web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

It’s a Mr Death or something… he’s come about the reaping…

Tök vicces, hogy a hármas melegítő szervórájában a nyirokzónák fájtak a talpamon.
112 perce masszírozok, de messze még a vége. Azért örülök, mert most, hogy rákoncentráltam, határozottan érzem a meleghullámokat (kisujj alatt nyomom, nyilallik a vállam, ilyesmik).
A tanfolyam nem egy értelmiségi klub, de nagyon-nagyon hasznos, és kifejezetten feldob a sok bölcsészhiszti mellett.

(Valamit kéne csinálni ezzel a szerkesztővel, nem állapot, hogy bekezdésenként újra kell állítani a betűtípust.)

Be lettem linkelve a Fogalmazónál (http://sztoikus.freeblog.hu, megint nem tudom másképp, idegesítő), aki hamarosan lakótársi minőségben gyarapítja, színesíti életemet. (Már csak Muskátné hiányzik, de majd kisétálunk a Ligetbe…)

Jó hete nyomoródnak asztalomon a főként Vadmalac alkotta gyurmasüsüfiguramakettek, nem igazán tudom, mihez kezdjek velük. (Ildikólakótárs páros csókversenyt kreált belőlük, hát örülök, hogy nem ismertem viháncéveiben. Aztán persze én lettem a perverz, amikor az Írnokot háttal a Kancellár elé állítottam.) Ahogy sokasodnak a gondolataim erről a darabról, úgy távolodik az előadás. Aggasztó ez, nem kéne hagyni. Még jó, hogy van előttem egy negatív példa.

Kaptam szülinapra meglepi drámaszöveget, elvetemült ötlet, tetszett nagyon. (Az ominózus reggel mintegy három óra alvás után köszöntött rám, kómásan, ruhástul [ahogy elaludtam ugye a nagy csomagolás, zacsizás, dobozolás után] kitámolyogtam a fotómasinámhoz [még egyszer köszönöm a nagyon belevaló szülinapi memóriakártyát], és megörökítettem a 24. évi fejemet. Unokáim ha látni fogják, biztos tévednek legalább egy tízest.)

Április 1. vasárnap, 21.45, RtlKlub. Mekavitával ott fogunk csápolni, ezt meg tőle kaptam!

Átcuccolás közben pedig énekeltek nekem telefonba! Igen kedvesen és fülbemászóan méghozzá! (Megéri öregedni…)

Egyébként hihetetlen, hogy a kacatjaim felét már átköltöztettem (ezúton is köszönet a Lovagnak, aki hajnalok hajnalán, meg Jumpnak, aki lebeszélt a szekrényről), de emitt nem csökkent a számuk.

És azt is megéreztem, milyen lehet a munkás, vidám öregség… ha lesz, ilyet akarok. (Na meg a véget abban, mit kezdtem – ezt a tipikus kosproblémát addigra meg kell oldani.)

A napot pedig ópérával zártuk, Sosztakoviccsal, klassz volt, csak hát kicsit már le voltam tompulva addigra. A terasz szele, a bor íze meg az Ascher-Novák mazsolák látványa szünetben feldobott. Romhányi Ágnes szövege néha kicsit erős volt, de ritmusra jó. Miért nem találok a honlapon szereposztást?

Legutóbbi pszichodráma végére nagyon felment bennem a pumpa. Valószínűleg azért éreztem totálisan lényegmentesnek (erről a szóról lásd a Grímusz ide vonatkozó részét) és mellécsúszottnak a második részben kialakult, problémamegoldónak szánt beszélgetést, mert nem kapott elég kalóriát a bennem lakozó farkasétvágyú egó. (Ennek híján, gondolom, belőlem harap nagyokat.) Kezelni kéne ezt már valahogy.