Itt ül az idő a nyakamon

Folyamatosan attól rettegek, mikor csap le rám az élet igazságosztó pallosa egy igazi ronda és komoly betegséggel, közben pedig megfeledkezem arról, hogy a lábkörmöm miatt november óta nem bírok zárt cipőben járni, ami lehet, hogy már komolynak számít, és valljuk be, meglehetősen ronda is.

Hát ennyit az életről. Ma hosszabban beszélgettem egy hajléktalannal, kissé aggasztó, hogy ugyanazokat mondta magáról, mint amiket én mondanék mostanában magamról, kész szerencse, hogy nincs jövedelmem meg házam, különben hamarosan nem lenne. Sosem értettem, milyen az, amikor férfiak nők mellét bámulják, egyszerűen nem hiszem el, hogy bármi érdekes néznivaló van egy (két) mellen, pláne ki vállalná be, hogy valaki észreveszi nézés közben, kivált, ha a mell(ek) gazdájáról van szó, de bárhogy is, nem hagyják, hogy elszavaljam az Eszkimó Joe-t ma szemtanúja (melltanúja) voltam egy ilyennek, és a hím nem látszott zavarba jönni, tehát kijelentem, a jelenség létezik, csak nem értem, és értelmét sem látom, hacsak nem vagy hajléktalan, de hát akkor meg ott az újságosbódé kirakatában a pornóújság.

Egyébiránt két óra alatt megjártam ma Nagykovácsit a lakásomtól a lakásomig úgy, hogy közben sétáltam is egy jót a napsütésben, jó levegőn, ami azért felháborító, mert pontosan ennyi idő nekem eljutni Sasadra, ahol pesztrálok, séta nélkül. Az első adandó alkalommal kicuccolok egy zöldben gazdag nagykovácsi telekre, a Kossuth Lajos utca végén van lovarda is.