web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Kivel állok házam közepében

2010-es sms-eim (igen, épp archiválok) jelentős hányada arról szól, hogy elnézést, kések. Ami azért elég gáz. Iszonyú elégedett vagyok magammal, hogy sikerült túllépnem ezen a szinten.

A másik jelentős hányada (:-)) pedig (én nem tudom, hogy finanszíroztam akkor ezt az egészet) mentegetőzés a Tulipános felé, amiért éppen nem voltam elérhető, túl szűkszavúan válaszoltam, hülyén reagáltam valami borzasztó kedves, felém irányuló dologra, vagy azért, mert nem tudtam tökéletesen kifejezni, hogy mivel kapcsolatban mit érzek. Illetve ezeknek és ezek okainak kifejtése. Például hogy milyen érzés volt, amikor megfogta a kezem a nyílt utcán. (Mert rákérdezett! Tudni akarta!) Megdicsért, hogy milyen ügyesen csináltam. Megköszönte, hogy mellettem ébredt. Írt, ha rám gondolt. Mindig! Néha én is írtam neki. Megmondta, ha valamit úgy csináltam, hogy az neki jó, és ha úgy, hogy az neki rossz. Ha félreérthető voltam, rákérdezett. Nem minősített, csak visszajelzett. Segített egy kicsit kijjebb keverednem magamból. Jó volt. Fontos volt. És hízelgő. Bár szembesített a kudarcaimmal (rögtön, ott helyben), egyúttal önbizalmat is adott. Mert a sikereimmel is szembesített.

Nem vagyok valami elégedett magammal, mert nem tudom, hogy állok ezzel a dologgal most. Emberibb lettem közben? Mármint ott belül, az a rész, amit egy ideje eltemettem a pofára esések miatt. Tudni szeretném.