Mi olyan szölnyen nevetséges azon, hogy Fikusz… Kukisz?

Ismét átestünk egy Mekavita-költöztetésen, szerencsére szeptembertől ugyanebben a lakásban marad (én is maradnék a helyében, bár sötét meg hideg, de marha nagy és marha olcsó), így csak a feltétlenül szükséges holmikat hurcoltuk át hozzám. (Összeköltözés, jippi-jee! Persze nincs olyan szerencsém, mint Rendezőkispajtásnak a férjecskéjével… reggeli rétes, meg ilyen nyál dolgok…) Szóval átszeltük a várost ötszáz kiló csomaggal meg Nagytutussal, aki feltűnő jelenség, civilben meg óriási plüsskutya, szerencsére éjszaka volt (le is késtük a buszt, amiről már induláskor megállapítottuk, hogy le fogjuk késni, mégis loholtunk, mint a marha, mint a barom, mint az állat…), mindezt egy tömény commedia dell’arte nap után (melynek legfárasztóbb tevékenysége egyébként a vonalkód eltávolítása volt, beáztatott evőeszközök nyeléről – és mennyire megérte, az "ezt éjszakára beáztattuk, és le is jött róla a ragasztó" megjegyzés után csomót kötöttem a beleimre a röhögéstől), holnap Lázár Balázs okít minket, kíváncsian várom.

Le is fekszem aludni, hogy hamarabb reggel legyen. (Ez most csak egy rossz vicc volt.)