Jó dolga van a kis szőrállatnak
Csak örvendezni akartam kicsit (igazából nagyon), mert ma leadják a Libiomfit a tévében. Négy éve meg akarom nézni, de mindig lecsúsztam róla, pedig egyszer már megfogadtam, hogy addig nem megyek moziba, amíg azt nem láttam. És majdnem igazam lett, mert alig háromszor-négyszer.
(Nagy az öröm, de tuti biztos, hogy 11-kor elfelejtem majd bekapcsolni a videót.)
Ha már itt vagyok, röviden leírom, mi a helyzet. (Vagy ez, vagy a csirkefejes szintagmatan-mondattan dolgozatom, ami ugyan múlt hétre kellett volna, de hát.)
Elköltöztem, teljesen Damjánics uccai lyány lettem. (Ma délután kettő körül Antal Imrével álmodtam, a Fogalmazó hozta fel a lakásba. Pedig eddig még csak a szomszéd csajt csábította be a konyhánkba. Azt állítja, a lány éppen hazafelé jött, és egy összetévesztés miatt köszönésbe elegyedtek, de előttem van egy szép jelenet, melyben a Fogalmazó beráncigálja a konyhába az első gyanútlan járókelőt, aki a lift felé igyekszik a kisszoba nyitott, törülközőszárítóként funkcionáló ablaka előtt, majd félelmetes barackpálinkájának gőzével arra kényszeríti, hogy magyarázza el neki a gáztűzhely használatát.) (Nem most kéne nekem mondattani dolgozatot írni… :-))
További lakók: Pici húgom, az ő nyula-bula (aki nálam tanyázik a bútorbeszerzésig), és egy további (a Fogalmazón túli) Melchiades-ismerős. Leengedett hajának már töbször megörültem, olyan ilyenkor, mint Hófehérke, kifejezetten üdítő látvány. Érdekes lett hirtelen ilyen lányos lakásban lakni, furákat találnak ki (szemetes a fürdőszobába, meg hasonlók). Az előző albérlet meglehetősen aszexuális volt (legalábbis részemről biztosan!). Hogy klasszikust is idézzek: nagyon tág tere nyílik itt a képzeletnek, például csinálhattam táblát, amin bemágnesezhetjük, hogy ki van itthon és ki nincs, a Fogalmazó fel is madzagolta a falra, bár aztán átszögeltük egy másikra, és különben is mindenki elfelejti áttenni magát a "Büntetésvégrehajtási intézet" rubrikából az "Itthon" rubrikába, így folyton meglepjük egymást.
Még kell pár hónap meg pár százezer forint, hogy teljesen berendezzem a szobát, bár többek szerint nagyon otthonos. Szoktak is örülni a gémberedett nyakú tévévendégek, amikor felkiáltok: itt majd lesz egy vendégágy! Egyelőre csak hencser van, az sem állandóra, én szoktam néha ott aludni, meg Ribike (a nyuff). Ámde nem ezért várat magára a lakásavató parti, hanem mert sok a dolgom. A Fogalmazó itten mindenféle addiktív sorozattal bombáz engem, és sajnos az is kiderült, hogy mindketten hírózunk.
De most ellenálltam neki, mert hát dolgozatot írok.
