Je reste, je me déteste

Azonos origójú és ennek okán összefűzött, épphogy vállalhatóvá szerkesztett, lenyelt bejegyzések, sosem publikált, gennyedző, tanulságtalan nyavalygások az elmúlt nyolc hónapból.

Kettő.

Az a baj, hogy a legtöbb történetnek megszámlálhatatlan, egymásnak ellentmondó tanulsága lehet. Például hogy na látod, ezért nem szabad

olyasmit csinálni, amit megbánhatunk
megbánni, amit csináltunk
nem csinálni semmit azon indokkal, hogy meg fogjuk bánni
megbánni, hogy nem csináltunk semmit (mert amit végül megtennénk, az sokkal rosszabb)
hagyni, hogy a másik megbánja és ne csináljon semmit
hagyni a másikat csinálni
meggondolatlanul cselekedni
gondolkodni cselekvés helyett
elhinni, amit mások mondanak
elképzelni, amit mások gondolhatnak
nem gondolkodni azon, hogy mások mit képzelhetnek
megbánni a gondolkodást
gondolkodni a megbánásról

„De hát mit tehettünk volna?! – kérdezte félig-meddig haragvó, félig-meddig panaszos arccal. Mondtam neki: semmit, természetesen; vagy – tettem hozzá – bármit, ami éppoly esztelenség lett volna, mint az, hogy semmit sem tettünk, megint, és mindig csak természetesen.”
(Kertész Imre)