Lebukott a bestia
No… végre egy fokkal normálisabb szövegszerkesztője lett a blogolnak, és úgy tűnik, Firefox alatt is működni fog a beillesztés, jippí!
Bazi álmos vagyok, meg még éhségsztrájkolok is (küzdelmem célja, hogy magától elmúljon), szóval nem most fogok bele a Szentivánéji-elemzésbe, meg különben sem láttam az Alföldi-félét. (A Koldusópérát mondjuk másodszor is, csak sajnos egy szörcsögő-majszoló véglény mellett ültünk.)
Zsúfolt hetem volt a Dzsigoló indexével (drága ember, Dániába migrált színházazni, engem meg itt hagyott a TO prédájául), mostan meg már járunk rendesen iskolába, és ez jó. Bár tegnap verőfényben indultam, ma meg fúj de zuhogott. El is ment a kedvem mindentõl, nem tudom, hogy az idõjárás, a jelentéstan óra vagy egyszerűen csak PMS, de délelőtt tízre már biztosan tudtam, hogy ez így nem mehet tovább: le kell építeni az emberi kapcsolataimat, mert ez rém egészségtelen, hogy például Mekavita-elvonási tüneteim is vannak. Több ízben megfogalmaztam már, hogy nem függhetünk másoktól, mert az csak veszélyes mankó, álmegoldás, műanyag karabiner. Bár tegnap éjjel arra is rájöttem, miért érzem ezt így, reggelre elfelejtettem, és nem értettem, hogy hagyhattam idáig fajulni a kellemes pajtiságot, miért hívogatom folyton, amikor tudom, hogy így csak rosszabb lesz, ha nem látom. Úgy döntöttem, meg is mondom neki, hogy az emberi ésszerűség határát szöcskeként átugorva irreálisan sokat foglalkozunk egymással, pihentessük egy kicsit a kapcsolatunkat – illetve nem ezt terveztem, hanem hogy ha legközelebb hív (mert én ugye nem keresem), hűvös és elutasító leszek a lelki egészségem érdekében, aztán csak rájön, hogy nem érdemes belém fektetni. Ez a nyavalygás szerencsére egy klassz, játszós pszichó gyakorlat alatt kikopott belõlem, utána tudtam értelmesen beszélni vele (telefonon, mert hazament a bombariadó miatt -> így egyébként Dzsigoló indexe megint nálam maradt, és a TO-n sem rejtett el senki egy icike-picike időzített petárdát, szóval semmi jó…), de azért inkább mégsem mentem el hozzá. Úgy döntöttem, inkább a többi szálat próbálom szorosabbra fűzni, ezért hosszas törprengés után a Királyfit hívtam Rögv-estre. De hát nem ért rá… :_( Végül Kedves Szomszéd jött velem, jól mulattunk (ez olyan, mint a "Libabőrös lettem", ha érti valaki…), illetve én jobban mulattam volna, ha Bódy Gergő nem síel műsorvezetés helyett, de hát ezt is túléltük valahogy.
És akkor…
Igen, akkor…
Megéreztem!
Most először voltam hajlandó elismerni a Mester (és így jobban belegondolva Jump) szavannaelméletét, bár csak egy életterületre vonatkoztatva. Hosszú, kiégett idők után ugyanis újra feltámadt bennem a vadászösztön!!! (Az Írnokkal találkoztam egyébként. Szikrázott a levegő. Bár gondolom, ez a hormonbomba is csak PMS.)
Megszerezni valakit jó dolog. Akarom.
