It’s gonna take a superman to sweep me off my feet
Tragikus hirtelenségű mondat következik. Sebészemmel folytatott rövid, ám ígéretes románcomat keresztülhúzta a lábujjam, ami orvul gyógyulttá nyilváníttatott napra pontosan egy hónappal a műtét után. (Azért ijesztgetni még tudok vele.)
Ha már ijesztgetés, jöjjön egy kis párbeszédrészlet tegnapról.
E Néni: Huszonhat éve láttuk utoljára. Hát te még nem vagy huszonhat…
Jómagam: De bizony. Pontosan annyi vagyok.
E Néni: Neem! Ugyan már! A kis Gabi!
Jómagam: Huszonhat és fél. Hét éve ismerjük egymást…
E Néni: Akkor szülj gyereket!!
Ha már gyerek, jöjjön két párbeszédrészlet fél évvel ezelőttről.
Jómagam: De most el kell raknunk a holmikat.
Danicsek: Mi az a holmi?
Jómagam: Hát ezek a dolgok itt. A játékok.
Danicsek: Úgy értettem, hogy hol-mi.
Jómagam: Igen, azt mondtam. Ez egy szó, hogy holmi.
Danicsek: (…) Hát ott volt, ahol volt.
Danicsek: Most kérdezd meg azt, hogy Mikulás, miért ülsz a subádon!
Jómagam: Mikulás, miért ülsz a subádon?
Danicsek: Mert nagyon hideg van.
Jómagam: Akkor nem kellene felvenni azt a subát?
Danicsek: (…) Most kérdezd meg azt, hogy Mikulás, miért van rajtad sapka!
Jómagam: Mikulás, miért van rajtad sapka?
Danicsek: Nagyon hideg van, mondtam már!!
Ha már hideg, jöjjön a meleg. Mondjuk három nappal ezelőttről.
