I think to myself, I play to myself

Feküggyek már le.

Vagy ha nem, legalább valami értelmeset. Csak úgy lezárásképpen, ha már az egész délutánt (mostig) a buta határidőnaplómmal töltöttem. Most április 1-jéig megvannak a lapok (bár menet közben mind a fekete, mind a piros tinta elfogyott, úgy kellett összeszörtyögni a patron aljáról), csakhogy elbalfaszkodtam, és minden második oldal fejjel lefelé van. És úgy tűnik, így is fog maradni, hacsak át nem térek valami értelmesebb (kiadványszerkesztő) programra Excelről. Komolyan nem értem, miért kell ennyit szenvednem egy tök egyszerű (és elvileg olcsó) cucc legyártásával. (Persze nagyban könnyítené, ha nem kéne minden második nyomtatásnál újraindítani az egész hülye gépet [ezt nem mondtam komolyan, szeretlek, Evariszt], meg ha az a sok Melchiades-szórólapot túlélt margóvágó nem rojtolná szét a lapokat, bár mindegy, mert a középre igazított naptárlap úgysem pont a lap közepén lesz, nulla margóval sem, ami kétoldalas doksinál nem olyan vidám, szóval hihetetlen, hogy mennyire nincsenek meg az eszközök, például pár éve akartam venni egy rendes tűzőgépet, amivel át tudom fogatni a szinkronszövegkönyveimet [mert ami van, széthull darabokra], és egyszerűen sehol nem árultak olyat, ami össze tudna tűzni akár csak száz lapot is, hát komolyan, ennyire alacsonyak a fogyasztói igények? – de tudom, én vagyok a hibás, miért nem veszek boltban határidőnaplót, hát kellenek nekem a holdfázisok (édes dolog a Wingdings, amikor Wordben próbáltam kódtáblázatot összeállítani, egy sor karakter után mindig lefagyott a program), persze a tengernyi évfordulót, emlékeztetőt is luxus belegépelni, a névnapok meg kit érdekelnek, úgyis köpök minden nevezettre. Ez is milyen, hogy van három hülye betűtípus a blogszerkesztőben, Firefox alatt nem működik a beillesztés (tehát ha Wordben írom meg, szar Explorert kell nyitnom, ami plusz entereket illeszt bele, a végére meg fél oldalnyi üres helyet, amit nem tudok kitörölni), szóval az egyöntetű véleményem váááá (és azt hiszem, második öntetre is ez jön ki, csak hosszabban).

Jut eszembe! Valakinél kallódik a retorikajegyzetem. Márpedig kéne nagyon. (Nem úszom meg ezt a gusztustalan áltudományt sehogy, úgy tűnik.) Ha már a tanulmányoknál: több vizsga között barokk versből is négyes, ami azért üdítő, persze elsőre is meg lehetett volna tanulni, de akkor mindig valami mást csináltunk – ijesztő belegondolni, mi lesz, ha Mekavita végez, én meg itt maradok egyedül a hülye bölcsész vizsgákkal. (Az előző postban említett szófajtan-alaktan négyes lett, amin őszintén meglepődtem [végül aludtam egy kicsit, reggel próbáltam olvasgatni, de nem nagyon ment, amikor meg odaértem, betereltek minket a terembe, és lepakoltatták a cuccot – ezzel veszítettem egy értékes tanulási negyedórát], mert a másfél órából kábé felet azzal töltöttem, hogy ébren tartsam magam, és amikor modális pragmatikai partikulára kellett volna példát írni, én kábé azon töprengtem, főnévre tudok-e egyáltalán – hosszú percekig gondolkodtam például a szenvedő igén, és csak német szószerkezetek jutottak eszembe, ami azért furcsa, mert tíz éve tanultam németet, és akkor is csak két évig. Szóval az egyetlen logikus magyarázat, hogy a gyakjegyemet írták be osztályzatnak [amit azért kellett valakinek rávésnie a lapra, mert nem vittem magammal az indexemet – alig akartak beengedni, igazán jólesett volna, ha küldenek egy emilt, hogy "passzport nélkül mindegy, mit tud", bár be is mehettem volna valamelyik előadásra, hogy megtudjam ezt az infót], vagy a színvonal miatt levitték a ponthatárokat.)

Régóta akarok mesélni a statcounter-élményekről, csak hát régóta nem írtam ugye. Vagyis pont akkor írtam. Na mindegy, lényeg, hogy elég jól tudom követni, hogy ki néz és honnan, például arra is rájöttem pár nap elteltével, hogy a rendszeres zalaegerszegi olvasó én magam vagyok, dinamikus IP-cím, haha. A keresőkérdések igen változatosak. Van ugye a pornó-kategória, még a "szex hugom" a leglájtosabb, persze mit vár az ember, ha a blogja címében mély bölcsességeket oszt meg a virtuális gyönyörkeltés legborzongatóbb aktusáról. (Most kíváncsi lettem, meddig lehet elmenni: beírtam a gúgülbe, hogy "szex Szegedy-Maszák", és én voltam az első! mikvannak… illetve mikvagyok…) Aztán van a bulvárkategória: most a "Fullajtár meztelen" a kedvencem, de az "Intimissimi reklám" sem volt rossz. Vannak, akik a színházi élet kevésbé előretolt alakjai iránt érdeklődnek (Csáki Judit, Nánay gyakran visszatérnek), a tavalyi kaposvári végzősök meg szerintem egymásra keresgélnek folyton – vagy csak a linkelt fotók miatt ilyen oltári népszerűek. És hát ugye Érsek-Obádovics Mercédesz. Aztán vannak a naivak, akik azt hiszik, bármi értelmes kijön a "garaczi lászló plazma tartalom"-ra, mert a drága szerző lelkes kocavadászként lődözi szinopszisait a világháló áldozataira. A sólámpáról érdeklődőknek üzenem, hogy még mindig sós, a Nap, széna, eper kedvelőinek, hogy még mindig nem láttam, a "disznóvágásról írt vers" keresőjének ajánlom Simonyi Bé klipjét Lovasi Mennyországához (miközben ezt írtam és a szám címén gondolkoztam, a háromszázas médiapléjer-listáról pont ez jött be random, de már nem ijedek meg a jelektől), a Szűzmuskátlirevolver tegnapi nézői pedig írják meg, hogy pontosan hogy rendezték be hozzá a Régi Stúdiót.

Hogy legyen itt egy kis színház is, örömmel tudatom, hogy darabszámra máris túlléptem az előző évadot – na nem, minőségben nem. Januárban még vár rám öt előadás (meg négy vizsga), talán ha vége, pontozok egyet csak úgy kedvtelésből.

A családról.

A család a legfontosabb.
(Néha jönnek, és megetetnek.)

A család mulatságos.
(Pár napig együtt laktam Ribi nyulacskával, akinek a nagynénje vagyok. Nagy para ám egy ilyen pici állat, de ha rosszat álmodunk, az arcunkra ugrik és megment.)

A család hasznos.
(Kedves Szomszéd [akinek az unokanővére vagyok] felvette a Kerek a káposztát, hamarosan lesz dévédénk, majd mi is kiadjuk, az lesz a címe, hogy Káposztaország. [Érdekes összemosása lenne a kortás színháznak, tekintve a Káposztám füle című jelenetet.])

Hát ennyit a családról. A karácsony jó volt (életem első önálló fenyőfájával).

Akkor most a munkáról.

Dolgozni jó.
(A babák mosolyognak, ha meglátnak, és integetnek, ha elmegyek. Ha elég nagyok, meg is ölelnek, és kapok nyálas puszit. A mamák etetnek, miközben lelkesen edzenek a családanyaságra. Mármint engem.)

Dolgozni nem jó.
(Az ember minden este láthatja a spicces Peer Krisztiánt. Géczi Zoli sosem mosolyog, meg sem ismer, nem hogy integetne. Puszit ott már nem kapok.)

Le kell feküdnöm. Hamarosan linkelek a tavaszi félévben induló Melchiades-kurzusokról (improvizáció, színpadi mozgás, pszichodráma, színikritika, közönségtalálkozó-sorozat). Legyetek minél többen.