaibébiszitteltem.)
A franc se gondolta volna, hogy az örökös káoszt, borulást, késést a mobilitásra vágyó éncikkely és a rendszerezettségre vágyó éncikkely állandó csatája csettenti ki. (És a félelem.)
Fontos tudni, hogy miért félek, és mióta. De nem tudom.
Azt hiszem, derékba törött a mécses a dramaturg felvételin, de csak nemrég vettem észre, hogy sötét van. Tulajdonképpen addig mindig tudtam, hogy mit akarok. Nem mindig ugyanazt akartam, de mindig akartam valamit. Egyvalamit.
Azzal újra kiesett egy szelete a világnak, és már nem maradt olyan sok hasznosítható. (Mekkora önkínzás, ének az Állatorvosi mellé költözni már. A troliról pont belátni az anat gyakorlóba. Enyém volt az igazi, és elengedtem. Hát.)
(Az is kell, mikor arra ébredsz, hogy folytatod.)
PVG úgy fogalmazta meg, hogy próbálom megkímélni a környezetemet az önzésemtől. Hogy ezért zárkóztam be. A hagyjonmindenkibékén az nemfelvállalása annak, hogy mindenkifoglalkozzonvelem, mert jaj, Samu, fáj. Mert nem akarok vignettát, szóljon rólam egy egész játék.
(Több nemzedékes gyakorlattal mondok nemet, ha igenigenigent gondolok, és képtelen vagyok nemet mondani, amikor meg kell felelnem másoknak. Vagymi.)
Talán eltűnök hirtelen. Valamelyik nap is háton fekszünk, végignézek magunkon, lassan neki lesz nagyobb melle. (Nem, nem ő hízik. Belőlem tűnik el a nő, pont, miközben jön elő.) (KubaP látta bennem. A kezemben. Mindig csúnyának tartottam a kezem, persze anyuéhoz hasonlítottam. Pedig istenem, milyen szép! Ezen a visszajelzésen sírtam volna akkor is, ha egyébként nem.)
Mások is sorra tűnnek el. A szociális atomomból. A legutóbbin öt pasi, anyám, Víta és én voltunk. (A mai drámán megnyugodtam Attila és Zsolti szomszédságától. Mennyivel jobban működne egy csomó dolog, ha apámnak lett volna fia.)
A ötből négy férfi szeretetéért soha nem kellett megküzdenem. (Az ötödik anyámra hasonlít.)
Nagyon sok példán látom, milyen hajhászását idézi elő a kapcsolatoknak az, ha a gyerek nem érzi szülei feltétlen szeretetét. Nálam meg valahogy alibi lett. Hogy akármit csinálhatok, akkor is szeretni fognak. És én is feltétel nélkül szeretek. Pedig nyilván kell megdolgozni. Eddig nagyon rengeteg barátom volt, most meg hirtelen nincs egy se, csak mert elkezdtem másképp nézni. (Vissza akarom kapni az ismerős magamat! Nem félni!)
Az íráshoz önbizalom kell. Ma láttam. Talán ez veszett el, meg a hit, hogy a tudás önmagában nem elég, dolgozni is kell keményen. (Ha így nem vagyok jó, akkor ne is kelljek.) Hozzávetőleg tizenhat évig úgy voltam nagyrabecsülve, hogy nem tettem érte semmi különöset. Nem volt munka abban, hogy óvodától olvasok, a kitűnő bizonyítványokban, a versmondó és matek- és helyesírási versenyekben, az érettségiben,a növénytan zéhában.
A gyereket meg kell tanítani dolgozni. Mert nem jó huszonnégy évesen pofára esni.
És a bizalom. Hogy nem vigyázok másokéra. Aztán véletlenül kirántom a zsebemből a zsebkendővel. Oszt ott marad.
Sosem csalódtak bennem korábban, ez is új.
Bárcsak minden olyan egyszerű lenne, mint enniinni adni egy szőrösnek, almolni alóla, simogatni ott, ahol jólesik neki, entertainingről gondoskodni, hülye hangon mondani neki, hogy csiki-csiki-csiki, undi kukacokat kapni neki csipeszvégre a fehérjeszint végett, felkelni fegyelmezni az éjszaka közepén, elmenni vitaminért a humánpatikába, beleszipkázni a gyógyszert, ha beteg, takarítani utána a szarpisit, aztán visszanyalogatni ott, ahol a legjobban szereti.
Miért nem érik be az emberek ilyen egyszerű örömökkel.
Én beérném.
(If you’ll be my bodyguard, I can be your long lost pal.)
(Igazából azért nem mennék soha külföldre bébiszittelni, mert meghalnék, ha egy másik ember hűtőjéből kellene ennem azt, amit magának és a családjának vásárolt. Nem lakom senki másnál, mégis mindenki szóvá teszi, hogy nem eszemiszom. Meg kell tanulni elfogadni a jót is, igen. Meg be. Egyelőre az összes testnyílásom a sajátom.) (Tavasszal van testnyílás?)
Ha mindenkinek egy másik családtag újabb kiadása vagyok, hogy lehet, hogy mégis szeretnek?
PVG, nekem hiányzik a szerepválasztásos visszajelző kör. Ahol elmondhatnám, hogy magyartanár leszek, basszus.
Elfáradtam.
Bali meg hiányzik. (És el is fáradt, nyilván. Mindig ezt csinálja.) Ithildin és Csuvi is.
Hogy mire kinyílik az olasz szótár, lefordítom magam a dalszöveget. Com’é difficile. Nagyképűség. Ez a helyes kifejezés. Nagyképűség, ez az én bajom.
Sírtam már eleget olyanok miatt, akik csak beszéltek, de nem tettek semmit. Sírjon most értem is valaki kétlábú.
