Itt mindent régről ismerek

Nem akarom elkiabálni, de a nyári akármilyen pressziómat mintha elfújták volna. Ezt teszi velem a hűvös, őszi szél! Iskolakezdés-hangulatot idéz, amit mindig imádtam. Új tankönyveket, írószereket, tanárokat, ruhákat, felfrissült társasági életet hoz és TISZTA LAPOT, lehet, hogy én nem is egy tavaszi, hanem egy őszi Kos vagyok, igen, hihetetlen, hogy érthettem eddig ennyire félre magam (illetve miért a gondolataimra figyeltem az érzéseim helyett), én mégsem természeti, hanem studinális lény vagyok, hát persze!
Még mindig azt gondolom, hogy a tavasz a legszebb évszak. Az, és pont. De nem a kedvencem többé. Mert tavasszal felidézem a régi tavaszokat, és ugyanolyan elvárásaim lesznek a jelen tavasza felé: tiltás ellenére titokban kigombolt dzsekiben akarok csavarogni az erdőben, a Nagydombon, a Népkertben, a városban, fára mászni, odafenn óvatosan forgolódni, hogy le ne törjem a rügyeket, rohangálni az udvaron, ezeket akarom. Ehelyett ülök egy irodában nyolc órát, majd hazamegyek, és dolgozom további kettő-hármat. A nyárral ugyanez, csak kertben heveréssel, nagyszülőkhöz utazással, árokparti bandázással, kártyadélutánokkal, bringatúrákkal, úszással és korlátlan ideig olvasással, télen pedig szánkózással, hóembergyúrással, hógolyócsatákkal, önkéntes dalolva lapátolással, beázásmentes hótaposó csizmákkal és azzal a szabadsággal, hogy sötétedés után is kinn lehet maradni.
Ebből kiindulva mik az elvárásaim az ősszel szemben? Az élmény, hogy újra felvehetem a hosszú ujjú ruháimat. Annak öröme, hogy reggel elindulok valahová lelkesen és tettre készen, találkozom jó fej emberekkel, akikkel együtt húzzuk az igát, majd hazamegyek, szüttyögök egy kicsit, és újra munka. PONT. EZ. VAN.
Végignyígtam a nyarat, kilátástalan voltam, negatív, ma, az első felhős napon pedig szökdécselve jöttem haza (jó, a buszon nem szökdécseltem, de kifejezetten derűsen ültem, igen), és hosszú idő óta először nem mantráztam, hanem daloltam, düdörésztem, tralla- és hullaláztam magamban a Hosszú menetet! (Nahát, hiszen ez nem is keserves, hanem vidám dal!)
(Pedig, hm, a kilátásból csak kevesebb lett. Nincs pénzem egyetemre iratkozni, és a ma este induló kontaktimprót is buktam. Meg a tegnapi cseh újrakezdőt. Valamint legalább egy drámapályázati határidőt, de ennek még nem néztem utána.)

Ennyi. Őszember vagyok, megint szerelmes az életbe.