web analytics
Legutóbbi hozzászólások
Archívum
Kategóriák

Luggage in the air

POSZt-napló 3.

2010.06.12. 11:02

Lábfejemet minden irányból gyötrő fájdalmak végre enyhülni látszanak. Már kibírom napi egy ragtapasszal, egy vízhólyagtapasszal, egy mullpólya-ragszalag kombinációval és két zselés talppárnavédővel.

A látottakról később, összeszedetten szeretnék megemlékezni. Sokkal izgalmasabb, ha folytatom a beszámolót a kálváriámról. (Ki az ajtón, balra, kereszt. Élőben is megkaptam, hogy a csomagjaimmal újrajátszom a Brian életét. Áh, menjünk kövezni.)

Tegnapelőtt az Árkádban vettem egy táskát. Kerekekkel. Ott helyben bele is pakoltam, majd visszamásztam a Széchenyi térre. Mire odáig eljutottam, sikerült lyukat koptatnom a táska zsebének arra a sarkára, ahol a laptop kinyomta az anyagot, valamint a táska sarkáról is lefoszlott a műanyag (szabadon hagyva valami rugószerűt), mert
a rengeteg cuccom lehúzta a táska farát a kerekek szintje alá, őrület!!

És persze Pécs legfontosabb utcái mind macskakövekkel vannak kirakva. Ezt a matériát én képtelen vagyok megérteni. Babakocsi, görkorcsolya, kerekesszatyor, tűsarok, úgy tűnik, mind az önkormányzatok ellenségei. Hát törjék ki ők a lábukat, az a véleményem. Értelmetlen, elmaradott, ronda, használhatatlan, és mégsem tud kikopni a divatból.

Tehát elég hosszú szakaszokon mégiscsak vállon kell vinnem egy, az eddigieknél sokkal nehezebb, szélesebb és keményebb, vállpánt nélküli táskát.

Szerencsére aztán jött Vecsó, vitte a Művészetek Házától a Horvát Színházig, majd a lacikonyhák felé és haza (már csak negyven perc gyalog), köszönet érte.

Reggel (na jó, kora délután) vissza busszal, Műv. Háza, buszpályaudvar, harmadik szállás. Ferences kolostorból kialakított kollégium, Vadmalaccal még nevettünk pár napja, miért is nem itt lakunk, jól elcsábíthatnánk néhány kispapot (Bátorcsaj nyomán). Hát most megkaptam. A szoba kellemes, bútorozott (könyvespolc katekizmussal feltöltve), hűvös, igényes, a vizesblokk teljesen korrekt. Nem kell egynapi hideg élelmet és két váltás ruhát cipelnem, mert AKÁRMIKOR visszamehetek lerakni, felvenni, átcsoportosítani, frissülni, csuhajj. Kezdem élvezni. A totális anyagi romlást édesapám pénzügyi utalmánya révén kerültem el (mondjuk lehet, hogy csak ezért még nem kellett volna elkezdeni tiszta ruhát
vásárolni), és hát milyen sokat dob a dolgon, hogy kaptam egy fesztiválkitűzőt, thanx S. Andrea (St. Andrea? találó, hehe…).

Bárcsak, bárcsak, bárcsak ne nyitottam volna meg az íródó drámaszövegeimet átolvasás céljából. (A szakmai beszélgetések mindig inspirálnak. Valami drámai, valami jó létrehozására.) Akkor nem kaptam volna gutaütést, hogy eltűnt egy jelenetem a Süsüből, nyilván a két gép közti ide-odamásolgatás, wintelepítés folyományaként. Ha most ellenőrizni tudnám az asztalin, akár megvan az újabb verzió, akár elveszett, megnyugodnék. (Talán.) Így, hogy (elköltözve) még telefonos segítséget sem tudok kérni Vadmalactól, legszívesebben a falhoz csapdosnám fesztiválon leharcolt, ostoba fejemet.