I’ll try my best to entertain you

Ez úgy lett, hogy a, aaa… legyen mondjuk a volt főnököm, meghívott egy írjuk-egymás-írását-tovább fb-csoportba (nem tudom, látható-e). A karaktereket nem én találtam ki, csak színeztem rajtuk.

Ottó, Ottó, megint eltökítetted, szitkozódott Aranka félhangosan, és a rádiótelevízióújságra gondolt, amivel Ottokár gyakorta törli fel a rántottasütés közben padlóra freccsent olajat.

(Pedig titokban Ignácka hajtogatott belőle macskabölcsőt. Ez csak azért sikerülhetett neki, mert az iskolai gépterem böngészőin letiltották a képek megjelenítését, így Ignácka sosem tudta meg, hogy a macskabölcső spárgából készül.)

Ottokár kicsit ügyetlen, de szereti maga készíteni a rántottáját. Érdekes egybeesés, hogy mosogatni viszont nem szeret.

Arankának ettől felmegy a vérnyomása, de hallgat, mert utál a rántottával pepecselni. Azt viszont már nem hagyhatja szó nélkül, hogy „megint a kukában kell megtalálnom az ertévét, mért nem lehet a helyithémával”!  Úgy szíja a zsírt, mint aitatós, érvel ilyenkor Ottokár, de mindketten tudják, hogy ez nem igaz, egyszerűen csak kézre esik.

Konyhai papírtörlőt sosem használnak, mert Aranka első vőlegénye megszökött az oltár elől egy másik nővel. „Az én konyhámba szilvia be nem teszi a lábát, azfix.”

(Ez az azfix akkor lett Aranka szavajárása, amikor két hétig egy manikűröstanulóval dolgozott a parizeres pultnál. Ottokár úgy könyvelte el, mint a nyugdíjkiegészítés még viselhető mellékhatását. Amikor azonban két szál ősz, egyenes hajszálat talált a hazacsempészett szalámivégek mellett, betelt a pohár. Aranka göndör volt, Ottokár pedig kopasz. Az én asszonyom ne cicázzon a szalámiért, harsogta, és Aranka jöhetett vissza a kisnyugdíjba.)

Aranka szereti két hétre előre bekarikázni a filmmúzeumot, a romanticát meg a kossuthot. Micsoda pazallás, dohog rántottanapokon, és megveszi másodszor, harmadszor is a rádiótelevízióújságot.

Amit a szomszéd Gizán kívül senki sem tud, hogy Aranka kislánykora óta tévébemondó szeretett volna lenni.

—

‎- Kihajintom ezt a dögöt, az hétszentség!
Ottokár a laposképű fehérperzsára célzott.
Egy hat milliméteres flóberttel, amit az éjjeliszekrénye fiókjában és a betörőktől tartott.
A laposképű előszeretettel választotta ki a legextrémebb alvóhelyeket. Ottokár ezt ébren sem sejtette, és álmában sem gondolta.
Előbb a macska ült laposnak nem mondható arcára, majd a döbbenet.

Aranka utoljára a legutóbbi Luidöfüné-ismétlésen nevetett ennyit.

—

Mondom én, hogy tudnék jókat, csak lenne téma. Történet. Figura.